Fékezzük meg a karácsonyi ajándéközönt! (de ne teljesen)

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a karácsonyi ajándékozással kapcsolatban. Pedig nagyon szeretek ajándékot adni. Szeretem azt a pillanatot, amikor egyszercsak, a semmiből eszembe jut egy szuper ötlet, vagy a városban kószálva szembejön valami, aminek tudom, hogy valaki nagyon örülne. Szeretem várni a percet, amikor átadhatom a tökéletes(nek vélt) ajándékot, és szeretem látni a (remélhetőleg őszinte) mosolyt is. Ám ahogy közeledik az ünnep, egyre jobban nyomaszt a mindenhol eluralkodó ész nélküli vásárlás (pedig nem járok plázákba), agresszív reklámozás (pedig nem nézek tévét), mértéktelen költekezés (pedig én magam nem is költekezem különösebben ilyenkor sem). Nem akarok közhelyekkel jönni, hogy a fogyasztói társadalom kontra az ünnep valódi mondanivalója, egyszerűen minimalistaként fáraszt és bosszant a nagy év végi vásárlási dömping.

Melyik jobb: adni vagy kapni?

Őszintén szólva, mindkettővel vannak gondjaim, de ha választani kell, inkább adni szeretek. Különösen azóta, hogy tényleg csak azoknak ajándékozunk, akik valóban fontosak nekünk. Korábban elég nagy körben folyt az ajándékozás (mind a rokonságban, mind pedig a baráti társaságban), és így bizony gyakran előfordult, hogy a teendőlistámat elárasztották a “valami xy-nak” jellegű, erősen határidős tételek. Ezt nagyon-nagyon nem szerettem, s a sokadik ilyen karácsony után bizony meghúztuk azt a bizonyos vonalat, aminek az egyik oldalán a megajándékozottak vannak, a másik oldalán pedig azok az emberek, akiknek “csak” egy szívből jövő “boldog karácsonyt” adunk. A szeretteink ajándékain viszont egész évben gondolkodom, minek örülnének igazán… így, hogy kevesebb emberre fókuszálok, sokkal jobb ötleteim is vannak, és sosem szembesülök a kipipálandó ajándékok problémájával.

Míg ma adni, gyerekkoromban inkább kapni szerettem. Akkoriban természetesen hatalmas várakozással tekintettem a karácsony elébe, s a fa alja mindig nagyszerű kincseket rejtett – akkor is, amikor szinte egyáltalán nem volt pénzünk, és később is, amikor kicsivel több volt. Ma azonban már más a helyzet. Tisztában vagyok azzal, hogy minimalistaként nagyon nehéz nekem ajándékot vásárolni. Úgy gondolom, mindenem megvan, amire szükségem lehet, s ha netán mégis felmerül valami, ami nélkül nem tudok élni, azt megveszem magamnak. Persze akik igazán jól ismernek, mindig kitalálnak valamit, aminek örülnék – és tényleg örülök. A többiek pedig vesznek valamit a lehető legjobb szándékkal, költik rám a pénzüket – hogy aztán ott álljak valamivel, amire abszolút semmi szükségem, de megválni tőle persze rossz érzés lenne…

minimalista-karacsonyi-ajandekozas-2

Adni vagy nem adni – avagy a megszokások és a szeretetnyelvek

Egyszóval nem vagyok nagy rajongója a karácsonyi ajándékozósdinak (legalábbis ami a felnőttek megajándékozását illeti). Mivel ezzel nem vagyok egyedül, mind a családban, mind pedig a baráti körben felmerült már többször a reform gondolata.

Próbálkoztunk azzal, hogy:

  • minden felnőtt egy ajándékot kap, amit a többiek közösen találnak ki neki (elbukott, mert túl sok kooperációra lett volna szükség az amúgy is zsúfolt év végi hajrában)
  • kicsit egyszerűbb verzióként felmerült a névhúzásos módszer (annyira iskolaszagú, hogy végül elvetettük)
  • ajándékozás helyett rászorulóknak adományoztunk (elég vegyes volt a fogadtatása)
  • és felvetettük, hogy ne legyen ajándékozás egyáltalán (erre főleg az idősebb generáció nem volt vevő).

A próbálkozások során megértettem: lehet, hogy nekem nem (feltétlenül) okoz örömet az ajándékozás, de vannak olyanok a családban, baráti körben, akiknek bizony az ajándékozás az (egyik) szeretetnyelve, vagy egyszerűen csak elképzelhetetlennek tartják a karácsonyt ajándékok nélkül – s nem lenne szerencsés ezt az élményt elvenni tőlük. Vagy másképpen fogalmazva: attól, hogy én minimalista vagyok, nem pont karácsonykor van itt az ideje, hogy ránevelő hadjáratot folytassak a családom és a barátaim körében.

Úgyhogy az ajándékozás maradt. S hogy a csapat kevésbé ajándékozós része se érezze rosszul magát, megpróbáltuk az ajándékozás keretein belül megvalósítani azokat az elveket, amelyek mentén mi szívesen ajándékoznánk.

Ha mégis adunk – egyszerűbben, kevesebbet

S hogy melyek ezek az elvek? Egyfelől a két minimalista ökölszabály:

  • a kevesebb több, illetve
  • minőség a mennyiség felett.

Ezen felül pedig van néhány további elgondolás, amelyeket igyekszünk szem előtt tartani az ajándékok kiválasztásakor, és azt reméljük, hogy a bennünket megajándékozók is szem előtt tartanak:

  • hacsak nincs valami korszakalkotó ajándékötletünk, mindig megkérdezzük, hogy mire vágyik az illető – és ha bennünket megkérdeznek, mi is igyekszünk válaszolni a kérdésre (vagyis nem vágjuk rá kapásból, hogy semmire)
  • mivel utáljuk a lomokat, és mindenki, akinek ajándékot veszünk, csak még több lommal rendelkezik, mint mi, azaz még kevesebb szüksége van lomokra, mint nekünk, minden olyan ajándékötletet elfelejtünk, ami csak távolról is emlékeztet egy lomra
  • és ezt a legkönnyebben úgy oldjuk meg, hogy a lehető legritkább esetben adunk tárgyi ajándékot, lehetőség szerint élményt, időt ajándékozunk
  • nem próbálunk görcsösen ugyanannyi és ugyanolyan értékű ajándékot adni a szeretteinknek
  • és ezzel párhuzamban: pontosan tudjuk, hogy nem az árcédula dönti el, hogy valami jó ajándék vagy sem
  • ha tárgyi ajándékot választunk, előnyben részesítjük a helyben készült dolgokat a multikkal szemben (előszeretettel vásárolunk valódi vagy online kézműves piacokon, illetve kisebb magyar vállalkozásoktól)
  • és természetesen mindig nagyon alaposan átgondoljuk, örülni fog-e az illető.

Szerencsések vagyunk, mert a környezetünk nagyjából megértette, hogy mi kicsit másképp gondolkodunk az ajándékozást illetően. Van, amit csak elfogadtak (pl. hogy kevesebbre vágyunk), ám van olyan is, amit megszerettek (pl. élmények a tárgyak helyett). Nem mondom, hogy ma már tökéletesen minimalista stílusban zajlik a karácsonyi ajándékozás, de ez nem is cél, hiszen sokfélék vagyunk.

És mi a helyzet a gyerekekkel?

Bár a minimalista szemléletmódot igyekszünk átadni a gyerekeinknek is, velük szemben – különösen karácsonykor – azért jóval megengedőbbek vagyunk. Nem lehet ugyanazokat a szabályokat alkalmazni egy kisgyerekre, mint egy felnőttre, hiszen míg például egy felnőtt örül a színházjegynek, ami később okoz valójában örömet, addig egy kisgyerek esetleg azt érzi, hogy valamilyen oknál fogva ő most nem kapott igazából ajándékot, “csak” egy papírfecnit, meg egy ígéretet, hogy majd egyszer elmegyünk a bábszínházba…

Korábban már írtam arról, hogyan vásárolunk a gyerekeinknek. Az ott említett elvek mentén gondolkodunk karácsonykor is, azonban van egy nagyszerű módszer, amellyel én külföldi oldalakon találkoztam, és szerintem nagyon jól használható a gyerekek ajándékainak kigondolásakor.

Eszerint vegyünk a gyerekeknek:

  • valamit, amire vágynak (“something they want”),
  • valamit, amire szükségük van (“something they need”),
  • ruhaneműt (“something they wear”) és
  • olvasnivalót (“something they read”).

Ezenkívül jó ötletnek bizonyult az, hogy a gyerekeink vágyai iránt érdeklődő barátoknak azt mondtuk: mesekönyvet kérünk!  Mivel mindenki mást lát, mást olvas, ezzel a módszerrel nagyot bővült a látókörünk, a legjobb mesekönyveinket a szintén (kis)gyerekes barátainktól kaptuk.

minimalista-karacsonyi-ajandekozas-4

Néhány ötlet

S hogy milyen a minimalista / tudatos ajándék? Lássuk csak:

Elfogy.

  • Enni-, innivaló. Házi készítésű vagy bolti, de csakis kiváló minőségben, hiszen ez egyfajta élményajándék. Vegyük figyelembe mindenképp a megajándékozott ízlését (édesszájú?), életmódját (fogyókúrázik? cukorbeteg? vegán? antialkoholista?), gyerekek esetében az életkort (csonthéjasok csak 3 éves kor felett!), a szülők elképzeléseit (ha a szülők nem adnak édességet a gyerekeknek, mi se tegyük).
  • Kozmetikumok. Szintén csakis kiváló minőségben, a megajándékozott igényeire figyelve (illatallergiás barátnőnek nem veszünk illatos tusfürdőt). Ebben a kategóriában igazi kényeztető ajándékokat lehet találni, olyasmiket, amiket az illető valószínűleg nem vesz meg magának – s épp ezért nagy örömet lehet velük okozni (persze annak, aki szereti az ilyesmit).
  • Kézműves cuccok. Ez főleg gyerekekre vonatkozik (ceruza, radír, gyurma, festék, fonal), de ha tudjuk, hogy szeret barkácsolni, kézműveskedni, felnőttnek is mehet.
  • Egyebek. Gyertya (illatokkal óvatosan!), vágott virág (igen, karácsonykor is).

Nem tárgy.

  • Élmény, program. Csak neki(k) vagy közösen. Nagyjából bármilyen szabadidős programban lehet gondolkodni. Lehet jegyet, vouchert, élménydobozt, kupont vásárolni, de kreatívan magunk is kitalálhatunk és leszervezhetünk bármit, aminek örülni fog az illető. Ha közösen mennénk, elég magasra rúghat az összeg, ilyenkor meg lehet oldani úgy, hogy a gyerekek jegye az ajándék, a felnőttek pedig kifizetik maguknak. Ennél a típusú ajándéknál is tartsuk szem előtt a megajándékozott ízlését, de egy-egy előadás erejéig gondolkodhatunk kicsit komfortzónáján kívüli dologban is.
  • Tanfolyam, szolgáltatás. Ez a kategória inkább csak rá vonatkozik. Főzősulitól fotótanfolyamig, kondibérlettől manikűrig bármi. Legyünk kreatívak. Én tavaly privát kórházi szobát kértem a családtól karácsonyra (két héttel később szültem) – sajnos azt hitték, viccelek.
  • Idő és tudás. Avagy: ajándékozd azt, amihez értesz. Ha a varráshoz, akkor ajánld fel, hogy megvarrod a függönyeit. Ha a jógához, tarts neki személyi edzést. Ha a keresőoptimalizáláshoz, vedd kezelésbe a honlapját. Érdemes konkrétumot mondani, különben egy levegőben lógó ígéret marad, amit a megajándékozott nem mer majd beváltani. Ide tartozik a profi szolgáltatás is: vasalás, dietetikus stb. A házi készítésű kuponokban nem hiszek – miért, kupon nélkül nem vigyázol a barátod kutyájára, nem főzöl a párodnak húslevest? De.
  • Pénz, ajándékkártya. Igen, a pénz a lehető legszemélytelenebb ajándék. Ugyanakkor sokszor a leghasznosabb is, különösen, ha tudjuk, hogy éppen nagyon gyűjt valamire az illető. Kicsit talán több lehetőséget rejt az ajándékkártya, különösen, ha olyan boltba szól, amit a megajándékozott nem engedne meg magának, vagy nem ismer, de szeretnénk, hogy megismerje.
  • Adomány. Ha tudjuk, kinek adományozna szívesen, adakozhatunk a nevében. Ide tartozik az állatkerti állat vagy színházi szék örökbe fogadása is. Lehet hozzá kreatívan készíteni egy kártyát, képeslapot, hogy mégis legyen valami kézzel fogható a fa alatt.
  • Online ajándékok. Netflix-, Spotify- előfizetés. E-könyv (Kindle Store-ban ajándékként is lehet vásárolni, a megajándékozott email címét kell beállítani, és akkor fogja kiküldeni, amikor mi akarjuk), letölthető album (iTunes voucher). Online klubtagság (anyukáknak jó szívvel ajánlom az Anyacsavar Online Klubot).

Ha mégis tárgy.

  • Használati tárgy. Ha tudjuk, hogy szüksége van valamire, és ezzel segítünk neki. Vagy tudjuk, ez a szíve vágya. Ilyenkor érdemes nyíltan megbeszélni, mert bár oda a meglepetés öröme, biztosak lehetünk benne, hogy azt vesszük, amit szeretne. Minden más esetben a legjobb kimenetel szerint is csak halmozzuk az illető cuccait (hiszen ha szüksége lett volna rá, már nagy valószínűséggel megvette volna magának), rosszabb esetben pedig rákényszerítünk valamit, ami csak szerintünk hasznos vagy szép, neki azonban egy teljesen hasznavehetetlen holmi, amivel vagy együttél a továbbiakban, vagy komoly lelkiismeretfurdalás kíséretében megválik tőle. Tapasztalataim szerint ez a kategória teszi ki az ajándékok túlnyomó többségét – méghozzá azért, mert ezek a holmik valójában mind hasznos, funkcionális tárgyak vagy dekoratív, ízléses holmik – valaki másnak. Adjuk meg a lehetőséget a szeretteinknek, hogy maguk választhassák meg az őket körülvevő tárgyakat.
  • Könyv. Ha magabiztosak vagyunk, akkor jó ötlet – bár szerintem könyvet ajándékozni az egyik legnehezebb dolog a világon. Tegyünk különbséget a “szerintem ezt a könyvet mindenképp el kell olvasnod” és a “szerintem ilyen könyveket kellene olvasnod” elgondolások között, azaz: ha egy könyv tényleg nagy hatással volt ránk, és szeretnénk másoknak is megmutatni, rendben; de ne akarjuk átnevelni a megajándékozottat mondjuk a horgászatról a művészettörténetre, a klasszikusokról a képregényekre – tartsuk tiszteletben az ízlését.
  • Növény. Igen, karácsonykor is! Cserepes vagy kiültethető növény, magok, hajtások – mind szuper ajándék!

Képek forrása: 1, 2, 3.

Reklámok

Fékezzük meg a karácsonyi ajándéközönt! (de ne teljesen)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Úgy örülök, hogy csak a gyerekek kapnak igazi ajándékot. A felnőttek a szabvány pia-kaja megoldást kapják. Lom nem kell. Gyertyáktól frászt kapok, párologtató meg ezer gyertyatartó van otthon, egyszer egy egész doboz!! gyertya+mécseskészletet kaptam. Áramszünetkor jól jött 😀
    Szoktam én is így ajándékozni, hogy kell könyv, ruha, játék. A gyerekek nagy többsége így is megmondja, mit akar. Rokon gyerekkel vagyok bajban, ő már kütyüket használ nonstop, nagyobb gyerek, nem olvas, tavaly társast kapott, élményt nem fog, mert gyakorlatilag csak ilyenkor találkozunk és ez nem véletlen.

    Kedvelés

    • Kérdezd meg a szüleit, hátha nekik van ötletük 🙂 A gyertyákat én sem szeretem különösebben, de legalább el lehet használni. Mondjuk én főleg azért nem szeretem, mert általában illatosítottak, és megfájdul a fejem tőlük. De nemrég kaptam az egyik legjobb barátnőmtől egy nagyon szép minimáldesign illatmentes gyertyát, azt nagyon szeretem. Mondom: aki ismer, az eltalálja 🙂 Különben a kaja-pia sem olyan szabvány, ha odafigyeléssel csinálja az ember… Én Mikuláskor kapok sírógörcsöt, amikor a sok gyenge minőségű mikuláscsoki beözönlik a házba. Eddig működött az “ez csak díszcsoki, nem esszük meg” mondat, de a fiam már négy éves, az idén már nem fog menni. S akkor magyarázzam el, hogy igen, ételt nem dobunk ki, de ezt most igen…

      Kedvelés

      • Hát, szerintem a kakaóstejbevonómasszából készült figurákra túlzás azt mondani, hogy étel. Szerintem sokkal közelebb áll hozzájuk a mérgező anyag kategória. 😀

        Kedvelés

      • Ezzel abszolút egyetértek. Az bosszant nagyon, hogy sokan, akik kevésbé tudatosak – nálunk például ilyen a nagyszülők fele -, nem böngészik át, mi miből van (s ha át is böngészik, nem feltétlenül tudják, mi micsoda), s a legjobb szándékkal költik a pénzüket az unokákra, hogy aztán a gyerekek csalódottan vegyék tudomásul, hogy a csoki nem is csoki 😦 Szóval nagy átverés az egész (mikulás)csokibiznisz.

        Kedvelés

  2. Igen, azt szoktam, de többnyire nem tudja. Ne tudd meg, miket kaptunk. Legjobb lenne, ha rábökne a szülő, hogy ez kell és megvesszük. Egyik sógorral ez van, megvettük az ajándékot, kifizette. Anyámék is ezt csinálják. Sőt, az még jobb lenne, ha minden gyerek csak 1 db ajándékot kapna, raktározási szempontból tökéletes lenne, a felnőttek meg beleadnak 500-100 Ft-ot.

    A figurákat nem is eszik meg nálunk a gyerekek, adom tovább őket apámnak. Ő bármit megeszik.Anyám legalább azt veszi, amit megesznek.

    Kedvelés

    • Én azt fogom csinálni, ha több ajándékot kapnak, hogy oké, de akkor cserébe valami megy fel a padlásra. A csokinak nem nevezhető szörnyűségekből minél többet igyekszem a kukába költöztetni. 😀

      Kedvelés

      • Én azért azzal a padlásra cuccolással várnék pár hetet. Sokszor kiderül, hogy az új cucc pont három napig érdekes, aztán visszatérnek a jól bevált, kedves játékaikhoz. Úgyhogy várj pár napot, és az új cuccokat rámold fel inkább 😀

        Kedvelés

  3. Hárman vagyunk lánytesók, mindenki családos, úgyhogy karácsonykor anyáék + 3 csaj családja jövünk össze. A felnőttek nem kapnak ajándékot, illetve csak valami “közöset”, esetleg családonként. volt olyan karácsony, amikor a “lányoknak” vettünk mindenféle csemegét, magokat, amiket mindegyikünk szeret, viszont a jók drágák (kesudió és tsai) a fiúk (apa és vejei) egy rekesz minőségi dobozos sört “kaptak” amit persze el is fogyasztottak együtt. Idén anyukám mindhármunk családjának 1-1 doboz 100 mosásos Arielt hozatott apuval Németországból (apa kamionozik). Amúgy meglepi, csak nálunk lesz a buli és már elhoztam, hogy ne karácsonykor kelljen cipekedniük. Biztos mindkét húgom örülni fog neki, ahogy én is. Szóval – bár nem toljuk olyan durván, mint te 🙂 – a kacathalmozás értelmetlenségét a mi családunk is észlelte, illetve szerintem bármiből lehet ajándék, ami örömet okoz, még egy prózai mosóporból, dobozos sörből is. 🙂

    Kedvelés

    • Ez nagyon jó rendszer, ahogy nálatok működik! Nagy családnál csak így lehet szerintem. Nekem is akkor lett elég a karácsonyi cuccdömpingből, amikor a fiam megszületett, és először a család életében együtt karácsonyozott minden nagyszülő + húgom + természetesen mi. Mindenki mindenkinek adott – ez 8 embernél nemcsak hatalmas ajándékhalom, hanem rengeteg idő is, míg mindenki mindent megkap, megköszön, örvendezik, következő ajándék. Az egész este az ajándékokról szólt, majd mindenki szépen hazament. Ezt nem akartam többet. Abszolút megértem, hogy örülsz a mosópornak, ráadásul amilyen drága manapság egy jó minőségű mosópor, nem is kis ajándék…

      Kedvelés

  4. Nagyon jó írás! Én jópár éve felnőtteknek csak élményt vagyok hajlandó ajándékozni, tárgyat csak akkor, ha van valami kifejezett kívánság vagy igény. Élményből is rengeteg van: ajándékoztam már színházjegyet, hajókirándulást, főzőtanfolyamot, idegenvezetős sétát, uszodabérletet, szállást, filmstúdió látogást…
    Nálatok milyen élmények váltak be? Ugye én már a fentieket mindet ellőttem, a színházat többször is, úgyhogy szívesen fogadok új ötleteket. 🙂

    Kedvelés

    • Cirkusz! Én talán annak örültem a legjobban eddig, ami élményajándék volt – s mivel mindenki tudja rólam, hogy imádom a cirkuszt, már többször is örülhettem emiatt. Vagy legutóbb egy Vekerdy-előadásra kaptam jegyet a húgomtól, együtt mentünk el rá, szuper volt. Szintén nagyon örültem, mikor anno az óriáskerékre kaptam tőle meghívást. Nemrég kaptam a férjemtől a hozzánk közeli arborétumba egy éves bérletet, ez most számomra egy nagyon értékes dolog (párezer forintos tétel, de maga az érzés, hogy bármikor beugorhatok akár 10 percre is, fantasztikus). Idén a barátainkkal ajándékozás helyett kiveszünk egy kis házat, hogy együtt tölthessük a szilvesztert. Ez ajándék mindannyiunktól mindannyiunknak. A szomszéd család – igaz, már nagyobb gyerekekkel – elutaznak pár napra, s ez az ajándék, ezen felül nem vásárolnak semmit. Persze ez már húzósabb tétel, de igazi élmény. A filmstúdió látogatás szuper ötlet, köszi a tippet 🙂

      Kedvelés

      • A cirkusz jól hangzik! Nekem még egy dolog eszembe jutott, ami élmény és kaptam: masszázsutalvány. Most is rám férne… 🙂

        Kedvelés

    • Kedves Ági! Szerintem nagyon jó ötlet festést ajándékozni. Kapsz egy utalványt, aztán Te kiválasztod, hogy Neked melyik festmény tetszik és annak megfelelő alkalomra mész el. 3-4 óráig tart, megmutatják, hogy az adott festményt milyen technikával lehet elkészíteni, adnak festéket, ecsetet, mindent és “lemásolod” a festményt. Lehet, hogy most úgy hangzik, hogy ehhez nagoyn ügyesnek és kreatívnak kell lenni, de egyáltalán nem. Aki sose festett, az is meg tudja csinálni, mert olyan festményeket kínálnak fel, illetve megmutatják a helyes technikád és pontos színeket kapsz. Nálunk ez most nagy szerelem 🙂 Fogalmam sincs, hogy itt le lehet-e írni konkrét márkát, de pl. a fessneki nálunk bevált 🙂

      Kedvelés

      • Hú, ez nagyon jó! Ami eszembe jutott, és hasonló, a Medence Design újrahasznosított táskás workshopja, ahol molinóból tudsz s.k. táskát készíteni (megintcsak: segítenek, nem tudod elrontani). Én az egyik barátnőm lánybúcsúján voltam ott (ez is zseniális ötlet volt egyébként, hogy nem a standard lánybúcsús program volt, hanem közösen elmentünk táskát készíteni), és nagyon élveztem, azóta is használom az ott készült táskámat.

        Kedvelés

  5. Ételt és kozmetikumot kihúznám a listáról. Mindkettő alapvető napi szükséglet, ezért nem ajándékkategória.

    A kozmetikum ezen túl ízlésfüggő is, otthon szekrény mélyére suvasztottuk évekig a számunkra büdös tusfürdőket és krémeket, amelyeket nem volt képünk azonnal továbbajándékozni. Végül megtaláltuk a módját, hogyan hasznosítsuk őket (így kidobni sem kellett semmit). Élelmiszernél kizárólag különleges dolog jöhet számításba: kézműves csokoládé vagy bor, delikátesz kategóriájú dolgok. Attól, hogy valami kézműves, még nem ajándékkategória. Egy időben tele volt a szekrény otthon kézműves lekvárokkal – a legtöbb vagy rendkívül egészségtelen, cukrozott méreg, vagy ehetetlenül savanyú, itt is kihívás volt megtalálni a módját hogyan használjuk fel ezeket vagy szabaduljunk meg tőlük (a kidobás szóba sem jöhet).

    Kedvelés

    • Nekem egy különlegesen finom csoki nem a napi szükséglet kategória, így nagyon tudok neki örülni, ahogy a húgom elképesztően finom eperlekvárjának vagy almás süteményének is. Kozmetikumok terén sem a büdüs tusfürdőre gondoltam. Abban teljesen egyetértünk, hogy a kozmetikum ízlésfüggő – de ugyanez elmondható a könyvekről, vázákról, színházjegyekről is. Annyi a titok, hogy a megajándékozott ízlését szem előtt kell tartani (ahogy ezt írtam is), és lehetőségeinkhez mérten a legigényesebb ajándékot kell kiválasztani. Szerintem.

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s