15 szokás, amivel rendben tarthatod az otthonod

“Nálatok mindig olyan rend van” – talán ezt a mondatot hallom legtöbbször a vendégeinktől a lakásunkkal kapcsolatban. Ahogy most, írás közben körbenézek, nem pont ezt látom: délutáni alvásidő van, mindkét gyerek cókmókja szanaszét hajigálva a nappaliban, én a kanapé egyetlen szabad sarkában kuporgok a laptopommal. Tény viszont, hogy reggel rend volt, este rend lesz, és úgy általában véve: a konstans napi káoszt leszámítva rend van 😃

A fenti képet azért írtam le, hogy lássátok: bizony, a napi rendetlenség – a vetetlen ágytól a reggeli mosatlanon keresztül a játékhegyeken át a szennyes ruhakupacokig – a mi életünkben is ugyanúgy jelen van, mint bárki máséban. Semmivel sem vagyunk “rendesebbek”, mint bármelyik ismerősünk. Van azonban néhány olyan szokásunk, amelyek segítségével különösebb erőfeszítés nélkül tudjuk uralni a káoszt, minimális időbefektetéssel helyrepattintani a lakást, hogy aztán a beeső vendég azt gondolhassa: nálatok mindig olyan rend van.

Természetesen a rendszeres takarítás és az időnkénti lomtalanítás is része a tisztaság és a rend fenntartásának, mégis a napi szintű szokások adják az alapot a rendezett otthonhoz. Ezek a szokások idővel annyira rutinszerűvé válnak, hogy már gondolkodás nélkül, robotpilóta módban is könnyen végrehajthatóak, nem okoznak különösebb fáradságot. Persze számszerűen nézve el lehet tölteni velük napi 5-10-30 percet, kétségtelen, de legalább ennyi időt venne igénybe az is, ha folyamatosan kutatni kellene az eltűnt, szétszórt cuccok után, ha használat előtt régészeti kutatást megszégyenítő ásatásokat kellene végrehajtani az ágyon, ebédlőasztalon… Elhatározás kérdése, hogy a lakásunkra, cuccainkra fordított időt tudatosan, előre kiszámítható módon használjuk fel, vagy kapkodás, bosszankodás, sikertelen kutakodás viszi az értékes perceket.

A mi szokásaink

Minden reggel beágyazunk. Minden szobában. Nincs kifogás, ez a reggeli készülődés része.

A mini feladatokat azonnal elvégezzük. Kétperces szokásként is ismert elv: ha valamit (nagyjából) két percbe telik megoldani, megoldjuk – nem halogatunk, nem jegyezzük fel/meg, hanem egyszerűen csak megcsináljuk, így viszi el a legkevesebb időt, energiát. Pl. kivisszük a kukát, megcímezzük a borítékot, kidobjuk a kifogyott tollat, a lyukas zoknit a többi varrnivalóhoz tesszük stb.

Mindig viszünk valamit valahonnan valahová. Azaz ha az emeletről megyünk a földszintre, leviszünk egy adag cuccot, ami lentre tartozik – és fordítva. Nemcsak emeletek, hanem szobák között is működik. Nehezítő körülmény, ha az embernek az esetek 90%-ában egy baba is van a kezében, de megoldható. A dologhoz nem árt egyfajta “meglátási” készség, hogy az ember azonnal kiszúrja az útvonalába illő cipelendőket, de ez hamar kialakul. Segít, ha a tipikus indulási pontokon van valami dedikált hely az elszállítandó cuccoknak – a lépcső alján egy kosár, a lépcső tetején a kisasztal teteje stb.

Nagyon vigyázunk a vízszintes felületekre. Ágy, ebédlőasztal, kanapé, konyhapult, dohányzóasztal stb. A nagy vízszintes felületeken halmozódik a cucc a legjobban, miközben éppen ezeket használnánk a leggyakrabban. Nem engedjük, hogy bármi nem odavaló gyökeret verjen ezeken a bútorokon. Persze nem olyasmire kell gondolni, hogy megjelenik a fiam a rajzfüzetével, én pedig kipenderítem az ebédlőből. Sokkal inkább arra, hogy a kanapén nem tartunk fél napig vasalnivalót, az ágyon sem a levetett ruhát, az ebédlőasztal pedig nem a befizetendő számlák tárolására szolgál. Vizuálisan ez a szabály járul talán leginkább hozzá a rendezett otthonhoz.

Kitchen Countertop With Food Ingredients And Herbs

Hazaérkezés után egyből kirámolunk. A táskáinkból kidobáljuk a blokkokat, a szemetet, feltöltjük a pelustáskát, elpakoljuk a bevásárlást, a kulcsok pedig a helyükre, az előszobaszekrény fiókjába kerülnek. Ugyanez a kocsira is vonatkozik – bár itt a szemét mibenlétéről megoszlanak a vélemények, jelenleg mindenféle nádmaradványokkal utazunk egy hétvégi kirándulás emlékére…

A postát az előszobában válogatjuk. A fölösleges papírok – szórólapok, érdektelen levelek – gyakorlatilag be se jönnek a lakásba, azonnal a szelektívbe kerülnek. A többi papír – archiválandó levelek, számlák – az én asztalomra kerül, és még aznap, legkésőbb másnap archiválom, befizetem, elintézem.

Evés után elmosogatunk. A mosogatásra úgy tekintünk, mint a reggeli/ebéd/vacsora utolsó lépésére. Amit lehet, egyből a mosogatógépbe teszünk, de a kézileg elmosandó edényeket sem halmozzuk a mosogatóban, mert egyre nehezebb lesz hozzáférni, s így belekezdeni a mosogatásba. A mosogatógépet is kipakoljuk, amint lejárt, így nincs sorállás a gépnél. (Hozzáteszem: fél éve van mosogatógépünk, előtte is ugyanígy működött a rendszer.)

Ha lejárt a mosás, teregetünk, ha megszáradt a ruha, elpakolunk. A legnagyobb halogatásmágnes a teregetés-hajtogatás. A gyors teregetés a fölösleges vasalástól ment meg, a mielőbbi hajtogatással, elpakolással pedig teret, rendet nyerünk. Előbb-utóbb úgyis el kellene rámolni, akkor meg minek kerülgessük?

Minden este rendet rakunk, mindenhol. A délutáni játék a gyerekek számára a rendrakással zárul, mi pedig addig nem fekszünk le, míg a konyha-ebédlő-nappali vállalható állapotba nem kerül. Semmi extrára nem kell gondolni: a csellengő cuccokat a helyükre tesszük, az ebédlőasztalt és a konyhapultot letöröljük.

15_szokas_rend_3

Bár a szó szoros értelmében az alábbiak nem szokások, mégis napi szinten járulnak hozzá a rendhez:

Mindennek megvan a helye. Mindennek. Ha mégis észreveszünk valamit, ami csak úgy lóg a levegőben (azaz egyik helyről a másikra pakolgatjuk, kerülgetjük), megkeressük a helyét, de közben azért elgondolkodunk, miért is nem találta meg eddig a sajátját – talán fölösleges?

Van néhány bevett káoszpont. Mivel mi sem vagyunk robotok (nem, tényleg nem), van néhány olyan hely a lakásban, ahol kevésbé vagyunk szőrösszívűek. Ilyen a fiam rajzasztala vagy a mi szobánkban egy láda, amire szabadon lehet ruhákat hajigálni. Lehet, hogy ez más szemében ugyanúgy rendetlenségnek tűnik, de mi a rendet elsősorban magunknak csináljuk – s mivel a szemünk megszokta ezeket a rendetlenebb pontokat, nem zavar bennünket.

1 be, 1 ki. Szintén közismert szabály a lomtalanítók, minimalisták körében: ha egy új tárgy (könyv, ruhanemű, edény, akármi) kerül a háztartásba, egy réginek mennie kell. Haladók az 1 be, 2 ki elvet is kipróbálhatják. Ez a szabály akkor működik a leghatékonyabban, ha már vásárláskor kigondoljuk, mit fog váltani a megvásárolandó tárgy. Ha nem találunk semmit, amit ki akarnánk dobni helyette, azt jelenti, számunkra kevesbbet ér, mint a meglévő cuccaink, akkor meg minek fizetni érte.

Van egy adománydobozunk. A lakást járva a mindennapokban elő-előkerülnek olyan tárgyak, amelyekre már nincs szükségünk. Ahelyett, hogy ezeket ide-oda pakolgatnánk, kerülgetnénk, az adománydobozba tesszük. Ha a doboz megtelt, ideje egy fuvarnak az adománygyűjtő központba.

Kuka és szennyestartó van mindkét szinten. Rengeteg fölösleges jövés-menést spórolunk meg velük.

Vasárnaponként összeszedünk minden szemetet. Végigszaladunk a lakáson, kiürítjük a kukákat, átnézzük a hűtőt. Azért vasárnap, mert hétfőn jön a kukás.

Hogyan kezdjek hozzá?

Ha te is szeretnél kialakítani a fentiekhez hasonló szokásokat, a következőket javaslom:

  • Nulladik lépésként, ha van lehetőséged, lomtalaníts egy nagyot. A kevesebb cuccot sokkal könnyebb rendben tartani, nem beszélve arról, hogy a megszerzett sikerélmény ad egy löketet az új szokások kialakításához. Ha most erre nem telik az idődből, akkor sincs semmi gond, ettől még a napi szokásokba nyugodtan belekezdhetsz.
  • Határozd meg, számodra mit jelent a rendetlen lakás. Mik azok a pontok a lakásban, amelyek rendberakásával jelentősen javulna a komfortérzeted?
  • Haladj kis lépésekben! Kezdd el a számodra legkritikusabb területek rendberakásával, azaz az ezekkel kapcsolatos szokások kialakításával! Például ha a legjobban az egyre növekvő ruhahalmok zavarnak, akkor most egy ideig csak arra koncentrálj, hogy ezeket azonnal felszámold, amint lehet. Vagy ha úgy könnyebb, kezdd a számodra legszimpatikusabb szokással. Kezdd el már ma! Ha az első szokás már jól megy, tovább léphetsz a következőre.
  • Tarts ki! Szokásokról van szó – és a szokások velejárója, hogy kitartó gyakorlással idővel ösztönössé válnak. Bár biztosan van valami gén, ami a rendszeretetért felelős, de azért én inkább azon a véleményen vagyok, hogy a nagyjából rendezett otthon elhatározás kérdése. Néhány hét-hónap alatt már magától értetődő lesz az új szokás, nem fogsz rajta gondolkodni, csak csinálod – és vissza se nézel a korábbi kaotikus időkre.

Képek forrása: 1, 2, 3.

Advertisements

15 szokás, amivel rendben tarthatod az otthonod” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez nagyon tetszett, hasznos poszt!!
    Ahogy öregszem, egyre inkább mániám a rend, főleg, mert egyre több cuccunk lesz, a lakás meg kicsi.
    Nálam még a napirend is szerepet játszik. Reggel van 15 percem, akkor előre dolgozom, azaz leszedem a szárítóról a ruhákat és elrakom az edényeket vagy akkor pakolom ki a mosogatógépet. Néha persze meglepem magam és este is kipakolom a gépet, de gyakran csak kiengedem a gőzt.
    Amikor hazamegyek, akkor ismét rendrakás van, ahogy írtad, ruha, vásárolt holmik a szekrénybe. A gyerekek már tudják: cipő-kézmosás-ruhacsere-iskolatáska kipakolása. Este van még egy köröm a rendrakással, konyha, esetleg teregetés.

    Ami nagyon tetszett, hogy heti program a hűtő átnézése. Nagyon megrögzött vagyok, tehát amit napi/hetirendbe iktatok vagy van havi napja, az megvan, a többi tennivaló mindig tolódik.

    Hajjaj, a vízszintes dolgok 🙂 A bejárati ajtó melletti komódon állandóan rendetlenség van. Mellette van a papíros doboz, ui. mi papírgyűjtéstől papírgyűjtésig élünk meg az összes rokon és szomszéd is:)

    Adományszatyrom is van, ha megtelik, viszem.

    Mindennek megvan a helye-szerintem ez az alap.

    Nekem az esti pakolással van gondom, ugyan én elpakolok magam után, de a gyerekeknek nem kell minden nap minden összerakni, pedig jó lenne. Na jó, az összerakott legó remekműveket nem kell szétszedni, de azért még lenne mit csiszolni a rendrakásukon, ezt még gyakorolni kell.

    Kedvelik 1 személy

    • Igen, előredolgozni én is szoktam, aztán mindig úgy örülök neki: nahát, milyen kellemes meglepetés, tegnapi én! 🙂
      Mi együtt csináljuk az esti pakolást a gyerekekkel, illetve a naggyal, a kicsi még kicsi hozzá (9 hónapos). Én segítek a kisfiamnak az ő játékaival, ő viszont magától segít nekem a húga cuccainak elpakolásában. Jól egymás keze alá tudunk dolgozni 🙂 Persze a nagy építményeket mi sem pakoljuk el, egyértelmű!

      Kedvelés

  2. Én is sokszor gondoltam már rá, hogy írok erről egy posztot, de megelőztél! 🙂 Ez viszont egyáltalán nem baj, ugyanis sokkal jobban összefoglaltad a rendezett otthonhoz vezető lépéseket, mint ahogy én tudtam volna. A ti szokásaitokat olvasva rájöttem, hogy nagyjából én is így csinálom a dolgokat (a saját otthonunk/életünk képére szabva persze), csak talán az a tudatosság és átgondoltság hiányzik, ami nálad megvan ezekben a hétköznapi dolgokban. Gratulálok, szuper poszt lett!

    Kedvelés

    • Köszönöm a dicsérő szavakat 🙂 Azért remélem, hogy előbb-utóbb te is megírod a saját posztodat a témában. Nem hiszem, hogy a blogvilágban létezik (létezhet) olyasmi, hogy valaki lelő egy témát, a többieknek meg már nem lehet erről írni. Sőt! Én mindig úgy örülök, ha valaki hasonlóról ír, amiről én írtam, írok vagy írni szeretnék, hiszen éppen azért írok ezekről, mert nagyon érdekes témák számomra, így értelemszerűen olvasni is szeretek róluk 🙂 Különben is, ahány ház, annyi szokás, több szem többet lát és egyéb bölcs közmondások 🙂

      Kedvelés

  3. Szia! Nagyon jó kis írás, jól összeszedted a legfontosabbakat. Kérdésem lenne, hogy az adományokat hova viszitek? Nálunk rengeteg cucc van, ami nekünk nem kell, de nem akarom kidobni, mert jó. Nem ruházat, hanem más tárgyak,sokszor ajándékba kapott dolgok. A vaterára nincs időm egyenként feltenni, de kidobni sincs szívem.

    Kedvelés

    • Szia! A mi városunkban működik egy kis szervezet, akik megbízható módon intézik az adományok eljuttatását azokhoz a családokhoz vagy intézményekhez, akiknek szükségük van rá. Máshol is hallottam már ilyenről, ezek általában önszerveződő, civil társulások (a miénk például egy Facebook-csoportból indult ki). Érdemes körülnézni, hátha nálatok is működik ilyesmi. Korábban, míg nem volt ez a társaság, egy közeli árvaházba vittünk elég sok mindent, illetve a plébánián is fogadnak holmikat.

      Kedvelés

  4. Most keveredtem ide, hozzád, egészen más területről (épp a megfelelő hátihordozó után kutatva előbb csirek, majd onnan te), s bizony a legjobbkor olvastam el az írásod. Nagyon valós, s ropogósan életszagú. Nálunk 4 gyerek van: 16, 14, 8 évesek, s egy kis 6 hónapos ajándékcsomag. A pici óta rájöttem, hogy a rendet csak mi, fölnőttek tartottuk, koordináltuk, a nagyok (gyerekek) pedig ügyesen lavíroztak ide-oda… ma leülök beszélgetni velük… köszi.

    Kedvelés

    • Gratulálok a négy gyerekhez 🙂 Bizony, ekkora korban már nyugodtan be tudnak segíteni, és megfelelő tálalással talán nem is élik meg olyan rettenetesen. Mindenesetre az, hogy ennyi gyerek mellett tudtok egyáltalán rendet tartani, még ha “csak” ti felnőttek is, már elismerésre méltó. Én a kettő mellett is állandó szélmalomharcnak érzem, szokások ide vagy oda 🙂

      Kedvelés

  5. Szia! Nagyon tetszett a bejegyzésed! Kérdésem, hogy ti hogyan tanítjátok,szoktatjátok rá a gyerekeket a pakolásra, arra,hogy segítsenek elpakolni a játékokat? Illetve,hogy majd később már önállóan pakolják el a cuccaikat .. Nálunk is mindig alvás előtt van rendrakás. Csak éppen én csinálom.. 2,5 évesemnél szerintem elrontottam az elején..nem segít..pedig konkrét kéréseket mondogatok, és vele együtt csinálnám ..de megszokta,hogy anya úgyis megcsinálja . A pici 10 hónaposnak már most próbálom mutogatni, játékosan, hogy beletesszük a kockát a dobozba,de ő még nagyon pici. Nekted (Nektek) mi vált be? Köszi, és nagyon jó a blog 😀

    Kedvelés

    • Szia! Örülök, hogy tetszik a blog 🙂 Ami a gyerekeket illeti. A ránevelést úgy kezdtük, ahogy te is írod, hogy az elején játékosan, együtt csináltuk, aztán egyre nagyobb önállóságot kapott ezen a téren (is). Igyekszünk megkönnyíteni a dolgát: a játékait műanyag dobozokban (ilyenekben) tartjuk, egyikben a Duplo, másikban az autók, harmadikban a főzőcuccok. Ezenkívül van még két fiókja, amiben az egyebek vannak. Este tulajdonképpen csak annyi dolga van, hogy a játékait a megfelelő dobozokba hajigálja. Tehát nem várjuk el tőle, hogy valami bonyolult rendrakási procedúrát hajtson végre, az egyszerűség a kulcs. És a kevés cucc – nekünk, felnőtteknek is ez jelenti a legtöbb segítséget. Persze nem mindig zökkenőmentes az esti rendrakás, de nem a pakolás miatt szokott mérgelődni, hanem mert abba kell hagynia a játékot. A kicsi nálunk 9 hónapos, még nem kezdtük el vele a rendrakást “gyakorolni”, de amint stabilan járni fog, szerintem belekezdünk, játékosan, éppen ahogy te is mondod.

      Kedvelés

  6. Nagyon tetszett az írás. Nálunk 3 gyerek van.13,10,5 évesek.Szerencsés vagyok mert lányok. Mi azt vezettük be, hogy felosztottam a lakást a két nagy és én közöttem. Van az 1. szektor wc,fürdő,előszoba,2. szektor a konyha,3. a gyerekszoba. Ezeket naponta váltogatjuk egymás között. Így mindennap rendbe vannak téve, nem halmozódik a káosz. Van egy kifüggesztett táblázatunk és aki megcsinálta a napi feladatát az kipipálja. Minden szektornak megvannak az előre lefektetett lépései így semmi nem marad ki. Már egy hónapja csináljuk és megszoktuk teljesen . A maradék helységekben én takarítok mint rangidős. 🙂

    Kedvelés

    • Szia!
      Ez nagyon jó ötlet, hogy mindenkinek van egy szektora és meghatározott szempontok szerint kell rendet raknia. Mi van a mosogatással, a teregetéssel és a ruhák elpakolásával? Arra van bevált rendszered? Nekem 9, 7, 2 mind lány és a középsőtől néha eldurran az agyam, hogy nem akarja a feladatot elvégezni, pedig nálunk is van némi szabadság. Én felsorolom, hogy mik a teendők és abból választhatnak. Úgy látom, hogy sokszor kell őket emlékeztetnem arra, hogy én “is” végzem a házimunkát. (Reggeltől estig pakolok, főzök, mosogatok,… meg a kert..)

      Kedvelés

      • Szia!
        A mosogatás a konyhához tartozik. A ruhák hajtogatása a szoba szektoroshoz. Mosni teregetni én szoktam. Ha valaki nem végzi el a feladatát akkor be kell írnia hogy miért nem sikerült megcsinálni.Ha jogos a mulasztás akkor nincs gond de ha nem akkor plusz feladatot kap 🙂 Nálunk ez hatásos.

        Kedvelés

  7. Lehet, hogy csak átsiklottam rajta, de asszem nem láttam sehol említve az ún. “Egy érintés”-szabályt.
    Ez azt jelenti, hogy ha valamit a kezedbe fogsz, mert dologzol vele, akkor a dolog végeztével azonnal tedd is vissza a helyére. Példa: leveszed a sószórót, megsózod az ételt, azonnal vissza is teszed a helyére. Vagy mondjuk macskakonzervet etetsz, kiürül, akkor azonnal összenyomod, teszed a kukába. Akkor is, ha ehhez át kell menni a fél lakáson.
    Ez a szabály különösen sütés-főzéskor jön jól, nem halmozódik a cucc az asztalon, hogy a végén csak az asztal sarkán maradjon hely az ételkészítésre. Ha már nem kell a liszt, a mérleg, TEDD EL, még akkor is, ha ehhez kezet kell mosni és újra “bekoszolni” a kezed.
    Sokaknak ez természetes, de pl az én anyukám simán képes három darab tárggyal (bármilyennel) kupit csinálni egy 10négyzetméteres asztalon is. Sózás után nem teszi vissza a helyére a sótartót, pedig aznap már nem kell neki, és ezt ő is tudja. Aztán kerülgeti (meg mindenki más is, ugye). Olló, kiskanál, levetett zokni, minden…

    Kedvelés

    • Valóban nem szerepelt, s ennek az az oka, hogy nem ismertem eddig, a poszt kapcsán Facebookon olvastam nevesítve erről a szabályról. Az az igazság, hogy nekem annyira természetesen adódik ez a szabály, hogy eszembe sem jutott, hogy ez egy szabály 🙂 De abszolút ide tartozik, köszönöm, hogy leírtad!

      Kedvelés

  8. Nagyon jó összefoglalás, nálunk is így zajlik az élet. Talán csak az 1be-1ki szabályt nem tartjuk, de évi kétszer selejtezek, akkor jócskán kerülnek elő kidobásra ítélt dolgok. Még egy dolog van nálunk, biztos Nálatok is, hogy a ruhásszekrény tartalma mindig rendben van. Nem egyszer mosolyogták meg a vendégeink az újonnan beépített gardróbszekrény tartalmát (mikor épp dicsekedtünk a szekrénnyel), hogy minden hajtogatott ruhadarabnak az éle látszik, egy vonalban. Szerintem pedig ez is könnyen tartható hosszú távon, hiszen amikor kiveszünk egy felsőt, akkor nem kirángatjuk a többi közül, hanem kiemeljük, figyelve arra, hogy megmaradjon a rend. Ez is kb fél perc figyelmet igényel és mindig rend marad.
    Az már lehet, hogy túlzás, hogy nálunk az alsóneműk is szigorú rendben vannak tartva, de hosszú évek óta működteti a család így.

    Kedvelés

    • Igen, a ruhásszekrény is rendben van 🙂 Ugyanannyi energiabefektetés kirángatni egy pólót, mint normálisan kivenni, csak nem lesz utána felfordulás. Egyébként is sokkal kevesebb helyre van szükség, ha szépen össze vannak hajtogatva a ruhák. Nem hinném, hogy túlzás lenne a fehérneműk közötti rend… ha egyszer az áll nektek kézre, hogy rendben tartjátok a holmitokat, miért kellene másképp csinálni a zoknikkal? Egyébként én azt látom kisgyerekes szülőként, hogy a gyerekeknek hatalmas segítség, hogy rend van a szekrényükben. A fiam álmos reggeleken csukott szemmel megtalálja a trikót, pólót, zoknit. Persze az idő majd eldönti, hogy magának is fenntartja-e majd ezt a rendet, egyelőre én rendezem a ruhásszekrényét 🙂

      Kedvelés

  9. “bizony, a napi rendetlenség – a vetetlen ágytól […] – a mi életünkben is ugyanúgy jelen van” pár sorral lejjebb “Minden reggel beágyazunk.”

    Kedvelés

    • Kedves Bencus! Köszönöm az észrevételt. Kisgyerekes családként a mi napunk elég korán indul, és míg eljutok a beágyazásig, addig nálunk is vetetlen ágy van 🙂

      Kedvelés

  10. Mint lakástervező abban járulok hozzá, hogy a lakás rendben legyen, hogy mindennek megtervezem a helyét. A tárolás alapszabálya számomra, hogy mindent ott elhelyezni, ahol használni fogjuk, ezért például a legkisebb wc-ben is ki van találva, hogy hol van a tartalék wc-papír, kéztörlő, a fürdőben az összes tisztálkodához szükséges cucc, ajtóval zárt szekrényekben és fiókokban, hogy a takarítás a lehető leghatékonyabb legyen. Évtizedeken keresztül terveztem lakásfelújításokat, és a tervezés első fázisában meglátogattam a megrendelőt, hogy lássam, hogyan élnek, milyen problémákat kell megoldani a tervezés során. Általános gond, hogy nincs megtervezve a lakás napi használatának térbeli rendje, ezért rumli van, vagy rengeteg időt pazarolnak el a keresgélésre. Ahová “beteszem a lábam”, ott a fürdőszobán kívülre tervezek egy háztartási helyiséget, ahol a mosógépen, száíritón kívül a létra, a vasalódeszka, a porszívó és a felmosóvödör is helyet kap. Nagyobb családoknál (izraeli ortodox zsidóknál 10-12 gyerek sem ritka), a háztartási helyiségben minden családtagnak megvan a saját fakja, ahová az, aki a tiszta ruhát szortírozza (nagyobb gyerekek kifejezetten szeretik ezt csinálni), mindenkinek beteszi a ruháját, és az illető viszi be a szobába, teszi a szekrényébe, tanulja meg a rendet már kigyerek korától. Szemben számos férfi építésszel, számomra az egyik legfontosabb szempont, hogy a kényelmesen megtervezett lakás könnyen takarítható, rendben tartható legyen, mert ezzel nem csupán időt takarítunk meg, hanem egy jelentős stressz-forrást iktatunk ki.
    http://podo-pro.hu/irasok/kultura/sipucim/

    Kedvelés

    • Köszönöm a hozzászólást, nagyon érdekes szempontokat vetsz fel. Mi pár hónapja költöztünk, és az új otthonunkban pontosan az általad leírtad szerint van a háztartási helyiség – mosókonyha, takarítószerek, porszívó, létra, barkácscuccok stb. Először nagyon furcsa volt, hozzá kellett szokni (régi berögződéseket átalakítani), de nagyon praktikus, az biztos. Jó látni, hogy ezen a téren is megjelenik a női képviselet ilyen értelemben is.

      Kedvelés

  11. Mindez max akkor működhet ha nincs egész kicsi gyerek, illetve háziállat. Az egy be, egy ki szabályt pedig elég durvának tartom…

    Kedvelés

    • Nálunk egy 10 hónapos és egy 4 éves van, és szuperül működik. Sőt, éppen miattuk kell jól működnie: olyan rendszerre van szükségem, amivel viszonylag kis energiabefektetéssel nagyjából rendet tudok tartani. Az, hogy kinek mi a durva, relatív: neked az 1 be, 1 ki – nekem a folyamatos felhalmozás.

      Kedvelés

  12. Az hogy nem dobatok ki a kislányommal egy könyvet, vagy ruhát, mielött újat kap, még nem felhalmozás. A háziállatokat Továbbra is tartom. Rengeteg igazság van abban, amit leírtál, bár valóban inkább napi fél, egy óra. Ha erre van idő, remek, akinek nincs, az sem biztos hogy trehány vagy felhalmozó… 😃

    Kedvelés

    • Én sem dobatok ki a kisfiammal egy könyvet, amikor újat kap. Most volt szülinapja, előtte átnéztük a könyveit, játékait, hogy mi az, amire már nincs szükség, hogy legyen hely az új dolgoknak – de természetesen nem dobattam ki vele számszerűen annyit, ahány új jött😀 Én viszont csak akkor veszek magamnak mondjuk új pulcsit, amikor egy tönkremegy, mivel pont elég pulcsim van, fölösleges növelni a számukat. Rugalmasság… Ha a macska háziállatnak számít, akkor működik – hörcsögre, aranyhalra, zsiráfra nem tudom🙂 Sehol nem írtam, hogy trehány lenne bárki, aki nem tartja az általam leírtakat – az eddig megjelent cikkeimben sehol nem minősítettem senkit, és a továbbiakban sem fogok.

      Kedvelés

  13. Engem evvel a cikkel megvettél kilóra! Annyira szépen összerakott. Még az írásod is tiszta, és rendezett. Alig várom, hogy a többi bejegyzésed is elolvashassam!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s