Te mivel töltöd az időd?

Hová tűnt a nap? Még annyi dolgom lenne! Miért nincs időm soha semmire? – ezek a mondatok gyakran elhangzanak mindannyiunk szájából. A szomorú hír az, hogy valóban, a nap mindenki számára 24 órából áll. Jó hír viszont, hogy ha nincs is teljes szabadságunk a saját időnk beosztását illetően, nagyon sok múlik rajtunk: ha okosan gazdálkodunk a perceinkkel, a megfelelő prioritásokat szem előtt tartva, a lényeges, az igazán fontos bizony bele fog férni az időnkbe.

Érdemes továbbolvasni »

Reklámok

Fékezzük meg a karácsonyi ajándéközönt! (de ne teljesen)

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a karácsonyi ajándékozással kapcsolatban. Pedig nagyon szeretek ajándékot adni. Szeretem azt a pillanatot, amikor egyszercsak, a semmiből eszembe jut egy szuper ötlet, vagy a városban kószálva szembejön valami, aminek tudom, hogy valaki nagyon örülne. Szeretem várni a percet, amikor átadhatom a tökéletes(nek vélt) ajándékot, és szeretem látni a (remélhetőleg őszinte) mosolyt is. Ám ahogy közeledik az ünnep, egyre jobban nyomaszt a mindenhol eluralkodó ész nélküli vásárlás (pedig nem járok plázákba), agresszív reklámozás (pedig nem nézek tévét), mértéktelen költekezés (pedig én magam nem is költekezem különösebben ilyenkor sem). Nem akarok közhelyekkel jönni, hogy a fogyasztói társadalom kontra az ünnep valódi mondanivalója, egyszerűen minimalistaként fáraszt és bosszant a nagy év végi vásárlási dömping.

Érdemes továbbolvasni »

Most csináld! – Majdnem év végi visszatekintés

Nincs még korán az év végi visszatekintéshez? – kérdezhetitek, és részben igazatok van, hiszen alig kezdődött el a november (s igazság szerint ezt érzem az egész évvel kapcsolatban is). Igen ám, de heteken belül szembesülünk azzal, hogy ismét véget ért egy év, ismét számot kell vetnünk azzal, hogyan is töltöttük az elmúlt 365 napot. Ahhoz, hogy az év végi mérleg pozitív irányba dőljön, még rengeteget tehetünk!

Érdemes továbbolvasni »

Minimalizmus kontra profizmus a konyhában

A mi konyhánk egy érdekes hibrid: egyszerre minimalista és maximalista, amatőr és professzionális. Először is vagyok én, a megrögzött minimalista, aki azonban mindennap főz, másodszor pedig van a férjem, aki – hobbiból ugyan, de – profi szakács. Megszállottan főz, keresi, kutatja az újdonságokat, állandóan kísérletezget. A konyhánk így kicsit a házasságunk megtestesülése is: mindenki beleadta a saját szenvedélyét, összeráztuk ezeket, és a végén kipotyogott egy olyan konyha, ami egyszerre tud megfelelni egy minimalista családanya és egy profi séf igényeinek, és mégis elfér a nem túl tágas konyhaszekrényeinkben.

Érdemes továbbolvasni »