Amikor majd megőszülök

Ezt az írást egy villanykörtecsere ihlette. Történt ugyanis, hogy kiégett a fürdőszobánkban az izzó, és a férjem a korábbinál erősebb villanykörtét tett a tükör feletti foglalatba. Este teljes lelki nyugalomban megyek fogat mosni, és ijedten ugrom hátra: a hajszálaim között rengeteg fehéret látok! Szerencsére csak optikai csalódás volt, az egészen sötét hajamon úgy csillant be a fény, hogy ősznek látszott. Megnyugodtam, de elindult a gondolkodás, hiszen pár év múlva szembe kell néznem az őszüléssel…

Egy kezemen meg tudom számolni, hány ősz nőt ismerek. Persze látok szürke vagy fehér hajú nőket az utcán, tudom, hogy léteznek, de az én ismeretségi körömben a legtöbb nő festi a haját egy bizonyos kor fölött, sőt, még a drága 92 éves Mami is a mai napig bemossa a haját diólevéllel, hogy egy picit sötétebbnek tűnjön.

Nem csoda, hogy nekem is azonnal a hajfestés jutott eszembe eddig, valahányszor az őszülésre gondoltam. Most azonban felmerült bennem egy eretnek gondolat: mi lenne, ha nem festném a hajam? Mi lenne, ha egyszerűen csak behódolnék a természet akaratának, és megőszülnék? Minél tovább gondolkodtam rajta, annál jobban tetszett az ötlet.

De mégis hogy jön ez a téma a hatékonysághoz, a minimalizmushoz, az egyszerűbb élethez? – kérdezhetitek. Máris mondom.

Mivel én még sosem festettem a hajam, így saját információkkal nem rendelkezem, de megkérdeztem pár nőt, hogy mennyi időt és pénzt vesz igénybe a hajfestés. Volt, akinek elegendő volt a hatheti rendszeresség, de az erősebben őszülő ismerőseim háromhetente látogatnak el a fodrászukhoz, és töltenek el 2-3 órát a festéssel, majd fizetnek ki érte hajhossztól, a szalon helyétől, presztízsétől függően 4-5 ezer forinttól tizenezrekig komoly összegeket. De a házi hajfestésnél is ugyanúgy megvan az időfaktor, még ha maga a kivitelezés olcsóbb is… Ehhez képest pedig egy-két hét alatt látszik a lenövés egy erősen őszülő nőnél, szóval alig pár nap “tökéletes hajszínért” költöttünk el egy csomó pénzt és a szombat délelőtt felét… Szóval ha tartani akarom a hajszínt, akkor bizony rendszeresen feste(t)ni kell.

oszules_2

Folyamatosan keresem azokat a (lehetőség szerint egyszerű, de nagyszerű) megoldásokat, amelyekkel észszerűsíthetem az életem, az időbeosztásom. Számomra a hajfestés ijesztően idő- és pénzrabló tevékenységnek tűnik, különösen a kötött ritmusa miatt, azaz ha nem akarok hajlenövést (márpedig nem akarok!), akkor háromhetente fodrász, ha tetszik, ha nem. Nem akarok a hajamhoz alkalmazkodni: nem akarom a programjaimat a festés köré szervezni, nem akarom a kevéske szabadidőmet a fodrászatban tölteni. Nem akarok hajat festeni.

Miután ezt boldogan leszögeztem magamban, pillanatok alatt érkezett is a kisördög a kérdéseivel.

Mi lesz, ha azonnal öregebbnek fogok látszani?

Külső jegyeink közül talán a hajunk az, ami a legjobban befolyásolja a kinézetünket. Úgyhogy minden bizonnyal öregebbnek fogok látszani ősz hajszálakkal. De – minél öregebbnek? Öregebbnek, mint most, amikor még nincsenek fehér hajszálaim? Természetesen – de hiszen öregebb is leszek. Öregebbnek, mint ahogy kinéznék festett hajjal? Első ránézésre talán igen, hiszen továbbra is szép sötétbarna hajam lenne, de második ránézésre már nemcsak a hajam látszik, hanem a bőröm, a szarkalábak, a kisebb, majd egyre mélyebb ráncok – esetleg az ősz lenövés a hajtöveimnél. Biztos, hogy annyit fiatalít a hajfestés? Azt hiszem, úgy lenne jó felfogni, hogy ősz hajjal pont annyinak nézek ki, mint amennyi aktuálisan vagyok: egy 35 (40… 45… 50… stb.) nőnek, akinek ősz a haja. Jó lenne a “korérzetemet” a hajamtól függetleníteni. Mert ugye: annyi vagy, amennyinek érzed magad – és nem annyi, amit a hajad mutat…

Mi lesz, ha majd nem áll jól?

Sokszor látok szürkébe hajló, őszes hajú nőket, és gyakran azt érzem: milyen rettenetesen lestrapáltak, mennyire beleolvadnak a szürke tömegbe. Vajon én is így járok majd? Azt hiszem, ez nem ősz haj kérdése. Én most sem vagyok az a rettentő feltűnő jelenség, de a rövid, kócos, barna hajam ad egy karaktert az arcomnak. Vajon mindez elképzelhetetlen fehér hajjal? Úgy döntöttem: nem! Egy jó vágás, egy ötletes melír (pár világosabb/sötétebb tincs még korántsem egyenlő a 3 hetente kötelező teljes festéssel semmilyen értelemben…), esetleg egy karakteresebb szemsmink, rúzs… és máris ismét látszom. A hajam már rengetegszer alkalmazkodott az aktuális korszakaimnak, sőt az aktuális hajszerkezetemnek (nektek is változik a hajatok szülések után?) megfelelően. Ez is csak egy újabb helyzet, egy újabb állomás – hát majd most ehhez is alkalmazkodik. Az új hajamhoz majd kigondolom az új stílusom smink, ruhák tekintetében, és nem lesz semmi baj.

Fogok-e még így tetszeni?

Tetszeni – de kinek? A férjemnek akkor is fogok tetszeni, ha ősz lesz a hajam, másnak meg nem akarok. Biztosan más lenne a helyzet, ha szeretnék tetszeni – de nem különösebben szeretek. Észreveszem persze, ha tetszem valakinek, van, hogy jól is esik, de nem jobban, mint amikor mondjuk előreengednek az ajtón. Egyébként pedig bizony szembe kell nézni a ténnyel, miszerint huszonévesen több férfinak keltjük fel az érdeklődését, mint hatvanasként. Ez azonban nem (kizárólag) a hajszínünk eredménye – ilyen a világ, ilyen az élet. Ha pedig olyan élethelyzetben vagyunk, hogy középkorúként ismét párt keresünk, akkor mennyivel jobb lenne olyan férfira találni, aki a hajszínünktől függetlenül szeret, nem?

Nem fog akadályozni a karrieremben az ősz haj?

Sajnos – és ezen nincs mit szépíteni – a mai világ bizony a fiataloknak kedvez. A legszomorúbb persze az, hogy ez a fiatalságkultusz szinte kizárólag csak bennünket, nőket érint. Míg egy férfikolléga előléptetésének még jót is tehet a tisztesen deresedő halánték, egy nő esetében ez nem megengedett. Külsőnkkel is jeleznünk kell, hogy igen, mi (még) kompetensek vagyunk… Felháborítónak és igazságtalannak találom ezt, de ettől még létezik a probléma. Végül úgy döntöttem, emiatt nem hátrálok meg. Kipróbálnám magam ősz hajjal, de ha komoly anyagi gondjaim származnának belőle, végül valószínűleg feladnám. Nagyon szomorúan, de a családomért megtenném. Ám előtte azért körbenéznék az álláspiacon, hátha csak én futottam bele egy hímsoviniszta cégbe.

Mit fognak gondolni az emberek?

Mivel az a “természetes”, az a bevett szokás, hogy az első ősz hajszálak megjelenésekor pánikszerűen minden nő feste(t)ni kezd, az emberek biztosan furcsállni fogják, hogy én miért nem teszem. Már csak azért is biztos vagyok ebben, mert én is jártam már így: egy ismerős, korán őszülő harmincas anyuka a terhessége alatt nem festette a haját óvatosságból (ezt teljesen el tudtam fogadni), de utána sem festette már, mint korábban – ezen azért elcsodálkoztam. Hozzáteszem, kb. 20 másodpercig. Utána már nem foglalkoztatott ez a kérdés. Mert más volt érdekes az illető nővel kapcsolatban, mert volt egyéb, amivel törődjek – vagy mert egyszerűen nem foglalkozom ennél többet mások hajszínével. Mások se fognak az enyémmel – azért a 20 másodpercnyi elcsodálkozásért pedig nem áll szándékomban éveket és százezreket költeni a szépségszalonban. Persze lesz, akinek majd nem fog tetszeni az “új” hajam, és ezt majd a szemembe mondja. De jártam már így a rövid hajjal (“nekem hosszabb hajjal jobban tetszettél”), a hosszú hajjal (“a rövid haj annyival szebben kiemelte az arcodat”) és minden egyéb hajjal is – ahogyan az ellenkezőjét is hallottam minden frizurámra. Minden hajviseletre lesz majd dicséret és kritika is, ez van, nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Amíg én magam elégedett vagyok a döntésemmel, a hajammal, addig minden rendben van. 

Tényleg ez lesz? Tényleg ősz leszek?

Igen. Azt hiszem. Talán. Nem tudom.
Igen. Eldöntöttem, hogy számomra ez a leginkább elfogadható megoldás. Aztán persze ki tudja. Lehet, hogy eljön majd az idő, és megijedek. Hogy visszakozok, hogy még kicsit meg akarom nyújtani a fiatalságom. És ez teljesen rendben is lesz. Egyáltalán nem ítélem el a hajfestést, tudom, hogy sokaknak elképzelhetetlen az, hogy megőszüljenek – akár a fenti okok, akár bármi más miatt. Én csak azt szeretném, hogy a döntés kizárólag az enyém legyen, hogy csak az én szempontjaim számítsanak. Nem a családé, a barátoké, az ismerősöké és az ismeretleneké. Hogy meglegyen a szabadságom, hogy a koromnak (és a genetikámnak) megfelelő hajszínnel élhessek, és ezért ne kelljen magyarázkodnom, szégyenkeznem. Szeretnék emelt fehér fővel járni.

Képek: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

Advertisements

Amikor majd megőszülök” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Lehet, hamar meggondolod magad 🙂 Sokszor gondoltam erre én is, aztán mikor befestettem a hajam utána annyival szebb volt a látvány, mint mikor az ember feldob egy szempillaspirált és pislogós baba szemei lesznek. Nekem már több, mint a fele ősz. Viszont gyakran csak a tövét festem, nehogy sötét legyen a vége. Fél óra hathetente + a festék ára kb. 2000 Ft. Ha nagyobb alkalom van, évi kétszer a fodrász festi, ez kisvárosban kb. 8000 Ft és 3 óra. Tudod, a műősz divatos, a természetes ősz meg nem, siralmas ez a felfogás.

    Kedvelés

    • Persze, lehet, hogy meggondolom magam, mint ahogy a szememet sem festettem sokáig, aztán mégis, aztán megint nem… mikor hogy. Biztos attól is függ majd, mikor kezdek őszülni, mennyire, milyen színűre… Az bánt igazából, hogy elvárás 😦 Némely helyeken egyenesen az igényesség fokmérője. Szerintem ez felháborító. Szeretném, ha az én saját esztétikai döntésem lenne: jól áll nekem ez a szín? Igen? Marad. Nem? Festem.

      Kedvelés

  2. Ősz hajjal is lehet valaki nagyon-nagyon csinos, feltűnő, karakteres. Csak két nevet mondok: Judi Dench és Meryl Streep. És ha most bárki is arra gondol, hogy könnyű nekik, szupersztároknak, akiket fodrászok és stylistok hada vesz körül – hát igen, pont ez a lényeg: nem kell más, “csak” egy jó vágás. Ahogy te is írod.
    Mert nem az ősz haj a feltűnő és a ciki egy emberen, hanem a belső kényszer, hogy másnak látszódjon, mert nem tudja elfogadni magát / az idő múlását. Ha viszont elfogadás van, meg harmónia, meg belső egyetértés, akkor lehet a hajad akár zöld is, akár ősz is, akkor is kellemes személyiség leszel. És a zöld (na jó: zöldes) haj konkrét példa az ismeretségi körömből!
    Én még nem döntöttem a kérdésben, de annyit mondhatok: nagyon sokáig (kb. 8 évig) festettem a hajamat, és pont a macera (és a költségek) miatt álltam le vele. Akkor azt mondam, soha többé, most nem tudom, mit gondolok épp, de majd tudni fogom, ha megőszülök.
    Nagyon tetszett a poszt, ismét tele van kitűnő gondolatokkal, gratulálok! 🙂

    Kedvelés

    • Örülök, hogy tetszett a poszt, megtisztelő 🙂
      “Mert nem az ősz haj a feltűnő és a ciki egy emberen, hanem a belső kényszer, hogy másnak látszódjon, mert nem tudja elfogadni magát / az idő múlását.” – ahogy mondod, ennyi a lényeg! Én még azt tenném hozzá, hogy sajnos sokszor nemcsak az van, hogy nem tudja elfogadni magát, hanem nem meri – és ez végtelenül szomorú 😦 S ebből lesz a sok testképzavaros fiatal, a sok szénfeketére festett hetvenes stb…
      Judi Dench pedig hatalmas kedvencem 🙂

      Kedvelés

  3. Én is festem (54 vagyok). Már több mint fele fehér, és volt, hogy kipróbáltam, milyen őszen. Hagytam teljesen lenőni, még szerencse, hogy akkor rövid hajam volt, elég gyorsan ment. Viszont nagyon nem állt jól, mindenki megjegyezte, hogy nem illik a belsőmhöz. OK, ez nem kötelez semmire, viszont nekem sem tetszett 🙂 Akik szépek fehér hajjal, azok tél vagy nyár típusúak, én meg ősz típusú vagyok. Azt találtam ki, hogy mindig világosabb árnyalattal festek, mint előtte, míg világosbarna-sötétszőke nem lesz. Így talán a lenövés sem lesz annyira feltűnő, mint egy sötét hajnál.

    Kedvelés

    • Ebben biztosan van valami, amit írsz. Bennem éppen egy színtípusokról szóló előadáson merült fel először még pár éve, hogy talán majd nem fogom festeni a hajam. Egyrészt, mert még egy szuper fodrásznak is kihívás a színtípusnak tökéletesen megfelelő árnyalatot kikeverni, másrészt mivel én Hideg Nyár vagyok, ezért jó eséllyel szép ezüstfehér hajam lesz, ami viszont tökéletes lesz az árnyalataimhoz. A módszered viszont nagyon tetszik, a fokozatos világosítás, elraktározom arra az esetre, ha végül meggondolom majd magam 🙂

      Kedvelés

  4. Én imádok hajat festetni, magamnak is be tudom festeni, de fodrásszal festetem. Amúgy a festéket mindig én veszem a fodrászkellékesben, ami elég 3 festésre, szóval nem egy horror összeg, a fodrászom meg 3.500-öt kér alkalmanként, sztem havonta egyszer azt megengedhetem magamnak. 🙂 Én egyáltalán nem őszülök még. Ha egyszer elkezdek őszülni, akkor maradok a hajfestésnél. De ha egyszer teljesen megőszültem, akkor lilás lesz a hajam, (a sárga pigmenteket lilával lehet kiütni,) nekem az nagyon bejön! 😀 Olyan vagány. Az már nem hajfestés, elég hozzá egy sampon is. Szóval én pont azt tervezem, hogy ha egyszer teljesen megőszültem, akkor befejezem a hajfestést. Lilás-fehér hajú nagyi leszek, lesz egy óriási kozmetikai cégem, ahol a feltörekvő tehetségeket segítem majd, táncolni és festeni fogok, és menő színes ruhákba fogok öltözködni. Én valahogy így képzelem el magamat majd 60 felett, és ehhez passzol lilás-őszes haj. 🙂

    Kedvelés

    • Ezek nagyon jó tervek 🙂 Én meg majd ősz hajjal nálad vásárolom a szuper összetevős szérumokat, és a fehér hajam ellenére örökké fiatal lesz a bőröm 😀 A Grace and Frankie netflixes sorozatot nem ismered? Két idős nőről szól, akiből az egyik színes ruhákban jár, táncol és fest (és füvezik), a másiknak pedig kozmetikai cége van 🙂

      Kedvelés

      • Nem ismerem, de bele fogok nézni. Bár a füvezés az elég messze áll tőlem, és pia meg drog nélkül is eléggé flúgos vagyok. 😀

        Kedvelés

  5. Judi Dench és Meryl Streep szép ősz hajjal, de amíg eljutunk oda… Nekem jelenleg csak az egyik oldalon őszül, foltokban, szóval inkább hiéna mint ezüstróka. 🙂 De ha szép ősz hajam lesz, leállok a festéssel, csak az addig hátra levő kb. 20 évet kell kibírnom. 🙂
    Ja, és 18 évesen már őszültem, családi örökség. Őszülünk, de nem ráncosodunk, valamit valamiért. 🙂

    Kedvelés

  6. Édesanyám sosem festette a haját (nem is sminkelt, csak egy rövid ideig – időpocsékolásnak tartotta). Egy ideig “mákos” volt, most szép ősz a haja, jól illik a sötét szeméhez, szemöldökéhez. Az én hajam világosbarna, sosem festettem, nem is sminkelek (szerencsére nem elvárás a munkakörömben). Most 45 fölött épp csak picit kezdtem őszülni, szerintem ez már így is marad. Hacsak munka miatt nem leszek kénytelen, nem bántom a selymes, puha a hajamat vegyi anyagokkal.
    Teljes mértékben egyetértek abban, hogy kitolás, csak a nőktől elvárás az optikai tuning.

    Kedvelés

    • Reméljük, munka miatt sem lesz rá szükséged. Őszintén szólva ezt tartom a legfelháborítóbb dolognak: nem a képességek, a tapasztalat, hanem a hajszín? És csakis nőknél… Emancipáció ide vagy oda, ebben bizony még van hová fejlődnie a világnak.

      Kedvelés

  7. 11 évesen kezdtem el őszülni. 19 évesen kezdtem el festeni, majd 27 voltam amikor letettem a festéket, levágattam 2mm-re a hajamat. ma 39 vagyok, és hosszú ősz hajjal élem az életem. a változó minőségű festékek, és a folyamatos festés tönkretette a fejbőrömet, ami eleve is érzékeny volt. ma már csak vízzel mosok hajat, ha nagyon elszennyeződik [poros munka pl.], akkor egy speciális szappant alkalmazok és almaecetes öblítést; olykor olajos vagy citromos pakolást használok.
    összeségében nem zavar az ősz haj, megszoktam, szeretem, aki nem fogadja el – az nyugodtan elnézhet más irányba, nem lehet mindenkinek megfelelni.

    Kedvelés

    • Azért nem lehetett könnyű őszülő fejjel élni végig a tizenéves korszakot… Egyébként meg az ősz is “csak” egy hajszín, semmi többet nem kell belelátni szerintem.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s