Digitális méregtelenítés #1 – Gondolkodnivalók

Nem vagyunk különösebben képernyőfüggő család (tévénk például nincs is), de mivel a férjemmel mindkettőnket az internethez köt a munkája, természetes, hogy az átlagnál talán többet ülünk a gépeink előtt – a gyerekeink pedig már a 21. század szülöttei, a vérükben van a technológia. Így mindenképpen ránk fér egy kis “méregtelenítés”.

Nem gondolom, hogy az internet és a közösségi média az ördög szülöttei. Az internet egy csodálatos eszköz arra, hogy többet lássunk a világból, egymásból, sokszor magunkból. Sokunknak az internet az iskolája, a munkahelye, egymástól távol élő családtagoknak a nappali szobája. Fantasztikus dolognak tartom, hogy míg 30 évvel ezelőtt anyósom úgy nevelte a fiát egy kis vidéki faluban, hogy teljesen el volt szigetelve a külvilágtól, addig én – ugyanazon a vidéken – napi szinten tudok pár szót váltani a távol élő barátnőimmel, különböző online női közösségeknek lehetek részese, és proaktívan nyithatok magam is a világ felé (például ezzel a bloggal).

Azonban tudjuk: jóból is megárt a sok – az internetet és a közösségi médiát is lehet okosan, saját hasznunkra fordítva használni, de ha nem szabunk mértéket, könnyen áldozatául eshetünk. A témában rengeteg statiszikát, elemzést lehet találni a neten (pl. itt vagy itt), én két érdekes tényt emelnék ki:

  • naponta 200 alkalommal nézünk rá a telefonunkra (hétpercenként!)
  • hetente 24 órát (3 teljes munkanapot!) töltünk online.

Természetesen ezek (amerikai és brit) átlagok, és nem is feltétlenül vihetők át egy az egyben a magyar viszonyokra – mindenesetre elgondolkodtató, riasztó számok. Talán nem véletlen, hogy (külföldön) már léteznek olyan vállalkozások, amelyek szigorúan internetmentes vakációkat szerveznek, teljesen offline szállodákba. Sőt, Amerikában és Angliában már nemzeti offline nap is van (National Unplugging Day).

Én nem megyek ennyire messze, de tény, hogy az utóbbi időben elkezdett zavarni pár dolog:

  • este a telefonom az utolsó dolog, amire rápillantok, amikor beállítom az ébresztést; reggel pedig az ébresztés kikapcsolása után már át is futom félálomban az éjszaka érkezett emaileket
  • nemcsak a 4 éves fiam, de a 9 hónapos kislányom is láthatóan tisztában van azzal, hogy a telefonjaink valamiért érdekesebbek a többi tárgynál – azaz: számára is érzékelhetően többet használjuk, mint más tárgyainkat
  • egyébként is úgy éreztem, hogy napközben többet telefonozok, este pedig többet internetezek az indokoltnál (azaz többet használom szórakozásra, vagy inkább időtöltésre a telefonomat, mint szeretném).

Így aztán elhatároztam, hogy ráncba szedem az eszközhasználati szokásaimat. Titkon remélem, hogy a jó példa ragadós lesz, és a férjem is átvesz egy-két dolgot tőlem, illetve bízom benne, hogy mire a gyerekeink önálló telefon- és internethasználók lesznek, addigra sikerül megszilárdítani a családi irányelveket, ezzel elejét véve a konfliktusoknak (vagy legalább késleltetni azokat).

Neked szükséged van rá?

Látatlanban mondom: igen. Korántsem akarok senkit sem függőséggel gyanúsítani, de lássuk be: manapság szinte mindannyian “túlhasználjuk” az eszközeinket kisebb vagy nagyobb mértékben. Van, aki csak annyiban “bűnös”, hogy esténként 20 percig facebookozik (de még ez is heti szinten bő 2 óra szabadidő!), más azonban akár a rettegés szintjéig is eljut, hogy kimarad valamiből, ha egy percre kilép a mátrixból. Erre már külön kifejezés is létezik: FOMO (Fear Of Missing Out). Ha csak egész picit érint a dolog, akkor is érdemes megpróbálnod a digitális méregtelenítést, hasznos tapasztalat lehet, ráadásul könnyen rájöhetsz arra, hogy a kevesebbnél is kevesebb online idő is éppen elegendő számodra, s megspórolhatsz magadnak pár perc, egy-két óra szabadidőt.

digitalis_meregtelenites_1_2

Miért jó egy kicsit visszavenni?

Hatékonyabb leszel. Ha veled még sosem fordult elő az, hogy leültél elvégezni egy munkát, de előtte még rápillantottál 5 percre a Facebookra vagy a leveleidre, és hamarosan azon kaptad magad, hogy egy óra is eltelt – nos, ha tényleg sosem jártál még így, akkor nagyon szerencsés vagy. Sokunknak azonban az internet az egyik legnagyobb pótcselekvés. A fent említett statisztikák szerint egy átlagos munkanapon 2 órát töltünk azzal, hogy visszarázódjunk a munkába az ilyen-olyan megszakítások után. Természetesen ebben a 2 órában nem az internet a kizárólagos bűnös, de talán az egyetlen, amelyet mi magunk jótékonyan befolyásolhatunk.

Több tér jut a gondolataidnak, a kreativitásodnak vagy a csendnek. Manapság igyekszünk minden egyes percet hasznosan tölteni. A sorban állva elküldünk egy emailt, a játszótérről felhívjuk a könyvelőt stb. stb. stb. Pedig az üresen töltött perceink sokszor a leghasznosabbak. Ha nincs lekötve az agyunk mindenféle teendővel, nézni-, olvasni-, hallgatnivalóval, akkor végre színre léphet a kreativitásunk, meghallhatjuk a gondolatainkat. A leghétköznapibb példa erre az, amikor munka közben elakadunk, s felállunk egy pohár vízért. Rengetegszer fordul elő, hogy az a pár perc kiszakadás máris ad egy lökést az ötleteinknek, és újult erővel tudjuk folytatni. Most képzeld el, ha mindezt tudatosan csinálod… Ha szándékosan tartasz “mindenmentes” időt – sétálsz egyet, beülsz egy kávézóba, és nem telefonozol, csak nézelődsz, gondolkodsz… És mi van, ha épp nem tör elő a kreativitás, nem jönnek a korszakalkotó ötletek és gondolatok? Az egyszerű bambulásnak is lehetnek jótékony hatásai: néhány másodpercre kiléphetsz a zajos világból, lelassulhatsz,  befelé fordulhatsz, csendre, békére lelhetsz.

A jelenben élhetsz, kiélvezheted a jelen pillanatot. Offline-nak lenni (ma már) igazi mindfulness élmény. Minden egyes percben, amikor a telefonod vagy a számítógéped után nyúlsz, kilépsz abból a térből és időből, ahol éppen vagy – ha filmesen akarnám mondani: belépsz a mátrixba. Ne tedd! Éld meg a percet! Ha (az előbbi példánál maradva) sorbanállás közben nem emailezel, talán észreveszed, hogy milyen szépen őszülnek a bolt előtti fák, vagy mennyire kedves mosolya van a pénztárosnőnek. Ha a játszótéri időt nem akarod feltétlenül “hasznosan” tölteni, talán előkerül benned az igazi gyerek, és még felhőtlenebbül, szíved-lelked még jobban beleadva tudsz játszani a gyerekeddel. Add meg magadnak, magatoknak ezt a mindennapi luxust!

digitalis_meregtelenites_1_3

Fogalmazd meg a saját motivációdat!

Akár a fenti pontok mentén, akár a saját elképzeléseid alapján próbáld megfogalmazni, hogy számodra milyen előnyökkel járhat az offline idő. Számomra az alábbiak jelentenek biztatást:

  • szeretném kiélvezni minden percét a férjemmel és a gyerekeimmel töltött időnek
  • szeretném az amúgy is igen korlátozott felnőtt időmet valóban hasznosan tölteni (a fenti adatnál maradva: nekem jó, ha összesen összejön a 2 óra munkaidő – ha ezt mind visszarázódással töltöm, nem marad semmim)
  • szeretném a rettentően limitált én-időmet olyan dolgokban elmélyedve tölteni, amelyek tényleg kikapcsolnak – és ebben nem segít a felvillanó telefonképernyő vagy az új üzenet csipogás
  • szeretnék jól aludni, amiben nagy segítség lehet a lefekvés előtti 1-2 óra offline idő (itt írtam erről korábban)
  • szeretnék példát mutatni a gyerekeimnek, hogy ők is tudatos internethasználók lehessenek.

Mint látjátok, tulajdonképpen semmi mást nem szeretnék, csak visszakapni valamennyit az időmből. A következő részben arról olvashattok majd, hogyan próbálom meg ezt elérni – jönnek a tippek-trükkök.

Képek forrása: 1, 2, 3.

Reklámok

Digitális méregtelenítés #1 – Gondolkodnivalók” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Le szoktam szedni a wifit a telefonról-ez már önvédelem. Egyébként minden csippanásra felkapnám. Igen, reggel kávézás közben az első a telefon, lefekvéskor meg az utolsó, amit a kezembe veszek. Nekem a netezés egyelőre időkitöltés, ha dolgom van, nem netezek.
    Szerintem hozzá vagyunk szokva a sok ingerhez, hiányzik a tevékenység, nem tudunk csak egyfélével foglalkozni. Nyugodtan bambulni meg pláne nem. Nemcsak egyedül, mással együtt sem. Étteremben voltunk, egymással szemben ülő barátnők lesték a mobilt míg a kajára vártak. Nem tudok erre mit mondani.

    Kedvelés

  2. “Szerintem hozzá vagyunk szokva a sok ingerhez, hiányzik a tevékenység, nem tudunk csak egyfélével foglalkozni.” Igen, ez abszolút így van, nagyon jó meglátás. De ezen tudatosan szerintem rengeteget lehet javítani 🙂

    Kedvelés

  3. Én imádom az online világot, a munkám is ez, szóval én úgy érzem, az alvásidőmön kívül non-stop online vagyok… Kéne rajta változtatnom, de nem tudom, hogy hogyan kéne nekiállnom, a munkám miatt azért eléggé meg is van kötve a kezem. Bár én a BKV-n és sorban álláskor a Kindle-met szeretem, legalább olyankor inkább olvasok, minthogy a telefonomat nyomkodjam.
    Viszont nagyon érdekes, hogy az internetfüggőség azért alakul ki, mert minden kattintáskor valamennyi adrenalin szabadul fel, amiatt, hogy nem tudjuk pontosan, mi fog történni a kattintás (nyomkodás) után. Szóval ez tényleg izgi. 🙂

    Kedvelés

    • Igen, akiknek a munkája is az interneten zajlik, szakmai ártalom is az online kötődés. Ezt látom magunkon is, és épp ezért olyan nehéz szétválasztani a hasznost a kellemestől. Pl. a férjemnek nem árt képben lennie az online trendekkel a munkája miatt – ez esetben a Snapchat neki munka vagy szórakozás? Érted…

      Kedvelés

  4. Gyesen lévő anyukaként valóban előfordult velem az, hogy úgy elröppent a net előtt az idő, hogy csak na – pont abban az egy órácskában, míg a fiam alszik. Amit minden délelőtt várok, hiszen arra az időpontra időzítem minden egyes nap a világmegváltást, ami így el is marad majd’ minden nap. A mobilom szerencsére elég buta ahhoz, hogy pl. a Fb. folyamatosan zakatoljon rajta, idegesítene, ha mindig csipogna. A férjemnek munkaköri kötelessége a laptopja és a mobilja előtt lennie szinte non-stop, sajnos a kikapcsolódást is ezekben találja meg. Igazad van, kell hagyni magunknak üresjáratokat, amikor megéljük a pillanatot, bár ez így leírva nagyon patetikusan hangzik. Hihetetlen, hogy arra kell trenírozni magunkat, hogy offline is legyünk néha.

    Kedvelés

    • Hihetetlen, bizony. Mindenesetre azért ne érezd rosszul magad, ha időnként csak úgy elröppen az idő a netezéssel. Tapasztalatból tudom, hogy otthon lévő anyukaként sokszor a net jelenti az egyetlen utat a külvilág felé. Hetekig tartó rossz idő, beteg gyerek, későig dolgozó férj – ilyenkor azért életmentő tud lenni, ha a gyerekszobán kívül mást is lát az ember, még ha a monitoron keresztül is.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s