Út a minimalista ruhatárig

Minimalista törekvéseim egyik kiindulópontja az öltözködésem volt. Hogy nem vagyok ezzel egyedül, azt bizonyítja a manapság oly divatos kapszula ruhatár koncepció térnyerése is. Egyenlő-e a kapszula ruhatár a minimalista öltözködéssel? Létezik-e mindenkire érvényes kapszula formula? Mennyi a szükséges minimum, ha ruhákról beszélünk? Az alábbiakban a saját “ruhatárminimalizáló” történetemről mesélek.

Gyerekkoromban nem voltunk túl jól eleresztve anyagilag, és az egyik pont, ahol a szüleim spórolni tudtak, az öltözködésünk volt. Akkoriban – a 90-es évekről beszélek – még jóval drágább volt a divatos holmi, így mi a húgommal legfőképpen piaci és turis ruhákban jártunk. Anyukám igyekezett kihozni ezekből a maximumot, de azon, hogy mindenünk divatjamúlt volt, nem tudott segíteni. Valószínűleg az ezzel kapcsolatos hiányérzetem következménye volt, hogy amint saját keresetem lett, elkezdtem fejvesztve vásárolni.

stocksnap_I2FOQMJ1T0

A következő pár évben megpróbáltam összedobni egy felnőtt ruhatárat. Szemem előtt lebegett célként, hogy legyen korszerű (a divatos szót nem mondanám, sosem éreztem magamra nézve kötelezőnek az aktuális divattrendeket), minden élethelyzetben használható, és persze ne kerüljön túl sokba. Sajnos a “minőség a mennyiség fölött” elve ekkoriban még nem jutott eszembe, mint ahogy az sem, hogy előre gondolkodjak, netán optimalizáljak… Vásárlásaim nagyrészt impulzusvásárlások voltak, amelyek tipikusan az alábbi gondolatokból indultak ki:

  • Nahát, micsoda akciók, gyorsan veszek ezt-azt. (Emlékszünk, ugye, a néhai Jeans Clubra…)
  • Anyukám szerint a barna táska alap, úgyhogy ezt megveszem.
  • Tegnap megdicsérték a piros felsőmet, ezek szerint jól áll ez a szín nekem, veszek még piros cuccokat.
  • Szükségem van valami vidámságra, ez a csíkos felső pont megteszi.
  • Igaz, hogy nem tetszik ez a nadrág, de olyan nehéz az én méretemben bármit találni, inkább megveszem.

Egyszóval: mindenféle külső impulzusnak köszönhetően ész nélkül vásároltam. Költöttem a pénzt, élveztem, hogy végre vannak ruháim, és magát a vásárlást is szerettem mint időtöltést.

Csinosabbnak éreztem-e magam, mint korábban? Könnyebben fel tudtam-e öltözni egy-egy alkalomra, mint azelőtt? Kitalálhatjátok: NEM. A ruhatáram nem volt konzisztens, ami nem csoda, hiszen nem volt semmiféle vezérelv, ami köré szerveztem volna. A szekrényem omlott meg, mégsem volt egy rongyom se, amit felvegyek. Ez a felismerés nők millióit érinti nap mint nap – és úgy gondolom, aki idáig eljut, már félúton jár a gardróbja észszerűsítése felé.

Ezen a ponton már rájöttem, hogy valamin változtatnom kell. Két fontos lépést tettem. Egyrészt rászántam magam egy nagyobb (legalábbis akkor annak gondoltam…) selejtezésre. Először történt meg velem az, hogy nem azért váltam meg ruháktól, mert tönkrementek… és először szembesültem komolyabban a fölöslegesen elköltött forintokkal. Ez elég nagy pofon volt. Másodszor pedig elkezdtem nálam okosabb emberekhez fordulni (legalábbis ekkor még azt hittem). Elolvastam számtalan cikket arról, hogy milyen ruhákra is van szüksége tulajdonképpen egy nőnek. Ismeritek ezeket a cikkeket… Ha nem, elmondom: mindegyik írás javasolja (már-már parancsolja), hogy legyen fehér blúzod, fekete blézered, ceruzaszoknyád és ballonkabátod. Ugyanakkor az összes lista gondosan elhallgatja, hogy azért elég hasznos, ha van egy kényelmes rohangálós cipőd, egy jókora puha sálad vagy neadjisten pár kényelmes és csinos házi cuccod… Ezen a ponton jött a felismerés: nincs mindenkire érvényes formula, bizony magamnak kell kifejlesztenem a tökéletes ruhatárat.

No de hogyan?

Egyértelmű volt, hogy csak úgy, a nulláról nem kezdhetem. Nem dobálhatok ki mindent, hiszen nincs annyi pénzem, hogy mindent újravásároljak. Ráadásul volt egy olyan érzésem, hogy ha a cuccaim összevásárlása hektikusan történt, az ész nélküli kidobálás is az lesz… Nem szerettem volna utólag megbánni semmit. Eldöntöttem, hogy egy év után megválok mindentől, amit nem viseltem az egy év alatt. Az akasztós cuccaimat a rúd bal szélére húztam, és ha valamelyik ruhadarabot viseltem, áthúztam vállfástól a jobb oldalra, így év végére kiderült, kik estek ki a pikszisből: a megmaradt bal csapatnak búcsút intettem. Ugyanígy történt a polcos és a fiókos ruháimmal is. Év végére már kezdett alakulni a dolog…

De ekkor már vérszemet kaptam, éreztem, nem állhatok meg félúton. Mert ugye Pareto-elv: a ruháim 20%-át viselem az idő 80%-ában, én mégis csak azoktól váltam meg, amelyeket egyáltalán nem viselek… Mi van azokkal a szinte fölösleges cuccokkal, amelyeket 365 nap alatt egyetlenegyszer vettem fel? Nem beszélve arról, hogy kíváncsi voltam, mik a kedvenc ruháim, a kedvenc színeim, a kedvenc ruhatípusaim, a kedvenc összeállításaim…

Ekkor találkoztam a kapszula ruhatárakkal. A témában több cikket is tervezek, ezért csak röviden a lényeg: egy relatíve kis darabszámú (30-40) ruhatárat kell kialakítanunk lehetőség szerint a meglévő ruháink felhasználásával (szükség esetén 1-2 darab beszerzésével), és egy előre meghatározott ideig (tipikusan egy évszakon át) csak ebből öltözködhetünk. Ez persze csak az egyik megközelítés, többféle módszer, kialakítási metódus stb. létezik, erről majd a későbbiekben.

Két éven át “kapszuláztam”, azaz 8 alkalommal válogattam össze a szezonnak megfelelő legkedvesebb 30-40 ruhadarabomat. Azok a ruhák, amelyek egyik szezonban sem fértek bele a kapszulába, nos, róluk kiderült, hogy nem a kedvenceim. És én mostantól csak a kedvenceimet akartam viselni. Úgy döntöttem, az élet rövid ahhoz, hogy olyasmiket viseljek, amelyekben nem érzem jól magam – különösen, hogy már tudtam, mi az, amiben viszont igen, és ezek a cuccok ott sorakoztak a szekrényemben. Így a “kapszulaszűz” cuccoknak is menniük kellett – s talán itt ért véget a többéves selejtezés.

Ezekben az években sok szempontból jobban megismertem magam. Kikristályosodott a stílusom. Megtudtam, mi is az, amit ténylegesen szeretek viselni, melyek azok a ruhák, amelyekért a legálmosabb reggelen nyúlok, amelyekben még egy igazán rossz napon is jól érzem magam. Elengedtem a divatelképzeléseimet, ma már ki tudom mondani, hogy én egy trikós-farmeros nő vagyok. Ennek következtében megértettem, milyen ruhákat érdemes vásárolnom, és milyeneket nem. Kevesebbet vásárolok, de amit veszek, az jobb minőségű, és jó eséllyel évekre szól – hiszen nemcsak, hogy később megy tönkre, de nagy valószínűséggel nem is fogom megunni, hiszen a stílusomhoz maximálisan passzol. A letisztult ruhatárnak köszönhetően mindig fel tudok öltözni, hiszen minden holmim passzol hozzám, az életformámhoz és egymáshoz, és mindig jól érzem magam, hiszen mondhatni folyamatosan a kedvenceimet hordom, minden szettemben önazonos vagyok.

unsplash_photo-1463100099107-aa0980c362e6

Ma már nem csinálok kapszula ruhatárakat, hiszen a teljes ruhatáram egy kapszula ruhatár – számomra a maximumot nyújtja a lehető legkevesebb számú ruhadarabbal. De nem ülök a babérjaimon: folyamatosan figyelem, hogyan változik az életmódom, az ízlésem, és igyekszem eszerint alakítani a gardróbomat.

Számomra ez egy nagy út volt. Szerettem és szeretek öltözködni, és sok hegyet-völgyet megjártam ezzel kapcsolatban. Vannak olyan emberek, akiknél ez a folyamat magától lezajlik (vagy el sem kezdődik): emberek, akiket egyáltalán nem foglalkoztat az öltözködésük, így tényleg csak a szükséges minimumra szorítkoznak, s abból sem különösebben érdekli őket, mit vásárolnak; esetleg emberek, akiknek kezdetektől fogva megfontoltak vagy sziklaszilárd az ízlésük (ilyen például a férjem, aki ösztönösen alakította ki a saját kapszula ruhatárát). De úgy gondolom, nem vagyok egyedül a fenti felhalmozós – nincs egy rongyom se életúttal. Ha Te is ebben a cipőben jársz, csak biztatni tudlak: vágj bele, próbáld megtalálni a saját kapszuládat, felszabadító érzés lesz. Az elkövetkezőkben igyekszem majd minél több tapasztalatommal segíteni ebben.

Képek forrása: 1, 2, 3.

Advertisements

Út a minimalista ruhatárig” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Köszönöm ezt a cikket, épp az elején tartok a selejtezésnek, hasonló gondolataim vannak, mint neked voltak évekkel ezelőtt. Elindulok az úton! 🙂

    Kedvelés

    • Kedves Kata! Meglátod, mennyire felszabadító érzés lesz, nem is csak a letisztult ruhatár, hanem már az odavezető út is. Tervezek egyébként a témában több cikket, remélem, majd azokkal is segítségedre lehetek. Sok sikert addig is 🙂

      Kedvelés

  2. Remek a minimalista ruhatár, csak ne romoljon el a mosógép 🙂
    Sok függ a tevékenységektől, amiket végzünk, pl. ha van egy elegáns ruhát megkövetelő munkahely, akkor máris duplázódik a ruhamennyiség, mert valószínű, szabadidőnkben nem azt hordjuk. Nekem szerencsém van, mert munkahelyre is azt hordom, amit máskor, emiatt elég egy fél szekrény a ruháknak. Teljesen igazad van, miért hordanánk olyan ruhát, amiben nem érezzük jól magunkat? Sajnos hamar kimennek a divatból a ruhák, úgyhogy én is inkább keveset veszek és azokat hordom, a kedvencet, a szépet. Persze van 10 éves felsőm is, semmi baja, drága is volt 🙂

    Kedvelés

    • A tevékenységektől függ a legtöbb, egyetértek. Már az hatalmas lépés, ha valaki rájön: fölösleges a 14. koktélruha, amikor évente kétszer van rá szükség, és helyette inkább beruház mondjuk egy minőségi táskába, amit viszont mindennap használ. Nekem a két legrégebbi felsőm 12 éves – egyszerre vettem őket, H&M-es darabok, szóval olcsók voltak. A formájuk, színük nem változott, pedig rengeteget hordom őket. Ugyanez nem mondható el a mostanában vásárolt H&M-es felsőimről…

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s