Most csináld! – Majdnem év végi visszatekintés

Nincs még korán az év végi visszatekintéshez? – kérdezhetitek, és részben igazatok van, hiszen alig kezdődött el a november (s igazság szerint ezt érzem az egész évvel kapcsolatban is). Igen ám, de heteken belül szembesülünk azzal, hogy ismét véget ért egy év, ismét számot kell vetnünk azzal, hogyan is töltöttük az elmúlt 365 napot. Ahhoz, hogy az év végi mérleg pozitív irányba dőljön, még rengeteget tehetünk!

A poszt az Örömterv blogon jelent meg először.

Amikor Anita, az Örömterv bloggere felkért, hogy írjak egy vendégposztot az év  végi visszatekintésről, lehetőség szerint november elejére, nagyon megtetszett az ötlet, egyből igent mondtam. Sokáig nem leltem azonban ihletre, s nem tudtam, miért – hiszen ez az egyik kedvenc témám. Majd egyszercsak rájöttem: túl korai még nekem ez a téma! November elején még előttünk áll az év egyhatoda, és ebbe a néhány hétbe rengeteg dolog belesűríthető, sőt, ennyi idő alatt az egész év kimenetele megváltoztatható!

Miért jó novemberben számvetést csinálni?

Év végi visszatekintést sok-sok éve csinálok, meglehetősen változatos formákban. Volt, hogy 10 szóban foglaltam össze az évem, de abban minden benne volt, máskor irányított kérdések segítségével elemeztem ki az elmúlt hónapokat, az utóbbi időben pedig az életcéljaim köré építettem egy struktúrát, és aszerint haladok. De amit még sosem csináltam, és Anita adta hozzá a felkérésével az ötletet: a majdnem év végi visszatekintést.

Pedig gondoljunk csak bele! Zajlik, dübörög az év, próbálunk lépést tartani a kötelezettségeinkkel, terveinkkel, munkánkkal és hobbinkkal, túlvagyunk már sok örömön, de sok bánaton is, fogy az erő, fogy az enegia, közelít az év végi hajrá… és akkor a nyakunkba szakad ráadásként a szürke november, a maga melankóliájával. Ilyenkor hajlamosak vagyunk ambícióinkban, lelkesedésünkben bepizsamázódni, majd ha nem lenne elég a nyomott hangulat, még gyorsan rá is pánikolunk, hogy mindjárt itt az év vége, és mi még mindig nem csináltunk semmit.

Íme a javaslatom: kössük össze ezt a két dolgot, és egy ügyes húzással fordítsuk a magunk javára! Igenis pizsamázódjunk be egy vastag pokrócba, de csak fizikailag, nem lelkileg. Húzzuk ki magunkat a szürke mocsárból azzal, hogy csinálunk egy “elő-visszatekintést”, és ennek fényében a hátralévő heteket áttervezzük úgy, hogy a lehető legelégedettebbek lehessünk az igazi visszatekintéskor!

majdnem-ev-vegi-visszatekintes-2

Hogyan csináld?

Tehát miután bekuckóztunk egy forró itallal, egy notesszel és egy tollal, gondoljuk végig a “szokásos” év végi kérdéseket:

  • Mi az, ami sikerült?
  • Mi az, ami (még) nem sikerült?

Legyünk nagyvonalúak, ez még nem az igazi év végi visszatekintés ideje. Nem kell elővenni a határidőnaplónkat, nem kell hosszasan elemezni az egyes kategóriákat. Írjuk le, ami először eszünkbe jut mint siker vagy (még) nem siker! Pár gondolatban próbáljuk meghatározni, hol is tartunk az évben ahhoz képest, amit a naptár mutat.

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy most, novemberben már elmondhatjuk magunkról, hogy mindent kipipáltunk a listánkról, akkor két dolgot tehetünk: hátradőlünk, és élvezzük a nyugalmat, a csendet (én szívem szerint ezt ajánlom), de ha nagyon nyughatatlanok lennénk, akkor picit előregondolkodva találjunk ki valamit, amivel valamelyik jövő évi célunknak előredolgozhatunk kicsit. Kicsit! Félgőzzel! Mert még nyughatatlan lelkeknek is jár a lazítás év végén.

Ám a legtöbben valószínűleg arra a következtetésre jutunk, hogy le vagyunk maradva az eredeti tervekhez képest. Ez esetben a következőket javaslom:

Először is nyugtassuk meg magunkat. Igen, lehet, hogy nem tartunk ott, ahol a tervek szerint tartanunk kellene, de könnyen lehet, hogy nem velünk, hanem a terveinkkel van a baj: túlterveztünk, túlvállaltunk. Fogadjuk el, hogy az év első 10 hónapjába ennyi fért bele részünkről. Nem érdemes hosszasan rágódni miérteken és hogyanokon – erre majd ott lesz az igazi év vége. Jelenleg csak bocsássunk meg magunknak, és nézzünk előre, hiszen úgysem tudunk már változtatni visszamenőleg semmin.

majdnem-ev-vegi-visszatekintes-3

Ha még lenne mit behoznunk…

A következő lépésben gondoljuk át az egyelőre még nem kipipált tételeket, és keressük meg köztük azt a pontot, amelyre a hátralévő hetekben koncentrálni fogunk. Mi alapján érdemes választani?

  • Legyen ez a pont egy olyan terv vagy feladat, ami igazán nagy hatással van az évünk kimenetelére, a magunknak számolt sikermutatóra. Azaz: válasszuk a számunkra legmagasabb prioritásút. Fontos kitétel a “számunkra”: ilyenkor már nyugodtan elengedhetjük mások irreális elvárásait, koncentráljunk csak az igazán fontos dolgokra. Legyünk reálisak, és számszerűen maradjunk meg egy-két tervnél, hiszen ha a terveink 90%-ába még bele se kezdtünk, akkor úgysem fogunk végezni – és minek újabb kudarclehetőséget állítani magunknak…
  • Míg általában célállításkor törekedni szoktunk egy olyan szintre, ami még megugorható, de azért komoly kihívást is jelent, most legyünk kicsit megengedőbbek. Nem az a dolgunk, hogy az utolsó két hónapban megváltsuk a világot, hanem az, hogy amennyire a november-decemberi erőnkből és időnkből telik, megtoljuk a magunk szekerét. Számoljunk mindenképp azzal, hogy az év utolsó két hetére általában leáll az élet.
  • Fogalmazzuk meg önmagunk számára egy kerek mondatban a tervet. Mondjuk ki, mi a cél, és miért éppen ezt választottuk, majd kötelezzük el magunkat mellette. Gondoljuk át, mikor tudunk rá időt szakítani a hátralévő hetekben, milyen lépések állnak előttünk, és mivel kezdjük a megvalósítást már ma. Azaz: kezeljük ezt az egyetlen tervet és a hátralevő heteket úgy, mint egy külön egységet az éven belül, adjunk tiszta lapot magunknak!
  • És természetesen: még ma kezdjünk bele! Hiszen még közel két hónap előttünk van, ezalatt sikerre vihetjük az idei évet!

Legyél az ügyfelem! Egyéni coaching, online tanfolyamok, vállalati tréningek formájában állok rendelkezésedre. Látogass el a honlapomra!

Képek forrása: 1, 2, 3.

Reklámok

Most csináld! – Majdnem év végi visszatekintés” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ehhez ugye kell egy terv, éves. Ebben nagyon rossz vagyok, hogy mit is kellene kitűzni.
    Nyáron pl. megvolt a teljes nyílászárócsere, redőnyök, lakásfestés, ezt terveztük, ilyesmire gondolsz? Eléggé gyorsan szoktunk cselekedni, ha kitalálunk valamit, pl. festés 3 nap volt, takarítással, na jó, ebben benne voltak a férj haverjai a bútorcipeléssel, a két reggeltől esti dolgozó festő és anyámmal 3-an takarítottunk, anyós meg vigyázott addig a két gyerekre. Szóval nem szoktunk tökölni, ha meg valami nincs meg, akkor nem annyira fontos.

    Kedvelés

    • Itt elsősorban a hosszabb távú célkitűzésekre gondoltam, amelyek átívelnek az egész éven, nem a festés jellegű néhány napos projektekre. De a példádnál maradva: ha év elején kigondoltad, hogy az év során valamikor szeretnéd a lakásodat renoválni, és ez számodra egy fontos dolog, akkor ha még nem csináltad meg eddig, akkor még mindig simán belekezdhetsz, s ha nem is fér bele már a komplett felújítás, már az is nagy lépés, ha kiválasztod a nyílászárót, a festéket, a szolgáltatókat, hogy jövőre azonnal belecsaphass a lecsóba.

      Kedvelés

      • A nyílászáró kiválasztása nem vett időt igénybe, mert tudtam, mit akarunk, ugyanígy a redőny, a falszíneket kb. 10 perc alatt választottuk ki. Szerintem ez eltérő ízlésű családtagoknál lehet probléma. A gyerekeket konkrétan megkérdeztem, milyen színt akartok, mondták, hogy kék, nem gondolkodtak. Előtte zöld faluk volt. A szőnyegvásárlás, na az is olyan, hogy bementünk az első boltba, tudtam, hogy piros-natúr-narancs színeket akarok, a többire rá sem néztem. Szobát is cseréltünk. Függönyt vettünk a gyerekszobába, fehéret akartam narancs és citromsárga mintákkal, kaptunk olyat. Előtte cuccokat kihajigáltam, hogy könnyítsük a pakolást. Férj dobozokat hozott melóhelyéről. Na, most így elmondva, lehetett volna erről is tervet írni, csak annyira szelektálós vagyok meg pakolómániás, hogy nem tűnt fel. Eddig 🙂 És sok-sok ember együttműködött, ezt ne hagyjuk ki.

        Na, hogy írjak valamit nov.-dec.re is: kell pár polc meg sarokszekrény meg egy szekrényt átvinni a gyerekszobába, szétszedni, mert bazi nagy és nem fér ki az ajtón, kipakolni, de annyira imádok pakolni, hogy lehet, ma nekiállok, ja és egy nagyobb ágy is kell a gyereknek. Asztalosunk van, segítő haver van. Akkora az a szekrény, hogy 3 nem gyenge férfi tolta odébb. (Jó, teli van pakolva.)
        Mindig folyamatosan rendezkedek, szóval ez nem teher. Nekem amikor nemszeretem dolgok voltak, akkor írtam tervet meg napirendet. Bocs, hogy ennyire nem építő a hozzászólásom, ettől függetlenül nagyon szeretem a blogodat, mert tudatosít dolgokat.

        Kedvelés

      • Pár hete egy Vekerdy-előadáson voltam, ahol Vekerdy azt mondta: kérdezzenek, mondjanak bármit, még akkor is, ha elsőre úgy tűnik, nem tartozik ide a mondanivalójuk; ha ezen az előadáson jutott az eszükbe, akkor ide tartozik. Még véletlenül sem akarom magam Vekerdyhez hasonlítani, de úgy gondolom, ami a posztjaimról az olvasóimnak eszébe jut, az ide tartozik 🙂 Tervezek egyébként év végén, jövő év elején célállító, célmegvalósító posztokat, hátha tudok majd ötletet adni neked is 🙂

        Kedvelés

  2. Szia!
    Nagyon tetszik a blogod, tegnap akadtam rá és végig is olvastam. 🙂
    Jelenleg a 25hós fiammal vagyok itthon és 34. hetes a pocaklakó hugi. Az utóbbi időben kezdtem el olvasgatni hatékonyság, háztartás-vezetés, napirend, tervezés témában, alakítgatom a rendszerem, több-kevesebb sikerrel. De tartok tőle, hogy ha megérkezik a picur, minden borulni fog és megint ott leszek, ahol az első gyerek első évében, hogy szét leszek csúszva és csak a túlélésre játszom nap mint nap.
    Szívesen olvasnék egy posztot, ami erről a második gyerekkel a legelején időszakról szól, hogy hogyan zajlott ez le nálatok, mikortól volt valamiféle rendszer, hogy bírkóztál meg egyszerre két kicsivel. Tervezel erről írni mostanában?

    Kedvelés

    • Kedves Orsi! Üdv a blogon 🙂 Mindenképp tervezek írni erről, ha nem is az elkövetkező hetekben, de hamarosan. Amikor a pici megérkezik, biztosan kaotikus lesz az elején, de egy gyerekkel is túlélésre játszik az ember lánya az első hetekben, nem? Teljesen normális, ha az elején tapasztalt anyukaként is küszködsz, hiszen két gyerekkel még nincs tapasztalatod. Nálunk legalábbis így volt az elején: döbbenten álltam, hogy ez ilyen??? Aztán szép lassan kialakult minden, ma már teljesen gördülékenyen mennek a dolgok – már amennyire ez kicsikkel lehetséges 🙂 Az biztos, hogy sokat segít, ha már van egy kialakult menetrend, amihez “csak” vissza kell térni, illetve amit lehet alakítgatni a megváltozott helyzetnek megfelelően, s nem nulláról kell kezdeni. Ilyen szempontból tök jó, hogy már most belekezdtél. Kitartást kívánok a terhességed utolsó időszakára és az első hetekre 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s