Minimalizmus a gyerekszobában #1 – A lomtalanítás

Hithű minimalistaként számomra nem volt kérdés, hogy a gyerekek körüli dolgokban is igyekszem tartani a kevesebb több elvét. Ez a babafelszerelés, ruhák tekintetében viszonylag egyszerű feladat, ám a játékok ennél már sokkal nehezebb terep, ugyanis nem mi magunk vagyunk a kizárólagos döntéshozók, hanem bizony ott van a kis tulajdonos is, akinek a kor előrehaladtával egyre markánsabb a véleménye.Hogy mégis nagyjából sikerrel jártam, jelzi, hogy egy barátnőm, aki először látogatott meg bennünket, megkérdezte: hol van a fiad többi játéka? Nincs a fiamnak több játéka – válaszoltam. Az “és ez hogy lehet” kérdésre az alábbiakban próbálok választ adni.

Miért is kellene minimalizálnunk?

Számtalan kutatás foglalkozik azzal, hogy a kevesebb játékszer milyen pozitív hatásokkal jár a gyerekekre nézve. Amit mindenféle tudományos háttér nélkül észrevettem a saját gyerekemen:

  • Rengeteget használja a kreativitását, fejlődik a kombinációs képessége, a problémamegoldó készsége. Nincs a konyhámban citrom? A sárga Duplo-kocka megteszi. Kéne még egy díszes torony? A kis pohárka fejjel lefelé fordítva tökéletes lesz.
  • A kevesebb, ám jól kiválasztott játéka tökéletesen elfér a játszószőnyege körül. Minden kézre esik, nem esik ki a játékkal járó flow-állapotból azzal, hogy keresgél, elmegy a másik szobába egy-egy játékért. Nem kell kerülgetni sem a törött, sem a megunt/kinőtt játékokat.
  • Mivel nagyjából minden játéka a “kedvenc” kategóriába tartozik, sokkal jobban vigyáz rájuk.
  • Sokkal könnyebb az esti rendrakás, a heti takarítás.

A varázsmódszer

Nem, nincs ilyen. Azonban van egy trükk, amivel mégis segíthetünk: a példamutatás. Ha mi magunk úgy élünk, hogy betartjuk a minimalizmus két fő alapelvét, azaz:

  • a kevesebb több, valamint
  • minőség a mennyiség felett,

akkor a gyerekeink mondhatni az anyatejjel együtt szívják magukba ezt a szemléletet, amelyet már csak néhány jól irányzott családi irányelvvel és szokással kell megtámogatnunk a teljes sikerhez.

gyerekszoba_jatek_lomtanitas_2

A kimenő oldal – avagy a lomtalanítás

Az egyszerűbb gyerekszobához vezető út első lépése a lomtalanítás. Természetesen a feladat szenzitív voltából adódóan óvatosan kell hozzáfognunk. Nem ronthatunk rá a gyerekünkre, hogy akkor most kihajigáljuk a Duplo-készlet felét, és utánadobáljuk a kedvenc plüssöket.

1. A megfigyelés

Elkezdjük figyelgetni a gyerekünket (ha eddig nem tettük volna). Szemmel tartjuk, melyik játékaihoz nyúl általában, és mi az, amiről nagyjából azt sem tudja, hogy létezik. Meg fogunk lepődni: a gyerekünk nagy valószínűséggel a játékainak relatíve kis százalékával játszik rendszeresen, a többieket leginkább véletlenül vagy sehogy nem veszi elő. A mi feladatunk, hogy megtaláljunk – és neki is segítsünk megtalálni – azt a kupacnyi játékot, amivel az ideje nagyrészében játszik. A többi fölösleges.

2. A kategorizálás

Miután tisztába kerültünk, mivel játszik leggyakrabban, próbáljuk ezeket a játékokat nagyjából bekategorizálni. Ez több okból is hasznos. Egyrészt amit nem tudunk besorolni sehová, nagy valószínűséggel csak kacat. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy nem lehet őket kontextusba helyezni. Azaz: a villogó-zenélő semmiresejó játékot nem lehet felhasználni az autópályán, nem lehet vele vízfestményt készíteni, a boltba árunak pedig hatalmas. Így aztán nem is kerül elő soha. Másrészt a későbbiekben, ha valamelyik rokon rákérdez, minek is örülne a gyerekünk szülinapjára, már tudunk néhány támpontot mondani (az ajándékozásra még kitérek a későbbiekben). Nálunk ilyen kategóriák a Duplo, a faépítő, az autók, a konyha, a társasjátékok, a kézműves cuccok, a hangszerek, a bábok, a kerti játékok, és természetesen a könyvek. A plüssök külön kategória olyan értelemben, hogy játszani nem igazán játszik velük, de vannak alvós plüssei, és a szobája egyik sarkában ül néhány nevezetes plüss díszpárna gyanánt. És persze vannak kivételek, például a Peppa malac család, akik semmelyik kategóriába nem férnek bele, ellenben napi szinten előkerülnek ilyen-olyan szerepekben (azaz kontextusba kerültek). Láthatjuk: korántsem játékmegvonásról beszélünk…

3. Kategórián belüli selejtezés

Ezen a ponton száll be a gyerek is. Kategóriánként pakoljuk elő az összes játékot, és közösen döntsük el, melyek azok a darabok, amelyek a legkedvesebbek, leghasznosabbak, a gyerek számára a legértékesebbek. Érdemes a pozitív oldalról indulni, mert míg a szeretett tárgyak kiválogatása egy örömteli feladat, addig a “hagyományos” selejtezés még kevésbé emészthető a kisebbek számára. Biztassuk a gyereket arra, hogy lassan, megfontoltan haladjon, csináljunk játékot magából a folyamatból is. Beszélgetéssel lehet irányítani valamennyire (pl. a kukaérett törött kisautónak nem biztos, hogy a kedvencek között a helye, vagy a régen nagy kedvenc, de mára már kinőtt zenélő könyv átkerülhet a kistesó dobozába), de vigyázzunk, ne erőltessük rá a véleményünket, ez kulcsa a sikernek – hiszen magáénak kell éreznie a döntéseket, különben legközelebb nem fogjuk tudni rávenni erre az egészre, nem beszélve arról, hogy mennyi könny származhat abból, ha olyasminek a kidobására vesszük rá, ami lelke mélyén fontos neki. Ha észszerűtlennek látjuk egyik-másik döntését, ne próbáljuk őt elnyomni, inkább értsük meg, miért hozta ezt a döntést. Lehet, hogy a legcsökevényesebb plüssállatnak számára van egy olyan eszmei értéke, amiről eddig nem tudtunk. Segítsünk neki észrevenni a duplikációkat, kiválasztani közülük a legjobb állapotban lévőt. Mi magunk pedig figyeljük az esetleges sérült, selejtes darabokat, és azokat bizony szülői önkénnyel távolítsuk el, amennyiben nem javíthatóak.

4. A tényleges kidobás

Ez a legnehezebb része a folyamatnak mindenki számára. El kell magyaráznunk a gyereknek, hogy az a kupac, ami “nemkedvencként” végezte, az mostantól bizony nem lesz. Meséljük el a gyereknek, mi történik ezzel a halom játékkal – a törötteket kidobjuk, a használhatóakat elajándékozzuk ismerősnek, könyvtárnak, rászorulóknak stb. Beszéljünk arról, mi a jó a selejtezésben. Hívjuk fel a figyelmét, hogy mennyivel szellősebbek a polcok, mennyivel könnyebb lesz így rendet rakni, illetve a megmaradt játékokhoz hozzáférni. Mi ilyenkor beszélünk arról, hogy a boldogság nem a tárgyaink mennyiségéből adódik, beszélünk olyan gyerekekről, akiknek jóval kevesebb jut, és mégis boldogok. És legfőképpen értessük meg vele, hogy a mindennapi játékában gyakorlatilag nem történt változás, hiszen azok a játékok, amelyekkel a legtöbbet játszott, továbbra is ott vannak a polcon.

5. Ismétlés

A fenti folyamatot nem elég egyszer elvégezni, érdemes rendszeres időközönként visszatérni rá. Nálunk az vált be, hogy a nagyobb ajándékmennyiséget jelentő ünnepek (szülinap, karácsony) előtt állunk neki a szelektálásnak, ezzel helyet csinálva az új szerzeményeknek.

gyerekszoba_jatek_lomtanitas_3

Tippek

  • Legyünk engedékenyek egy bizonyos szintig. A fiam életében mostanában jelent meg a Kinder-tojás, így sajnálatos módon gombamód szaporodni kezdtek a kacatok. Nem akartam elvenni tőle ezt az örömet, így kapott egy kis dobozt, amiben tarthatja az apróságait – úgy is hívja, a kacatos bőrönd. Két szabály van: esténként a kacatok visszamennek a bőröndbe, illetve csak annyi kacata lehet, ami belefér a bőröndbe. Eddig nem volt probléma egyik szabállyal sem.
  • Ha először csináljuk végig a folyamatot, és bizonytalanok vagyunk, ne  váljunk meg véglegesen a kiselejtezett játékoktól. Dobozoljuk be őket (a gyerek tudta nélkül!), és pakoljuk el a gardrób mélyére. Így végszükség esetén (azaz a gyerekünk pár nap múlva zokogva kéri az egyik játékát) elő tudjuk venni. Gyakorlott selejtezők esetén is van értelme az eldobozolásnak abban az esetben, amikor mi magunk bizonytalanok vagyunk egy adott játék selejt/nemselejt voltában. Ilyenkor elegendő azt az egy játékot elpakolni, de legyünk szigorúak, és pár hónap múltán váljunk meg ezektől a biztonsági játékosoktól, hiszen nem időkapszulát építünk a ruhásszekrény aljában.
  • Ne tartsunk meg semmit csak azért, mert drága / a nagyitól van / olyan szép, igaz, nem jó semmire. Ezek a saját kifogásaink, amelyeket a gyerekek azonnal megéreznek, és legközelebb már sajátjukként hoznak fel. A játékselejtezés a játékok selejtezéséről szól, nem számvetés a rokonokkal vagy a bankszámlánkkal.
  • Amennyiben van/lesz kistestvér, a selejtezéskor gondoljunk rá is. A kinőtt játékokból a legkedvesebbeket érdemes eltenni, hiszen dupla öröm lesz később, amikor a kicsi és a nagy együtt játszik vele. Számoljunk azonban azzal, hogy a kicsinek is lesz majd szülinapja, ő is kap ajándékot karácsonyra, így minden apróságot ne dobozoljunk el “jó lesz majd még valamire” címszóval. Tényleg csak a leg-legeket.

A következő részben a tudatos vásárlásról fogok mesélni, hogyan működik nálunk a játékok tekintetében.

Képek forrása: 1, 2, 3.
Reklámok

Minimalizmus a gyerekszobában #1 – A lomtalanítás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Kedves Pareto lánya! Vajon hány éves kortól lehet bevonni a gyerekeket a lomtalanításba? En nagy selejtező, elajándékozó vagyok, a férjem pedig a 12 éves kori pólóihoz is foggal körömmel ragaszkodik… 🙂

    Kedvelés

    • Kedves Annamária! Az én fiam 4 éves, és már részt vesz benne. Nem mondom, hogy zökkenőmentes a dolog, de azért haladunk – persze sok türelem kell hozzá. Én ebben a témában is úgy gondolkodom, hogy minél korábban tanulja meg az ember, annál inkább részévé válik, így következetesen kitartok.

      Kedvelés

  2. Előre tartok a karácsonytól. 5! helyről kapnak ajándékot, két gyerek esetén ez min. 10 kacat. Nyáron szerencsére volt szülinapra bicikli, az hasznos 🙂 Próbálok könyvet meg társast venni, de sajnos az építőjátékok ellepnek. Nekem az a szerencsém, hogy közel egykorúak, így egyszer kell csak selejtezni közösen. Most van kisbaba a családban, oda tudom adni a játékokat szépen sorban. Így megvan bennük az az érzés, hogy a jó játékokat nem kidobjuk, hanem a baba játszik majd vele. Persze csak amit akarnak, azt kell odaadni. Csörgő már nem érdekli őket, az mehet 🙂
    Azért mérges szoktam lenni, amikor kapunk egy nagy doboz játékot, félig rossz, nem működik, de nekünk jó lesz. Aha. Most már először én nézem át ezeket, nagy része megy a kukába. De néha vannak jó dolgok, pl. én sosem vennék villogó-üvöltő dinófigurát, a gyerekek meg szeretik.

    Kedvelés

    • Én egyre inkább, ahogy nőnek a gyerekek -bár még most kicsik -, arra bátorítom a nagyszülőket, nagybácsikat, még ha nehezebb is, élményt “vegyenek” a gyerekeknek, pl bábszínház, gyerekkoncert, hajókázás, interaktív kiállítás belépőket, stb. Lehet, eleinte furcsa, hogy nem egy doboz vmit kapnak, de a gyerekek szerintem idővel megszokják és hát az külön élmény, ha az ajándékozóval elmehetnek ezekre a helyekre.
      Ha pedig barátok stb jönnek, lehet, hogy nem túl illedelmes előre megmondani, de megkérem őket, hogy maximum csak gyümölcsöt hozzanak, ha vmit szeretnének a gyerekeknek. Baromira szoktak annak is örülni egyébként – mármint a gyerekek. 🙂

      Kedvelés

      • Volt már ilyen is, de ritka. Pl. a gyerek nagybátyja gazdaságban dolgozik és elvitte körbevezetni, ez volt az ajándék, hogy elvitték magukkal, meg éjszakára is ott maradt náluk 🙂 Mi is örültünk 🙂 Pénzbe sem került 🙂
        Ami legtöbbször az akadálya ennek, hogy nem töltenek időt a gyerekkel. Anyám még elviszi őket, vagy inkább csak egyet, de más nem nagyon, csak ha mi is ott vagyunk, na most mozi- vagy cirkuszjegy ennyi főre már az ajándék többszöröse, amit nem szánnának rá. Meg hát egyszerűbb valamit átadni. (Csak tárolni nem.)
        Talán, ha nagyobbak lesznek, ez is működni fog, én örülnék neki, főleg ha szülinap van, akkor működhet legjobban.

        Kedvelés

      • Ez nálunk is probléma, különösen, amióta ketten vannak. Két gyereket még kevésbé mernek bevállalni, mint egyet – ebből persze egyenesen következik, hogy még jó ideig esélyünk nincs felnőtt programra kettesben a férjemmel, pedig már nagyon vágynánk rá. Legutóbb a házassági évfordulónkon elmentünk vacsorázni – négyesben 😀 Egyikünk etette a kicsit, másikunk futott a nagy után, majd a vacsora után, amikor bepakoltuk őket az autóba, majd miután rájuk csuktuk az ajtókat, gyorsan megöleltük egymást – ez volt a kettesben program 😀 S hogy a témához is hozzászóljak: én biztos vagyok benne, hogy ahogy nőnek, könnyebb lesz ez a lomtéma ajándék szempontból is, ez tartja bennem a lelket 🙂

        Kedvelés

      • Igen, a gyümölcsöt én is szoktam javasolni. Mindig elcsodálkoznak: “csaaaak gyümölcsöt?” – közben pedig a kisfiam boldogan ugrándozik még napokig, hogy “Anyu, ma is ehetem azt a banánt, amit X bácsi hozott?” 🙂

        Kedvelés

    • Miért ad valaki nem működő játékot? 😦 Nekünk egy borzasztó zenélő teknősünk van, nyilván nem mi választottuk, de mindkét gyerek teljesen odavan érte. Mi meg kapjuk elő az Algoflexet, amikor bekapcsolják 😀

      Kedvelés

  3. Nálunk egy szintetizátor volt amit mind a kettö gyermekem nagyon szeretett , én csak remélni tudom hogy mire az unokáim megszülettek már nem fog müködni!!!!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s