Példaképeim: a barátnőim

Tudjátok, mi a márciuska? Gyerekkorom szép emléke ez a romániai hagyomány, ami nem más, mint egy kis csecsebecse, aprócska kacat, amelyet a férfiak adnak a nőknek március elején vagy nőnap alkalmából. Jelképes kis ajándék, amely az örömöt, a szeretetet, az életet szimbolizálja. Ma én is egy virtuális kis márciuskát készítettem nektek, amely a szeretetről, önmagunk és egymás elfogadásáról szól.

Nem szeretek negatív általánosságokat puffogtatni, de tény: a világ tele van, tele volt és mindig tele lesz széthúzással, ítélkezéssel, amiből mi, nők is kivesszük a részünket. Régen a fonóban vagy mosás közben a patakparton, ma a játszótéri padokon, a boltban sorban állva, kávézók kis asztalainál susogjuk egymásnak, hogy Mancika ilyen meg olyan. Karótnyelt. Könnyű erkölcsű. Lusta. Minden lében kanál. Butuska. Netán “túl” okos, minek egy nőnek két diploma. Egyébként is, vajon kivel és mit csinált a céges autóért. Évekig otthon teszi a semmit a gyerekekkel. Férjhez ment az első jöttmenthez. Vagy ellenkezőleg: túl válogatós a kisasszony. Micsoda szívtelen teremtés, hiszen nem akar gyereket. Vagy éppen: túl sokat. Biztos nem is tervezték, csak becsúszott a harmadik. Különben is minek ilyen korán gyerek. Netán ilyen későn, pofátlanság. Császárral szült! Tápszerrel eteti a babáját! A másik pedig, minő szörnyűség, már három éve szoptat! Babakocsizik! Hordoz! Kötődve nevel! Érzésből nevel! Sehogy nem nevel, az ilyenekből lesznek a huligánok!

peldakepeim-baratnoim-2

Kritizálunk, ítélkezünk – saját gyengeségünkből fakadóan, hiszen valójában irigykedünk, önigazolunk, és ahelyett, hogy magunkban keresnénk a válaszokat, szegény Mancikára kenjük, akinek jobban bejött az élet – gondoljuk mi legalábbis. Pedig nem tudhatjuk, mennyi lemondással jár egy sikeres karrier vagy az, ha valaki évekig otthon marad a gyerekek kedvéért. Nem tudhatjuk, mennyi dilemma van egy gyermek(nem)vállalás mögött. Nem tudhatjuk, mennyi lelki fájdalommal jár egy császármetszés vagy minden üveg tápszer. Nem láthatunk bele egyetlen szerelembe, házasságba, válásba sem, nem tudhatjuk, mi zajlik valójában a felszín mögött. Nem tudhatjuk, míg nem kerültünk mi is abba a helyzetbe. Mert bizony mindennek rengeteg oldala van, minden életút, minden választás rengeteg lemondással jár.

  • R. a fia néhány hetes kora óta dolgozik. Előbb otthonról, a nagyszülők hathatós segítségével, az ovi kezdete óta pedig gőzerővel építi tovább az amúgy is fényes karrierjét. Ő a legtürelmesebb anyuka, akit valaha ismertem: elképesztő nyugalommal és örökös mosollyal fordul mindig a fia felé.
  • K. hamar bölcsibe adta a kislányát, mert a tanulmányait nem lehetett halasztani, ő azonban nem bánta: ki merte mondani, hogy neki egy év éppen elég volt a babázásból, vágyik a felnőtt életre. Nagyra becsülöm, hogy tudatosan törekszik a lelki fejlődésre és arra, hogy kislányának ilyen értelemben is a legtöbbet adhassa.
  • B. egy igazi self-made woman. Harminc fölött pályát módosított, és fantasztikus szorgalommal és kitartással mára már komoly név az új szakmájában. Emellett mindig csinos, fitt, mosolygós, és a nap minden percében ott van a fiának, a férjének és a barátainak.
  • R. elképesztően fiatalon csapott bele az élet sűrűjébe. Alig töltötte be a huszas éveit, már férjhez ment, és hamarosan érkeztek az ikerlánykák. Néhány évvel később, egy idegen országban, külföldiként, anyaként karriert épít, kompetens szakember – és a legderűsebb nő, akit ismerek.
  • E. egy végtelenül kifinomult, elegáns nő. Rendkívül sokoldalú, mindenről megvan a kialakult véleménye, tudja, mit akar az élettől, és fel is meri vállalni. Bár gyereke nincs (nem vágyik rá), ő az, aki talán a legjobban megvalósította a családi tűzhelyet őrző feleség és a kemény üzletasszony közötti tökéletes egyensúlyt.
  • L. fejéből újabbnál újabb ötletek pattannak ki mondhatni óránként. Kreativitásának köszönheti saját kis vállalkozását, amelyet otthonról, két gyerkőce nevelése közben igazgat. Lazaságát az anyukaság sem tudta megtörni, menő cuccokban és bajszos hordozóval intézi napi teendőit.
  • M. tizenéve főállású családanya. Amellett, hogy egy hihetetlenül harmonikus családot teremtett, a város közösségének oszlopos tagja, aki összeköti az embereket, mindenkit ismer és mindenkihez van egy jó szava. Óriási anyatapasztalatával a legelkeseredettebb percekben is fel tud vidítani.
  • R. egy csupaszív nő. Elképesztően talpraesett, nem futamodik meg semmilyen feladattól, legyen az szakmai kérdés vagy egy komplett gardróbszekrény megépítése. Kitartóan keresi az “igazit”, akivel saját családot alapíthat, addig azonban megleli az örömét a meglévő családjában, barátaiban, munkájában, hobbijaiban.
  • Zs. lélegzetelállítóan csinos, és rettentő fiatal. Bár ifjú kora ellenére a sors keményen megtépázta, mégis töretlen a vidámsága, az életöröme. Nem múlik el úgy találkozás, hogy ne tanulnék tőle valami igazán fontosat, pedig 10 év van köztünk.

Ez a kilenc nő mind a barátnőm. Hogy irigykedem-e rájuk? Eszemben sincs. Pedig van, aki sokkal csinosabb, van, aki sokkal életrevalóbb, van, aki sokkal gazdagabb. Van, aki sokkal sikeresebb, van, aki sokkal kiegyensúlyozottabb, van, akinek sokkal több az önbizalma. Van, aki jobban főz, van, akinek nagyobb a háza, van, akinek nyugisabb a gyereke. Az enyémnél jobb férje mondjuk egyiknek sincs 🙂 ❤

peldakepeim-baratnoim-3

Nem mondom, hogy tökéletesek. Egyikük sem az, ahogy én sem. De ahelyett, hogy a vélt vagy valós hibáikra koncentrálnék, döntéseiket bírálnám, esetleg az életüket irigyelném, igyekszem épülni belőlük. Figyelem és elemzem őket és magamat, és megpróbálom ellesni a titkukat. Mert ezek a csodálatos nők, sokszor tudtukon kívül, de mindannyian beletettek a lelki hátizsákomba egy-egy nagy adag kincset, amivel a mindennapokban gazdálkodhatok, és mindannyian elém állítottak egy-egy olyan modellt, amely követendő célként lebeghet előttem – legyen az egy picike tulajdonság vagy egy komplett karrierút. Eltanulok tőlük recepteket, parfümöket, gyereknevelési módszereket, élettapasztalatokat – mikor mit. És titkon remélem, hogy néha én is példa lehetek számukra, még ha csak egészen aprócska dolgokban is.

Látván ezt a sok különböző női sorsot, amelyeket egytől egyig szépnek, jónak, sikeresnek tartok, még a legbizonytalanabb napjaimon is felmerül bennem: ha ennyiféleképpen lehet jól csinálni, miért ne lenne éppen olyan jó az én utam is? Más, mint a többieké, hiszen azt választottam, ami nekem és a családomnak a legjobb – de ugyanúgy jó, sőt, mondhatom, a mi életünkben a legjobb. Nekik – a tetteiknek, a felém sugárzott szeretetüknek – is köszönhető, hogy megtanultam bízni magamban, a döntéseimben, a saját életutamban.

Nem különösebben foglalkozom a Nemzetközi Nőnappal, el is felejteném, ha Apukám nem jelenne meg egy csokor virággal minden évben (sosem mulasztja el, és remélem, még nagyon sokáig örülhetek a virágainak). Ám tegnap mégis megmozdult bennem valami, ami leíratta velem a fenti, kissé csapongó sorokat. Jó lenne, ha mi, nők – babalányok, nagylányok, nénikék, barátnők, feleségek, anyák, nagyanyák, dédanyák – összetartanánk. Tanuljunk egymástól, támogassuk egymást, örüljünk egymás örömének, és engedjük meg egymásnak, hogy úgy éljük az életünket, ahogy nekünk tetszik!

Képek forrása: 1, 2, 3

Advertisements

Példaképeim: a barátnőim” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Köszönöm ezt az írást. Hiánypótló és nagyon kellett. Ritka az ilyen szemlélet és igazán tanulhatna tőled mindenki. Most egy kicsit én is már szemmel nézek a világra:)

    Kedvelés

  2. Én is szeretném megköszönni ezt az írást. Megindított bennem valamit…Lehet, hogy én is leírom hamarosan, hogy mit jelentenek számomra a barátnőim, mit kapok tőlük és egyenként mindenkinek elküldöm. Szóban úgy is ritka, hogy megfogalmaznánk egymásnak az érzéseinket.
    És igen, a márciuskát én is ismerem, mert Erdélyben nőttem fel, ahol átvettük mi is ezt a kedves szokást a románoktól 🙂

    Kedvelés

  3. Ez nagyon szuper poszt volt! Én is gyakran szembesülök ezzel, hogy azonnal elítélnek, mert én nem akarok gyereket. Fiatal vagyok, és “jaj, majd meggondolod magad” mondatokkal elintézik a véleményem, mert nem hiszik el, hogy én tényleg nem szeretnék. Szerintem akkor tudnék jó anya lenni, ha a gyerekem érdekeit a sajátom elé tudnám helyezni, amikor ezt a helyzet megkívánja. Azonban én erre nem lennék képes, önző vagyok, rengeteg célom van, és az anyaság nem szerepel köztük. Aki szeretne babát, azt én teljesen el tudom fogadni, nem értem, hogy az miért hihetetlen, ha valaki gyerek nélkül képzeli el a jövőjét. 🙂 Mindenesetre próbálok higgadt lenni, és nem ítélkezni, mindenki más, mindenkinek más a kapcsolata, házassága, életvitele, stb., és az, hogy valakié nem olyan, mint a miénk, az nem jelenti azt, hogy valamelyik rosszabb a másiknál, legalábbis szerintem, Ötletet adtál egy blogbejegyzéshez, köszönöm! 🙂

    Kedvelés

    • Erős, határozott jellem vagy! Ezzel az egészséges hozzáállásoddal pedig egy zseniálisan egyszerű, felesleges gondoktól mentes életutat választasz!

      Kedvelés

    • Én is nagyon sokáig nem akartam gyereket, igazából a férjem kellett hozzá, hogy meggondoljam magam. Mármint nem rábeszélt vagy ilyesmi, hanem mellette éreztem azt, hogy mégis szeretnék gyereket, vele teljesen más értelmet nyert az egész. Szerinted hányszor hallottam azóta innen-onnan, hogy “ugye, megmondtam”? Szóval így is, úgy is számíthatsz a “bölcs” véleményekre. Figyelem majd a blogbejegyzést 🙂

      Kedvelés

    • Azért a magyar társadalom sajnos nem éppen a toleranciájáról, az “élni és élni hagyni” szemléletéről ismert. Fiatal hölgy létére lesznek problémái, magyarázkodásai a környezetében. Kérdés, meddig bír ennek ellenállni, függetlenül attól, hogy a gyerekvállaláshoz talál-e később stabil(!) társat, vágyik-e gyerekre vagy sem. Tapasztalatból írok, mivel 19 éve Svájcban élek (párom svájci), ahol a szingliség például egy ötvenes férfinak vagy nőnek is abszolút elfogadott életmód. Nem ömlik az emberre súlyos nyomásként a médiából sem, semmilyen formában az egyetlen üdvözítő életút: házasság és gyerek(ek)! A privátszféra a legteljesebb mértékben tiszteletben van tartva! Igaz, az értékrendben is súlyos problémák vannak Magyarországon.

      Kedvelés

      • Szia Heidi!

        Úgy gondolom, hogy a társadalom nyomására nem fogok gyereket vállalni, nekem ez nem életcél, nem hiszem, hogy egy nő csak akkor értékes, ha szül. Ha a későbbiekben találok valakit, akivel le szeretném élni az életem, esetleg mindketten gyermeket vállalnánk, akkor lehet, hogy meggondolom magam, de úgy gondolom, olyan valaki mellett fogok kikötni, aki szintén nem szeretne majd gyereket. Ne kérdezzétek, miért hiszem ezt, megérzés. 🙂

        Igazából olyan környezetben nőttem fel, ahol teljesen elfogadott volt, hogy belemagyaráznak az ember életébe, és amikor megmondtam, hogy nem kérek a tanácsaikból, nem is értették, mit képzelek magamról, én, a kis fruska a “nagyöregekhez” képest. Szépen elmagyaráztam, hogy az én életemben én döntök, mások elvárásai, okoskodása teljesen hidegen hagy, tudom, hogy nekem mi a jó. Hosszú folyamatként jutottam el ide, kisgyerekként szavam sem lehetett az ellen, amit az okos idősebbek mondtak, de szép lassan kiharcoltam, hogy ne szóljanak bele a dolgaimba. Vadidegeneket pedig azonnal leállítok, ha kioktatásba kezdenek, vagy udvariasan végighallgatom, majd megköszönöm a tanácsot, de nem fogadom meg. (:

        Egyébként, Svájc szuper hely lehet. Szeretsz ott élni? (:

        Szép napot mindenkinek, remélem pihentek, feltöltődtök!

        Kedvelés

  4. Eszméletlen jó poszt, inspiráló és őszinte, látom, sokakat megérintett. Gratulálok. Ritka, de követendő életszemlélet a tied – ez persze nem meglepő újdonság, ha a te írásaidat olvasom (ezért is olvasom! :-). Szerencsés vagy, hogy ilyen klassz barátnőid vannak, és ők is szerencsések, amiért te a barátnőjük vagy. 🙂 A férjedről szóló mondatocska pedig nagyon-nagyon aranyos!

    Kedvelés

  5. Jajj, annyira üdítő volt ezt olvasni! (Most jutottam hozzá) Azért is olvaslak szívesen, mert egy csomó mindent teljesen másképp közelítesz, mint én, és közben lényegileg nem sok különbséget látok, ahogy ezt a fenti poszt is igazolja :-).

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s