A könyveket is kidobod?

A környezetem sokszor furcsállja a selejtezési szenvedélyemet. Sokféle kérdést kapok ezzel kapcsolatban, de van egy, amelyet különösen döbbent arccal tudnak kérdezni az emberek: a könyveket is kidobod?? A könyvek selejtezésének megosztó kérdéséről írok az alábbiakban.

Három éves voltam, amikor megtanultam olvasni, és azóta rendületlenül olvasok. Rengeteget, és még annál is többet. Imádok olvasni, könyvekről beszélgetni, véleményeket olvasni, idézeteket gyűjteni, könyvesboltba és könyvtárba járni – egyszóval könyvmoly vagyok. Ennek ellenére könyörtelenül selejtezek a könyvek között is. Ma már, legalábbis.

Míg az életem, otthonom minden más területén nagyjából egyszerre kezdődött a minimalizmus iránti szenvedélyem, a könyveket még a minimalista énem megjelenése után is gyűjtöttem. Fiatal felnőttként nagyon élveztem azt a luxust, hogy bemegyek a könyvesboltba, és “csak úgy” veszek egy könyvet. Emellett a családom és a barátaim természetesen mindig könyvvel leptek meg, hiszen mi mással is lehetne örömet szerezni egy könyvmolynak? (Szerény véleményem szerint könyvvel pont nem… Nagyon jól kell ismerni az illetőt ahhoz, hogy eltaláljuk az ízlését könyvek tekintetében.) Egyszóval, mire a minimalizmus beköszöntött az otthonunkba, egész nagy könyvtárunk volt a férjemmel (aki szintén hozta a maga jó kis adagját a háztartásunkba).

Megkésve ugyan, de egy idő után érezni kezdtem, hogy ideje belefogni egy nagyobb könyvselejtezésbe, de csak nem tudtam rávenni magam. Két hatalmas tévhit állta ugyanis utamat.

1. A könyv szent dolog. Ezt a tévhitet nagyon nehezen győztem le magamban, hiszen olyan családból jöttem, ahol tisztelik a könyveket. Nekem az segített, hogy elvonatkoztattam a könyv fizikai valójától, elfogadtam, hogy a könyv csak egy adathordozó, egy papírtömeg némi nyomdafestékkel. Amitől igazán értékes lesz, az a tartalma. És ha a tartalma számomra nem értékes, akkor az bizony csak egy papírtömeg némi nyomdafestékkel. Azaz számomra selejt.

2. A könyvtárunk tükrözi a személyiségünket. Talán nincs is az az olvasó ember, aki mások otthonában először járva, ne futná át a könyvespolc tartalmát, hiszen nagyon sokat elmond egy emberről az, hogy milyen könyveket olvas. De vajon a könyvespolcokon valóban azok a könyvek sorakoznak, amelyeket olvasunk? Korántsem. A mi könyvtárunk tükrözte a személyiségünk mellett az impulzusvásárlásainkat, családunk és barátaink elképzeléseit arról, hogy mit is lenne jó olvasnunk, egyetemi oktatóink preferált jegyzeteit, a kilencvenes évek kötelező olvasmányait… és sorolhatnám.

A két tévhit megdöntése után már jóval eltökéltebben álltam hozzá a könyvselejtezés kérdéséhez, hiszen ha az érzelmi élét elvesszük a dolognak, ez is csak egy ugyanolyan selejtezés, mint a többi.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A selejtezés lépései

1. Csoportosítsuk a könyveket kategóriák szerint: regények, verseskötetek, egyetemi jegyzetek, szakkönyvek, szakácskönyvek, útikönyvek stb. Az egyes kategóriákon belül könnyebb lesz észrevenni, hogy hol válik el az értékes az értéktelentől, nem beszélve a duplikációkról vagy azokról a könyvekről, amelyek erősen átfedésben vannak egymással.

2. Haladjunk apró lépésekben! Mivel a könyvek selejtezése agyban és lélekben is több energiát követel, mint mondjuk a lejárt kozmetikumok kikukázása, érdemes több részletben dolgozni. Foglalkozhatunk egyszerre egy polccal vagy kategóriával, esetleg beállíthatunk egy időzítőt 20-30 percre, és amíg nem kezd csipogni, addig válogatunk. Ha végeztünk a polccal / lejárt az idő, mindenképp pihenjünk egy kicsit, foglalkozzunk mással. Így nagyobb eséllyel hozunk észszerű döntéseket, mintha egyszerre akarnánk letudni az egész selejtezést.

3. Előselejtezzünk, azaz váljunk meg minden duplikációtól és selejtes (rongyos, szakadt, használhatatlan) példánytól! Előfordulhat, hogy találunk olyan kötetet, amely ugyan nagyon elhasználódott, de szeretjük. Gondoljuk át, nem volna-e érdemes lecserélni az adott könyvet egy újabb kiadásra.

4. Válasszuk ki a kedvenceinket! Az adott kategórián belül válogassuk ki azokat a könyveket, amelyek minden vitán felül megtartandók. Ezek azok a könyvek, amelyet többször olvastunk, amelyekből gyakran idézünk, amelyekért munkánk, hobbink során a leggyakrabban nyúlunk, amelyeket jól esik csak úgy levenni a polcról, és lapozgatni… Ha megvan a “kemény mag”, sokkal könnyebb lesz eldönteni a maradékról, hogy csatlakozhatnak-e az aranycsapathoz, vagy fel is út, le is út.

5. Döntsünk minden egyes könyvről az alábbiak szerint:

konyvek_selejtezese_folyamat

Tippek, trükkök

Definiáljuk előre, mik azok az “egyéb szempontok” az el/újraolvasáson kívül, amelyek miatt megtartunk egy könyvet! Nekem egy ilyen joker kategória van: az emlékek. A Shakespeare összest tutira sosem fogom elolvasni, de a belső oldalán van egy kézzel írt ajánlás a nagyapám kézírásával, így ez a könyv valódi kincs számomra.

Ne tartsunk meg semmit azért, mert jól néz ki a polcon, vagy mert “kötelező”! Azaz: a könyvespolcunk bennünket tükrözzön, ne egy általunk elképzelt ideális személyt, és legfőképpen ne mások elvásárait! Csak azért, mert egy könyvet valaki szerint el “kell” olvasni, egyáltalán nem kötelező elolvasnunk, s főleg nem kell rá értékes helyet pazarolnunk. Amennyiben vannak gyerekek a családban, akkor a leendő kötelező olvasmányokkal lehetünk megengedőbbek, bár a könyvtárban ezek a kötetek mindig fellelhetők, nem beszélve arról, hogy ezeket a könyveket többségében ingyen meg lehet szerezni e-könyv formátumban.

A regényekkel legyünk szigorúak! Biztosak vagyunk benne, hogy újra fogjuk olvasni, nem csak a “majd jó lesz valamire” hozzáállás beszél belőlünk? Míg egy bevált szakkönyvet, szakácskönyvet gyakran forgatunk, annak elég kicsi az esélye, hogy valóban újraolvasunk olyan történeteket, amelyeket már ismerünk. És ha mégis újraolvasnánlk, a könyvtárban nagy valószínűséggel hozzáférhető…

Szerezzünk be egy e-könyv olvasót! Az e-könyv olvasó a minimalizmus csúcsa, hiszen tenyérnyi helyen tarthatunk rengeteg könyvet. Szerencsére már egyre több magyar nyelvű könyvet is vásárolhatunk, ráadásul vannak ingyen elérhető könyvek is szép számban (például itt és itt). Nézzünk szét az ingyenes könyvek között, hogy a megtartandó könyveink közül nem tudunk-e néhányat kiváltani elektronikus formátumban! Ha beválik az e-könyv olvasó, a jövőbeni könyvvásárlásaink során részesítsük előnyben az elektronikus formátumot – olcsóbb, környezettudatosabb, helytakarékosabb.

konyvek_selejtezese_3.jpg

Találjunk helyet a fölösleges könyveknek még a selejtezés előtt! A tudat, hogy a könyvek jó helyre kerülnek, sokat segíthet abban, hogy alaposan, őszintén selejtezzünk. Nem fog csak azért megesni a szívünk egy-egy köteten, mert “szegény” könyv most utcára kerül, hiszen tudjuk, valakinek hasznára lesz. Érdemes megkérdezni a közelben lévő könyvtárakat, iskolákat, gyermek- és idősotthonokat, egyéb jótékonysági szervezeteket, hogy fogadnak-e be könyveket, s ha igen, milyen jellegűeket.

Rendszeresen válogassuk át a könyveinket! Egyrészt a könyvek között is ugyanúgy gyűlhetnek újabb “lomok”, mint bárhol máshol a lakásban. Másrészt minimalista könyvmollyá válni egy hosszabb folyamat. Nem várhatjuk el magunktól, hogy egyik napról a másikra tudjunk megválni korábban bálványként tisztelt könyveinktől. Minden egyes selejtezési körrel beljebb kerülünk ebben a folyamatban – ahogy mondani szokás: a minimalizmus nem a cél, hanem az út maga.

Állítsunk fel alapelveket, hogy milyen könyveket vásárolunk a továbbiakban! A lomtalanítás nulladik lépése, hogy nem hozunk be újabb lomtalanítandó tárgyakat a lakásba, és ez a könyvekre is vonatkozik. Mi például regényeket, várhatóan egyszer olvasandó könyveket egyáltalán nem veszünk, semmilyen formában, igyekszünk könyvtárban szert tenni rá. Szakkönyvek, hobbikkal kapcsolatos könyvek esetében jellegüktől függően döntünk az e-könyv és az igazi könyv között: szakácskönyveket például alapos megfontolás után a könyvesboltban veszünk, de a gyereknevelési könyvek e-könyvként is teljesen jól funkcionálnak.

Képek forrása: 1, 2, 3.

Advertisements

A könyveket is kidobod?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Üdv! Nagyon jó a blog, gratulálok hozzá! Ez a cikk is hasznos, szívesen olvastam.
    Én magam is “a könyv szent dolog” hitben élek, bár volt idő (költözés miatt), amikor bizony könyörtelennek kellett lennem. Aztán kiderült, hogy amitől megváltam, nem is hiányzik, és más boldog lehet tőle (könyvtárak, adományboltok).
    Azóta azért az alapelvek felállításán még dolgoznom kell. Köszönöm a cikket!

    Kedvelés

    • Kedves Anna! Köszönöm a kedves szavakat. Bevallom, számomra mai napig a könyvek selejtezése a legnehezebb. Hiába vannak elveim, de azért az évtizedes berögződéseken nem könnyű túllépni. De megéri kitartani 🙂

      Kedvelés

  2. Amikor az első “adathordozó” selejtezést végeztük az volt az első megfontolás, hogy a ház nem könyvtár. Akkor sok könyvet dobtunk ki, egy csomó pedig könyvespolccal együtt ment a garázsba. Utána egy öröklés kapcsán mi szinte csak “szemetet” örököltünk, egy halom bagófüstös, puhaborítós krimit, pár sznob- szerintem soha nem olvasott könyvet és gyerekkönyveket. Most nem szólok, folyamatosan selejtezek néhány darabot a kéthetei szelektív szemét szállításokkor.
    A másik ilyen csoport a videószalagok, magnószalagok, hanglemezek, kazetták, cd-k, dvd-k selejtezése volt. A lemezek elmentek a Vaterán, a többi pedig szép sorban megy a kukába.
    Sokat költöztünk, s a legnagyobb feladat mindig a könyvek, adathordozók csomagolása, majd az új helyen elhelyezése volt.

    Kedvelés

    • Ez igen, akkor Te elég komolyan veszed ezt a selejtezés dolgot 🙂 Nálunk van egy polcnyi (kb. 20 db) DVD, amitől egyszerűen nem tudunk megválni. A legkedvesebb filmjeink, magyar szinkronnal (is), és bár már nincs is, amin megnézzük, mégis ragaszkodunk hozzájuk. Kíváncsi vagyok, mikor lesz az a pont, amikor végre rászánjuk magunkat, és megválunk tőlük…

      Kedvelés

      • Na jó, pár DVD nálunk is megvan még. Én arra lennék kíváncsi mikor veszek egyet elő újra. Ugyan kívülről tudom a története, a dialógusokat, de mindig élvezem Cseh filmek ezek.

        Kedvelés

  3. Újabb nagyon jó cikk! Nálunk az a nehezítés, hogy a férjem még “a könyv szent” szemléletnél tart, én pedig már ott is selejteznék. Úgyhogy most az az elvem, hogy ami az “én” könyvem (én választottam annak idején vagy én hoztam a háztartásba), azok között szabadon garázdálkodom, ami az “övé”, arról kikérem a véleményét és elfogadom, ha vétóz – bár nem könnyű… Ha van esetleg valami tipped, mi segít ezen, megköszönöm. Amúgy racionális típus, de ez egy kivétel.

    Kedvelés

    • Szerintem az egyetlen módszer a példamutatás… Nálunk is hasonló volt a helyzet, a férjem sokkal jobban ragaszkodott a könyveihez, és én is végül abban maradtam magammal, hogy az én könyveimet szelektálom, az övét nem. Valószínűleg nagyon zavarna, ha rengeteg könyvről lenne szó, de szerencsére nem ez a helyzet. De ahogy telik az idő, látom rajta is a fejlődést, nemrégiben vált meg néhány könyvtől – természetesen szabad akaratából 🙂 Általában véve azt gondolom, hogy az egyszerűbb életre, minimalistább szemléletre rábeszélni senkit nem lehet, de a jó példa ragadós.

      Kedvelés

  4. Én, mióta elkezdtem a könyvtár-szakot, kb 2-3 db könyvet vettem, mindent könyvtárból szerzek be. Mostanában meg már időm se nagyon van olvasni. Illetve más hobbim lett, arra fordítom azt a kevés szabadidőt 🙂
    Tetszik a blogod nagyon!

    Kedvelés

    • Köszönöm, örülök, hogy tetszik 🙂 Én is nagy rajongója vagyok a könyvtáraknak, a fiam pedig másfél éves kora óta tag a helyi könyvtárban, és imádja 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s