12 hónap – 12 kihívás

Januárban egy új projektbe kezdünk a férjemmel. Az a tervünk, hogy minden hónapban közösen, néha pedig külön-külön, de egymást segítve vállalunk fel egy kihívást. A cél: fejlődni és szórakozni egyaránt!

Mostanában fénykorukat élik az ilyen-olyan kihívások. Plankolj minden nap, száraz november, december napjai fotós kihívás, offline hétvége, cukormentes hétfő… válogathatunk a jobbnál jobb, esetleg a furábbnál furább kihívások között. Ez volt az egyik ötletadója az elképzelésünknek, a másik pedig Gretchen Rubin Boldogságterv c. könyve. Bár maga a könyv nekem nem különösebben tetszett, a koncepció, miszerint minden hónapban talál egy fókuszt, amelyben fejlődni, esetleg komfortzónát bővíteni próbál, nagyon megtetszett. Ebből a két gondolatból született tehát a mi kis családi projektünk. Részben magunknak, hogy legyen mihez referenciaként fordulni, részben pedig nektek, ha esetleg kedvetek támadna egy hasonló projekthez, íme a kihívás-sorozatunk keretei.

Miért együtt?

Először: mert együtt lenni, együtt tenni jó. Másodszor: mert olyan kihívásokban gondolkodunk, amely kettőnk közös életéhez tesz hozzá. Harmadszor: mert biztosak vagyunk benne, hogy a számos együtt töltött év után is lesz olyan új dolog, amit megtudunk a másikról a kihívásoknak köszönhetően. Negyedszer: mert önmagunkon erőt venni, változást elérni, egy új szokás mellett kitartani sokkal könnyebb, ha van valaki, aki segít, bátorít, noszogat, esetleg aki ugyanúgy küzd a megvalósítandó cél elérése érdekében. Ötödször: mert nagyszerű érzés lesz valami olyasmibe belevágni kettesben, ami csak kettőnkről szól – amióta megvannak a gyerekek, természetesen ők vannak előtérben, de épp itt az ideje, hogy valamit csak magunkért, kettőnkért csináljunk. És még folytathatnám… Bár egy ilyen kihívás-sorozatot egyedül is szívesen végigcsinálnék, most mégis külön örömet ad a dologhoz, hogy a férjemmel ketten vágunk bele.

12-kihivas-2

Ezek szerint közös kihívások lesznek?

Lesznek közösek, de például a januárt egyből egy-egy külön kihívással indítjuk, amelyek azonban valamilyen szempontból mégis ugyanazt a területet veszik célba. Ez azért fontos, mert míg a közös kihívás során közösen küzdünk meg az esetleges nehézségekkel, a külön kihívások természetszerűleg más-más buktatókat rejtenek, s amennyiben egymást szeretnénk támogatni, hasznos, ha legalább sejtjük, min megy keresztül a másik. Egyszóval külön kihívások esetén is igyekszünk párhuzamosan, kézenfogva haladni.

Milyen kihívásokban gondolkodtok?

Sokfélében. Lesznek olyan kihívások, amelyek a közös céljaink felé visznek, és lesznek olyanok, amelyeket “csak” a szórakozás kedvéért választunk. Lesznek olyan kihívások, amelyekkel az életmódunkon próbálunk változtatni új szokások kialakításával (különös tekintettel a korábban kudarcba fulladt, de jó ötletnek tűnő elképzeléseinkre), de lesznek olyanok is, amelyek célja éppen az, hogy kilépjünk a megszokottból, a komfortzónánkból.

Bár ötleteink vannak, de a következő hónapra vonatkozó kihívást mindig aktuálisan fogjuk eldönteni attól függően, hogy mihez van kedvünk, mit érzünk éppen fontosnak, szükségesnek vagy izgalmasnak, mire van időnk. De hogy azért mégis legyen valami kézzelfogható, íme a januári kihívásunk: mindketten lemondunk az egyik legnagyobb szenvedélyünkről – a férjem egy álló hónapig nem fog főzni, én pedig ugyanennyi ideig nem fogok édességet enni. Nos, igen, keményen belecsapunk a lecsóba.

Vannak szabályok?

Igen, méghozzá:

  • minden hónapban 1 (illetve párhuzamos kihívások esetén 1-1) kihívás van
  • a hónap naptári hónapot jelent (elsejétől hó végéig)
  • a kihívás végén egy pohár bor mellett megbeszéljük az előző kihívást (hogy éreztük magunkat, mik voltak a nehézségek, tanulságok, lesz-e folytatása a kihívásnak a valódi életünkben stb.), és ekkor döntjük el a következő hónap kihívását is.

Mennyi időt fog igénybe venni?

Van pár ötletünk, amely minden nap igényel majd erőfeszítést, de olyan kihívások is lesznek, amelyekkel a hónap során csak néhány alkalommal “kell” foglalkoznunk. Rugalmasan fogjuk kezelni a dolgokat. Ha tudjuk, hogy nagyon zsúfolt hónapnak nézünk elébe, majd olyan kihívást választunk, amely kevésbé időigényes. Hiszen a cél a szórakozás, a fejlődés, a sikerélmény, nem pedig a stressz.

Mi van, ha kudarcba fullad valamelyik kihívás?

Semmi. Ez elsősorban egy játék. Természetesen azért el fogunk gondolkodni, miért nem sikerült, és még az is lehet, hogy nagyszerű felismerésekre jutunk – de ha nem, az sem baj. A lényeg, hogy megpróbáltuk.

12-kihivas-3.jpg

Mit vártok ettől a projekttől?

Egyfelől reménykedünk benne, hogy sikerül olyan kihívásokat kitalálnunk, amelyek ilyen vagy olyan úton-módon, de építőleg fognak hatni ránk – mint egyénre, és mint párra egyaránt. Valószínű, hogy lesznek olyan kihívások, amelyek tényleg igazi kihívások lesznek – azt reméljük, hogy egy-egy ilyen játékos formában előbukkanó nehézség, amelyet közösen oldunk meg, a “valódi” életünkre is pozitív hatással lesz majd. Abban is bízunk, hogy új dolgokat tudunk majd meg magunkról és egymásról, hogy kicsit sikerül kilépnünk a megszokott kerékvágásból, ha csak egy-egy kihívás erejéig is. Emellett hiszünk a közös küzdelem és a közös siker kapcsolatformáló erejében, és bár ez most csak egy játék, mégis azt gondoljuk, hozzátesz majd a kapcsolatunkhoz. De legfőképp közös időtöltést, közös szórakozást várunk a dologtól.

Nektek tényleg ilyesmire van szükségetek?

Nem, szükségünk nincs rá, nincs válságban a kapcsolatunk vagy ilyesmi. Ellenkezőleg: sok év együttlét és a mindennapi taposómalom mellett is él bennünk a vágy, hogy együtt csináljunk valamit, és most éppen ez a játékos, ám kicsit azért mégis komolyan vehető forma jutott az eszünkbe.

Kiknek ajánlanátok?

Bárkinek. Egyedül, együtt. Férjjel, feleséggel, testvérrel, baráttal, barátnővel, nagynénivel, nagypapával, kutyával, macskával. Tényleg bárkivel. Ha szeretsz egyedül szembesülni a kihívásokkal, szereted titokban tartani az elérendő célod, akkor csináld egyedül. Ha azonban lelkesít, hogy valakivel közösen csinálod, netán látod benne a közösségformáló, kapcsolatkovácsoló erőt, vagy simán csak jó bulinak tartod, hogy valakivel együtt csináld, akkor válassz valakit. Vagy valakiket. Nincs létszámkorlát!

Két hét van még hátra az évből – bőven van tehát idő, hogy elhatározd magad, találj magadnak társat (ha szeretnél), és felkészülj az első kihívásra. Én már izgatottan várom a januárt!

Képek forrása: 1, 2, 3.

Reklámok

12 hónap – 12 kihívás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szia! Azt értem, hogy miért érdemes az édességről lemondani, de miért döntöttetek úgy, hogy a férjed egy hónapig nem főz? Ha túl személyes a kérdés, ne haragudj, csak ez nekem nem olyan magától értetődő…

    Kedvelés

    • A férjem szenvedélyesen főz, és ezt tényleg szó szerint értsétek. Hazajön a munkából, és miután a gyerekek lefeküdtek, s a ház elcsendesedett, órákig tesz-vesz a konyhában – hétvégén ugyanez. Ez kikapcsolja őt, és rendszeres kihívást is jelent, mivel folyamatosan újít, keresi a fejlődési lehetőségeket. Azonban rengeteg idejét viszi el. Ez egy aktív pihenési forma, de az elmúlt hetekben, hónapokban kezdte úgy érezni, már nagyon ráférne a “rendes” pihenés. Mivel másképp nem állná meg, hogy pár nap után újra bele ne vágjon, egy kihívás keretében próbálkozik. A cél tehát a pihenés 🙂 Szerintem egyébként ezt a hónapot arra fogja felhasználni, hogy a szakácskönyveit tanulmányozza, hogy aztán februárban újult erővel vághasson bele – mindannyiunk örömére 🙂

      Kedvelés

      • Köszönöm, így már értem, tehát a cél a kiszakadás, másfajta pihenés és töltekezés. Egyébként amiket így esténként alkot, mikor fogyasztjátok el? A másnapi ebéd készül ilyenkor?

        Kedvelés

      • Általában vacsorára készít valamit, vagy előredolgozik, ha vendégeket várunk, de sokszor készít a mélyhűtőbe is dolgokat (alapleveket, szószokat, előkészített húsokat stb.). Van, hogy összedob nekünk valamit másnapra, bár ez ritkán fordul elő, mert valamilyen oknál fogva a 4 éves fiam az én lényegesen egyszerűbb főztömet sokkal jobban szereti (és még az én főztömnél is jobban szereti az ovis menzát…).

        Kedvelés

  2. Szerintem nagyon jók az ilyen kihívások! Én októberben csináltam először kihívást. Igaz olyat, amit teljesen magamnak találtam ki, ez volt az Egy hónap egy zendala kihívást és érdekes volt végigélni, hogy hogyan reagálok egy ilyen szituációra. Aztán nagyobb falat volt a NaNoWriMo November. Mivel ez több időbefektetést igényelt volna, mint amennyim volt, ez nem sikerült olyan jól, de mindenképpen volt előnye ennek is!
    Nagyon tetszik, hogy a férjeddel együtt vágtok bele egy ilyen kalandba!
    Szép kihívásos következő évet Nektek!

    Kedvelés

    • Láttam a zendalás kihívásodat, nagyon látványos a kis videó a végén. A NaNoWriMon utólag gondolkodtam el, hogy jó lett volna csinálni, de a kicsik mellett most biztosan nem lett volna rá időm 😦 Talán majd jövőre! 🙂

      Kedvelés

  3. Nagyon jó ötlet! Lehet, hogy ez a Közös Projekt lesz a Férjemnek szánt személyes karácsonyi ajándékom. A munka-gyerekek-háztartás háromszögében nehéz mindig pezsegtetni egy kapcsolatot, de ez jó lehetőség szerintem 🙂 Köszi az ötletet!

    Kedvelés

  4. Mindig nagy élvezettel olvasom a bejegyzéseidet, de ennél most szó szerint éreztem, ahogy felgyorsul a szívritmusom és belül kántálni kezd bennem egy kis hang, hogy ” Énisénisénis, mikor lesz már január??” 🙂 Szóval nagyon köszi az inspirációt, sok sikert nektek és mi is csatlakozunk valamilyen formában, az tuti.

    Kedvelés

  5. Ez tetszik nagyon! Mi most vagyunk 2 gyerekkel valsagban, hogy mit adhatunk meg egymásnak, amikor megvesszuk magunknak, ami kell egyebkent. Arra jutottunk, hogy közös programokat. Ez pont ilyen 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s