Minimalizmus a gyerekszobában #2 – A tudatos vásárlás

Az előző részben beszéltem arról, hogyan érdemes lomtalanítani a gyerekszobában. Most arra térek ki, hogyan lehet legegyszerűbbé tenni a lomtalanítást: úgy, hogy alapvetően be sem engedjük a lomokat, azaz hős hétfejű sárkányként őrizzük a gyerekszoba “tisztaságát”.

Állítsunk fel irányelveket!

A selejtezés kapcsán már kialakítottuk azokat a kategóriákat, amelyek aktuálisan(!) lefedik gyerekünk érdeklődését. Első irányelvünk lehet tehát az, hogy lehetőség szerint csak olyan játék kerül be a repertoárba, amelyik beleillik valamelyik kedvenc kategóriába. Ehhez kapcsolódó irányelv nálunk, hogy csak értelmes, fejlesztő játékot vásárolunk. Ez bár riasztóan hangzik, egyáltalán nem az. A fiam játékszokásait figyelembe véve nálunk a huszadik matchbox is beletartozik az értelmes kategóriába, mert olyan játékokat játszik, amelyekben helye van a sok autónak, és ezekben a játékokban a kreativitását használja, amelyben eszköz a kisautó, ugyanakkor az amúgy nagyon kreatív ujjfesték kudarcot vallott, mert a fiam egyszerűen nem szeret koszos lenni. Egyszóval: az értelmes, fejlesztő kritériumokat a saját gyerekünkre kell értelmeznünk!

Irányelvként tekintünk továbbá a játékok anyagi minőségére is, hiszen az ócska megmunkálású játék – ha működik is egyáltalán funkcionálisan – nem okoz igazi örömet. Nem beszélve arról, hogy hamar tönkremegy, esetleg balesetveszélyessé válik. Nálunk nulltolerancia van az erőszakos játékokkal szemben is.

Mi lehetőség szerint kerüljük az elemes játékokat, amelyekkel éktelen zajt lehet csapni, de nagy általánosságban sok hasznuk nincs. Persze itt is vannak kivételek: a kis szintetizátor két és fél éve a fiam kedvence, a fél éves kislányom számára pedig a hatalmas gombok segítségével irányítható zenélő csiga most a világ nyolcadik csodája. Legyünk rugalmasak ebben a kérdésben is – egy bizonyos szintig.

gyerekszoba_jatek_tudatos_vasarlas_2.jpg

Hozzunk családi szabályokat!

A játékok nem maguktól érkeznek a lakásba, hanem mi, a nagyszülők, a nagynénik, egyéb rokonok és üzletfelek hozzák magukkal. Hozzunk szabályokat, és legyünk szigorúak, még akkor is, ha valakinek ez kevésbé tetszik.

A mi fiunk mindkettőnk családjában az első unoka, így aztán a nagyszülők természetesen nekiláttak elárasztani őt mindenfélével. Nemcsak ünnepeken, de a “csak úgy” beugrásokon is elő-előkerült valami a zsebükből, és mivel egy idő után a fiam azzal a kérdéssel nyitott: mit hoztál nekem, Nagytata? – kénytelenek voltunk megálljt parancsolni. A szabály tehát: nincs “csak úgy” ajándék. Illetve van, persze, de azt mi szabályozzuk, nagy ritkán meglepjük valamivel “csak úgy”, hiszen ez is egyfajta öröm az életben, ismernie kell ezt is, de nem heti szinten.

A két rend nagyszülő, a nagynéni, a keresztszülők, a közeli barátok és mi magunk – szép kis csapat, ha épp egy szülinapról vagy a karácsonyról van szó. A hatalmas ajándékdömpinget elkerülendő, előre egyeztetünk mindenkivel. Volt, hogy megkértünk mindenkit, lehetőségei szerint szálljon be egy nagy, közös ajándékba (így kapta a Duplo-készletét), máskor pedig a fiam hosszú könyves kívánságlistáját osztottam szét a családtagok között. Így azt kapott, aminek örült, de nem is fulladtunk bele az ajándékhalmazba. Igaz, a nagyszülők nehezményezték, hogy “csak egy könyvet” vehetnek a kisunokának születésnapjára, de meg kell értetni velük, hogy a “csak egy könyv” szorozva nyolc csapatnyi családtaggal, zsúrvendéggel már nyolc könyv, ami bizony fejedelmi ajándék egy “olvasni” imádó háromévesnek. Nagyon boldog volt a könyveivel, megjegyzem… Rendkívül fontos megértetnünk a környezetünkkel, hogy az ajándékok limitálása nem a mi önhatalmú elképzelésünk, hanem a gyerek érdekeit szolgálja.

Tekintsük családi irányelvként ismételten a minőség a mennyiség fölött elvét! Azaz az időnként elkerülhetetlen “csak úgy” ajándékok vagy bizonyos kis jutalmak esetében vegyük rá, hogy várjon össze több alkalmat, majd ezeket váltsa be egy komolyabb, igényesebb ajándékra. A várakozási időben pedig álmodozhatunk, tervezgethetjük, hogy mit fogunk végül megvásárolni, megnézhetjük a kirakatban – ezzel az öröm része is sokszorozódik, és meg is tanulja, hogy vannak dolgok, amikre várni kell, amikre várni érdemes.

gyerekszoba_jatek_tudatos_vasarlas_3

Tippek

  • Járjunk el a gyerekekkel könyvtárba, játszóházba! Az új könyv, játék iránti igényt egy időre kipipálhatjuk, emellett kifigyelhetjük, ingyen kitesztelhetjük, mi az, ami neki igazán tetszik. Mi egy ideje már csak így vásárolunk könyveket neki: ha valamit sokszor kért a könyvtárból, megérdemel egy saját példányt, hogy mindig kéznél legyen. Vagy így vettünk egyszer egy zöldségszeletelő készletet, amit magamtól sosem vettem volna meg, de olyan lelkesedéssel játszott vele a játszóházban, hogy vettem neki egyet, azóta is napi szinten előkerül.
  • Vezessük be az “1 be, 1 ki” módszert, azaz akkor kérhet új játékot, ha ezzel egyidejűleg egy másik játéktól megválik. Ez inkább nagyobb gyerekekre alkalmazható, a kicsik hajlamosak könnyelműen mindent odaígérni, aztán persze megbánják.
  • Próbáljunk meg proaktívak lenni: meséljünk nekik a fogyasztói társadalomról, a reklámokról, hogy mi a céljuk, mik a módszereik. Egy háromévesnek már gyönyörűen el lehet magyarázni, hogy a csilingelő reklám azért van, hogy rávegyen bennünket a játék megvásárlására, pedig igazából nincs is rá szükségünk. Meséljünk nekik arról, hogy a tömött polcok a boltban nem a kötelezően megvásárolandó játékokat jelentik, hanem lehetőségeket, amelyekből nekünk ki kell választanunk a számunkra legmegfelelőbbet. Ha ezeket nem “éles helyzetben” (értsd: játékboltban földön fetrengős hiszti közepette) kell elmagyaráznunk, sokkal könnyebb dolgunk lesz.
  • Ne érezzük magunkat rosszul, ha néha vétünk saját szabályaink ellen. Van, hogy úgy érezzük, csak úgy, soron kívül szeretnénk venni valamit a gyerekünknek. Nincs ezzel semmi baj! Cselekedjünk szívünk szerint, hiszen mint mindenki, a mi gyerekünk is megérdemel néha egy kis extra kényeztetést!

Zárszó

A fenti módszerekkel már egész nagy lépést tehetünk a rend felé a gyerekszobában is. Azonban el kell fogadnunk, hogy gyerekekkel korlátozottak a minimalizmus irányába mutató lehetőségeink, és ez így van jól. Legyünk minimalisták, de ugyanakkor legyünk rugalmasak is, fogadjuk el, hogy a gyerekek ösztönösen felhalmozók, amin mi csak alakítani tudunk, de teljesen meggátolni nem – és ez nem is lehet cél. Mutassunk példát a gyerekeinknek, de legyünk belátóak az ő korosztályos sajátosságaikkal, személyiségükkel kapcsolatban is. Így hosszú távon nem riasztjuk el őket a rendezett, tudatos, minimalista élettől.

Könyvajánló

Képek forrása: 1, 2, 3.

Advertisements

Minimalizmus a gyerekszobában #2 – A tudatos vásárlás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Elsősorban a rokonságot kell megnevelni, úgy látom 🙂 Anyósom régóta csak pénzt ad és ruhát kell venni belőle, olyankor mindig valami kedvenc figurásat kapnak. Nálunk én találom ki, mit ajándékozzanak, karácsonykor ez működik is, de amikor húsvétra 12 Kinder tojást kaptak per fő, akkor azért fennakadtak a szemeim. Mindet ki is bontották azonnal.

    Kedvelés

    • Igen, a rokonsággal van mindig a “baj”. Mi is próbáltuk rávenni őket, hogy kevesebbet, másképpen – van, hogy betartják, van, hogy nem. Azt mondják, a nagyszülők dolga az elkényeztetés… A 12 Kinder tojástól frászt kapnék.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s