Költözés két gyerekkel – tippek nemcsak szülőknek!

Sokat nosztalgiázunk a napokban: egy éve ilyenkor ugyanis már nagyban visszaszámoltunk reggelente, hogy még hányat kell aludni a költözésig. Nem volt könnyű időszak, de minden nehézsége ellenére nagyon boldog emlék. Örültünk, mert egy nagy álmunk vált valóra, a buktatókon pedig átsegített bennünket a lendület és néhány apró praktika, amelyeket most megosztok veletek, hátha hasonló cipőben jártok.

Sok ismerős családnál látom, hogy akkor fognak bele a költözésbe, amikor a baba (legyen az első vagy a hatodik) még a pocakban van. Őszintén mondom, nem tudom, hogyan csinálják ezek az anyukák – költözni nem könnyű dolog, de ha mindez a harmadik trimeszterben történik, számomra szinte lehetetlen küldetésnek tűnik. Ám valahogy megcsinálják, az anyák mindenre képesek, mint tudjuk.

Mi másik oldalról fogtuk meg a dolgot. Még terhes voltam a kislányommal, amikor megtaláltuk álmaink házikóját álmaink városkájában. Bár úgy állapodtunk meg az előző tulajdonosokkal, hogy májusban (azaz 5 hónappal később) költözünk, a lakásunk eladásába azonnal bele kellett vágnunk. Így történhetett, hogy az újszülött kislányom előbb találkozott a lakásunk iránt érdeklődő potenciális vevőkkel, mint a nagyszüleivel.

A költözés napján a lányom 4 hónapos volt, a fiam pedig 3 és fél éves. S bár sokan ijesztgettek, hogy ha valami, na ez a költözés mission impossible, jelentem, nem volt az. Persze, voltak nehézségek, voltak olyan percek, amikor a férjemmel romokban voltunk a fáradtságtól, de a rémhírekkel ellentétben két gyerekkel költözni is ugyanolyan, mint két gyerek nélkül, legfeljebb picit többet kell gondolkodni. Íme tehát a mi praktikáink!

Szoptatás és hordozás

A kislányom három hetes volt, amikor először mentünk vele ügyvédhez. Mivel igény szerint szoptattam, fel sem merült, hogy otthon maradjon, de ez sem akkor, sem a későbbi hivatalos ügyintézések során nem okozott problémát – mindenhol segítőkészek voltak, mindig akadt egy kis kuckó, ahol félrehúzódva megetethettem a babámat. Ebben a jövős-menős időszakban rengeteget számított a szoptatás adta szabadság, akárcsak a hordozó: volt, hogy négy órán át tárgyaltunk a bankban – a kislányom ezt az időt boldogan végigaludta hozzámbújva a hordozóban.

Tág határidők

Először eléggé rosszul érintett, hogy 5 hónapot kell várnunk a költözésig, különösen, hogy már nagyon nem szerettünk a régi helyen élni. Később azonban ez nagy áldásnak bizonyult. Persze sokszor nem opció, de ha van rá lehetőség, akkor érdemes ha nem is 5, de 2-3 hónapot hagyni magunknak a költözésre. Ennél kevesebb idő alatt egyébként a banki ügyintézés is problémás lehet. Az 5 hónap nagy segítség volt abban, hogy 1) nem kellett az első jelentkezőnek eladnunk a lakásunkat, várhattunk jobb ajánlatra 2) nem volt kicentizve az időnk semmilyen szempontból – így nem okozott gondot a kislányom fejlődési ugrása, amikor csak enni akart, vagy a kisfiam agyrázkódása (mikor máskor) 3) rengeteg időnk maradt az előkészítő munkálatokra.

Tervezés

Mivel tudtam, hogy a minden lében kanál kisfiam mellett a konkrét csomagolás nem lesz egy fáklyásmenet, úgy döntöttem, előveszem a csodafegyveremet, a tervezést, és többet ésszel, mint erővel dolgozom. A költözésünk oroszlánrészét az Excel-táblám irányította, amit még a gyermekágyas időben dobtam össze. (A táblázatot itt letöltheted.)

Szobánként végigmentem a lakáson, és összeírtam minden tárgycsoportot (pl. vázák, könyvek, játékok stb.). Mivel az új ház nagyobb és teljesen más elrendezésű, mint a régi lakásunk volt, ezért azt is felírtam, az új házban hová kerül majd az adott holmi. A költözés során messze a leghasznosabb ötlet az volt, hogy a leendő otthonunk beosztása szerint csomagoltunk. Igaz, ez több rohangálást jelentett a régi lakásunkban, hiszen például a leendő kislányszobába a régi lakás három külön helyiségéből kellett csomagolni, de mivel több időnk volt rá, ez nem volt gond.

A prioritás oszlop jelentése pedig: mennyire létfontosságú az adott tárgy(csoport)? Azaz: mennyivel a költözés előtt tudom elcsomagolni? Az A csapatba kerültek az olyan holmik, mint az alvósplüssök, a fogkefék vagy az alapvető edényeink, amelyekből még a költözés napján is enni szerettünk volna. A C kategóriába kerültek az olyan holmik, amelyekről tudtam: akár hónapokig meg tudunk lenni nélkülük – karácsonyfadíszek, egyik részről kinőtt, másik részről még nem belenőtt ruhák, strandfelszerelés. B lett minden egyéb: azaz azok a cuccok, amelyek ugyan nem létfontosságúak, de azért nem szívesen vagyunk meg nélkülük hetekig. Ruhák, tepsik, de a könyvek is: igaz, hogy ebben az időszakban nem az olvasgatás volt a fő prioritás, de a lakás otthonosságát azonnal porig rombolta volna, ha idejekorán elpakolom a könyveket, ezt pedig nem akartam.

Lomtalanítás és csomagolás

Amint elkészült a táblázatom, el is kezdtem dolgozni. Apránként haladtam, mivel volt rá időm, s így nem is okozott túl nagy stresszt a dolog. Kiválasztottam egy leendő helyiséget, azon belül is a C kategóriás (már most elcsomagolható) cuccokat, és szépen bedobozoltam őket. A csomagolást azonban összekötöttem egy nagyon szigorú selejtezéssel is. A költözés a legjobb alkalom arra, hogy átfésüljük a cuccainkat – minek vigyünk magunkkal olyan holmikat, amelyekre már nem lesz szükségünk? Az elkészült dobozokra felírtam azt a helyiséget, ahová majd vinni kell, illetve a prioritást, hogy kicsomagoláskor tudjam, mivel kezdjem. Nagy vonalakban felírtam azt is, hogy mi van a dobozokban, de egy-két kivételtől eltekintve ennek nem volt túl nagy haszna.

koltozesi-tippek-2

Alkalmazkodás a gyerekekhez

A táblázatom abban is segített, hogy a gyerekekhez igazítsam a pakolást. Ha a fiam segíteni szeretett volna, akkor olyasmit választottunk, ahol ez nem volt probléma (a nagymamám porcelánját azért nem akartam feltétlenül az ő asszisztenciájával csomagolni), ha viszont akkor akadt időm, amikor már mindketten aludtak, akkor egy olyan szobában folytattam a munkát, ahol őket nem zavartam. A táblázat segítségével könnyen átláttam az éppen soron következő teendőket, s nem kapkodtam, nem stresszeltem.

Bevásárlólista

A helyiségek szerinti csomagolás abban is segített, hogy felmérjem, mire lesz szükség az új házban, ami esetleg még nincs? Bútorok tekintetében szerencsénk volt, mert alig kellett vásárolnunk valamit, de pár kisebb beszereznivalót felírtam menetközben.

Folyamatok, élethelyzetek átgondolása

Szintén a bevásárlólista érdekében átgondoltam, hogy a napi munkafolyamataim (házimunka és gyerekek ellátása) hogyan fognak zajlani az új otthonunkban. Kiderült például, hogy szükségem lesz egy nagy ruháskosárra, hiszen a házunk két legtávolabbi pontja között kell nap mint nap szállítanom a szennyest vagy a mosott ruhát. Az átgondolósdiban vétettük egyébként a legnagyobb hibát. Mivel sem a férjem, sem én sem laktunk még kétszintes házban, mindkettőnket meglepett, hogy mennyi plusz rohangálást és logisztikát jelent az örökös lépcsőzés. Mivel imádjuk a házunkat, már nem bánjuk, hogy ezen nem gondolkodtunk előre, de aki most keres házat, esetleg plusz szempontként érdemes ezen elgondolkodnia.

Lerakat készítése / felszámolása

Mivel mi teherautóval költöztünk, így a rakodó kapacitás nem volt probléma. Emiatt úgy döntöttem, a költözés előtt még megejtünk egy nagybevásárlást, s beszerzünk minden olyasmit, ami raktározható – több csomag tésztát és tésztaszószt a kezdeti napokra, takarítószereket a költözés utáni takarításra, mindenféle szükséges piperecuccokat (pelus!) stb. Mivel nagyvárosból költöztünk kisvárosba, tudtam, hogy körülményesebb lesz mostantól a bevásárlás, és el akartam kerülni, hogy a költözés napjaiban kelljen kapkodnunk, mert hiányzik valami. Ez a döntés nagyon hasznosnak bizonyult, az első hetekben nem kellett vásárolni mennünk. Ha azonban problémás lett volna a sok cucc, akkor éppen az ellenkezőjét csináltam volna: feléltünk volna mindent, hogy annyival is kevesebbet kelljen átcuccolni.

A gyerekek bevonása

A fiam az elejétől részt vett a “nagy költözési hadműveletben”. Jött velünk házat nézni, kikértük és komolyan vettük a véleményét, kiválaszthatta a leendő szobáját, és természetesen segített a csomagolásban. Mivel bőven a határidő előtt belekezdtem a munkálatokba, nem okozott gondot, hogy miatta lassabban haladok. Azzal, hogy segített – és én számítottam a segítségére – a selejtezésben és a csomagolásban, fontosnak érezhette magát, ami egy újszülött húggal a háta mögött nagyon jót tett a lelkivilágának. Ráadásul a pakolászós délutánokon, míg a húga aludt, jól elbeszélgettünk. Ilyenkor volt lehetőség alaposabban beszélgetni a költözés miértjeiről és hogyanjairól, a leendő házról és az új szobájáról, meg arról, hogyan alakulnak át a mindennapjaink. Rengeteg kérdése volt, ezeket is ilyenkor beszéltük meg.

Necces helyzetek kezelése

Természetesen mint a legtöbb gyerek, ő sem úszta meg kisebb lelki nyűgök nélkül a kalandot. A tényleges pakoláskor kicsit ideges lett, amikor az ő cuccait kezdtük elcsomagolni, így aztán fel is függesztettük, és a szobáját már csak akkor kaptuk szét, amikor ő mint egyszemélyes előfutár csapat, elsőként költözött ki a lakásból, átmenetileg a nagyiékhoz. A számára legfontosabb tárgyakat, amelyekkel a nagyszülőkhöz indult (ruhák, alvóállat, kispárna, néhány játék és könyv), együtt csomagoltuk be előző este.

koltozesi-tippek-3

Segítség! Segítség! Segítség!

A költözés körüli teendőkben minden segítséget igénybe vettünk, amit lehetett. A legnagyobb segítség az volt, hogy a nagyszülők átmeneti szállást biztosítottak nekünk a költözés idejére. Ez azért volt hatalmas segítség, mert egyrészt nem egy nap alatt kellett átcuccolnunk, hanem volt időnk az utolsó simításokra a régi lakásban, s nyugodtan ki tudtunk csomagolni az új házban. Másrészt – mivel a nagyiék a szomszédos településen élnek – meg tudtuk oldani, hogy a nagyobb kosszal járó munkák alatt a babát otthagytam náluk, így amint megéhezett, kocsiba pattantam, s 5 perc múlva már szoptathattam is. A családunk többi tagja a költözésben és a bútorok összeszerelésében segített, így történhetett, hogy három nappal a költözés után minden a helyén volt. Minden. A legutolsó kis tűzőgép is. A kaláka mellett fizetős szolgáltatásokat is igénybe vettünk: a költöztető munkások és a teherautó sokba került, de még egy évvel később is azt mondom, megérte, akárcsak a bútoráruház házhozszállító szolgáltatása. A két helybéli takarítónő pedig nekem segített utolsó nap, hogy mindennel időben végezhessünk. Ezekkel a költségekkel előre kalkuláltunk, így nem értek váratlan meglepetésként.

Beköltözés

Mivel azt szerettük volna, hogy mielőbb normális körülmények között folytathassuk az életünket, a beköltözést nagyon felpörgettük. Nem akartunk hetekig visszaélni a nagyszülők vendégszeretetével, de azt is tudtuk, hogy nem szeretnénk még karácsonykor is a költözős dobozokat bámulni. Így a beköltözés három napja alatt éjt nappallá téve dolgoztunk. A fiam szobájával kezdtük, és szemben a többi helyiséggel, ahol logikusan haladtunk, az ő szobája már akkor tökéletesen kész volt, amikor máshol még festőfólia és fűrészpor volt. Ez azért volt fontos, mert így elhozhattuk már első este “látogatóba”. Ez volt számára a fordulópont: eddig tartózkodással vegyes kíváncsisággal készült a beköltözésre, de amikor látta, hogy minden holmija a helyén van, nagyon lelkes lett, és alig várta, hogy birtokba vehesse a szobáját. Mi is türelmetlenek voltunk, de a beköltözéssel kapcsolatban szigorú voltam: volt egy minimum listám, amelyen minden tételt ki kellett pipálnunk, hogy a gyerekek hazajöhessenek – ezek elsősorban a gyerekek biztonságára vonatkoztak (szekrények a falhoz fúrva, konnektorok biztosítva, babakapu felszerelve stb.), másodsorban az ellátásukra (mosógép, fürdőkád, tűzhely).

Napi rutin megtartása

Mind a költözés előtt, mind közben nagyon odafigyeltem, hogy a mindennapjaink rutinja megmaradjon. A kicsinél ez sima ügy volt – szopizott, aludt -, inkább a nagynál kellett jobban odafigyelni, de megoldható volt. Még a leghúzósabb napokon is belefért a nyugis reggeli és az esti mese. A nagyiéknál töltött időszakban pedig miután magunkra maradtunk (a férjem már az új házban töltötte az éjszakákat, hogy este is dolgozhasson, a pici pedig már aludt), összebújtunk a fiammal egy pokrócban, és hosszasan elbeszélgettünk, így pótolva a napközben kiesett időt. Ez kulcsfontosságú volt, különösen, hogy ugye még szoknia kellett az új testvér okozta figyelemmegosztást is.

Az első napok

A beilleszkedés nem volt nagy ügy: első perctől imádtuk a házat, a várost. Persze meg kellett szokni rengeteg dolgot, de ezek legtöbbje örömteli változás volt (a pókokat nem sorolom ide – városból erdő mellé költözni bizonyos szempontból elég sokkoló). A kezdeti időszakon átsegített, hogy rengeteg dolgot korábban elintéztünk: még a költözés előtt beiratkoztunk az oviba, bejelentkeztünk a gyerekorvoshoz és a védőnőhöz, sőt, az első bábszínház jegyet is beszereztük, hogy a fiam már az első héten élvezhesse az új hely adta lehetőségeket. Hasznos segítség volt a posta utánküldési szolgáltatása: természetesen a kézenfekvő helyeken (bankok, hivatalos szervek stb.) azonnal átirattuk a postacímünket, de még ezeregy más helyről érkezhetnek levelek, így az első hónapokban a régi címünkre érkező leveleket a posta automatikusan az új címre hozta. Ehhez a postán kellett szerződést kötnünk, és bár pénzbe került, mégis azt mondom, megérte. Mivel korábban társasházban éltünk, nem számoltunk az olyan dolgokkal, mint a szemétszállítás rendje (aznap reggel hanyatt-homlok rohantunk a kukával) és a kert karbantartása (attól, hogy őrségváltás van épp, a növények még szomjasak, a füvet le kell nyírni), de néhány hét alatt mindenbe belerázódtunk. S bár most nagyon örülök, hogy egy ideig remélhetőleg nem kell költöznünk, de ha úgy adódik, legközelebb is meg fogjuk oldani – hasonlóképpen kellő lelkesedéssel és tervezéssel.

Képek forrása: 1, 2, 3.

Reklámok

Költözés két gyerekkel – tippek nemcsak szülőknek!” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ezt szerintem ki fogom nyomtatni, és odaadom anyukámnak. Nem azért, mert pici gyerekekkel kell költöznie, hanem azért, mert lehet, hogy egy évem belül össze kell cuccolni a házat (felújítás és/vagy költözés), és már most nagyon stresszel ezen. (Azért, mert öt éve költöztünk utoljára, és iszonyú nagy meló volt.)

    Kedvelés

  2. És még azt akartam írni, hogy nem tudom, időben hogyan fedi egymást a költözés és az orvosi vizsgálatok tortúrája, de mindenképp le a kalappal előtted és a családod előtt! 🙂

    Kedvelés

    • Sehogy nem fedi egymást, mert a költözés egy éve történt 🙂 Akkor az újszülött babánk miatt volt bonyolultabb kicsit, de megoldottuk – az ember megoldja az előtte álló feladatokat, nincs más választás 🙂 De köszönöm a kedves szavakat!

      Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s