Akaraterő és szervezés kérdése?

Múlt héten egy barátnőmnek köszönhetően ráleltem egy meglehetősen megosztó videóra. A kisfilmet Anyák Napja alkalmából készítette a FICSAK (Fiatal Családosok Klubja), és az anyaságot, a gyermekvállalást hivatott népszerűsíteni. A videó azonban elég szerencsétlenre sikeredett, sokakból nagyon erős – és hozzátenném, jogos – ellenérzéseket váltott ki, így sajnos az üzenet sem ért célba. Kár, ugyanis volt benne egy-két hasznos gondolat…

Ha nem láttátok volna a videót, itt nézhetitek meg. Ha nem szeretnétek megnézni, íme a rövid történet. Egy kisgyerekes család napját nézhetjük végig. Először a család közösen megreggelizik (semmi kapkodás, mindenki mosolyog, a szülők szerelmes tekintettel csókolják meg egymást), majd Apu oviba viszi a nagyfiút. Anyu már az íróasztalnál dolgozik a munkahelyén, illetve egy bevágásból megtudhatjuk, hogy otthonról is tud dolgozni, amit a munkahelye és a kis totyogó korú fia is lehetővé tesz. A munkaidő elteltével Anyu boldogan öleli át az ovi kapujában a nagyfiút, majd átpasszolja a gyereket Apunak, aki már viszi is az uszodába a kissrácot. Továbbra is mindenki mosolyog. Később Anyu és Apu eljutnak sportolni (ebben segítségükre van az úszóedzés és a gyerekmegőrző), végül a napot egy vidám szülinapozással zárják, amelyen a nagyszülők is részt vesznek, akikről megtudjuk, szívesen segítenek, hogy a szülők egy kis magánélethez jussanak. Villanyoltás után Anyu és Apu boldog mosollyal nézik az alvó csemetéket. A videó záróképén a szomszédban élő fiatal pár sokat sejtetően egymásra mosolyog, majd lekapcsolják a villanyt, és feltehetően hozzálátnak a gyerekcsináláshoz, mert ők megértették a reklámfilm üzenetét: “Az anyaság kevesebb lemondással és több boldogsággal jár, mint gondolnád! Családban élni, anyának lenni jó! Merj belevágni!”

A vattacukor illatú propagandafilm kapott hideget-meleget, érthető módon, ugyanis nagyjából semennyire sem tükrözi a valóságot. Teljesen életszerűtlen helyzeteket láthatunk (komolyan, próbáltatok már egy kétéves segítségével érdemben home office-olni? na ugye…), de rettentően bántó az is, hogy a fizikai környezet köszönőviszonyban sincs az átlagos magyar család életkörülményeivel. Budai lakópark, lakberendező által tervezett lakások, elegáns autók, divatos ruhák, drága konditerem, menő cukrászda – messze, sajnos nagyon messze van mindez a magyar kisgyerekes valóságtól. Nem csoda, ha az emberek mélyen bántónak érezték a videót – egy húsz éves hitellel terhelt, 40 négyzetméteres panellakásból nézve, minimálbér mellett valóban vörös posztó egy ilyen klip. De az éppen fogzó gyerekkel hatodik napja éjszakázó vagy ovis nátha miatt otthon maradó, munkahelyéért rettegő anya is biztosan nagyra értékelte a képsorokat…  Abszolút jogos volt az a kritika is, miszerint a meglehetően utópisztikus sztori félrevezető lehet a még gyermekvállalás előtt álló fiatalok számára, s azzal is teljes mértékben egyet tudok érteni, aki szerint teljesen más jellegű filmmel lenne érdemes megcélozni a leendő szülőket (első hálás mosoly – ölelő kis karok – pitypangot büszkén nyújtó kisgyerek stb.).

A rettentően szerencsétlen megvalósításnak köszönhetően nagyon félrement ez a videó, pedig egy alapvetően hasznos gondolat köré épül a sztori: “Akaraterő + ügyes szervezés a kulcsa mindennek.”

“Szilvi, 30 éves közgazdász, két gyermek anyukája” könnyű helyzetben van, egy komplett stáb igazgatta el a mosolygó férjet és a gyerekeket, a pöpec sminket, a gyerekbarát munkahelyet és így tovább, nem csoda, hogy boldogan tekeri a bringát a konditeremben. Kétségtelen, hogy ha van férj, aki tud és akar segíteni; ha élnek és a közelben vannak a szintén segítőkész nagyszülők; ha van pénz úszóedzésre, gyerekmegőrzőre, bejárónőre (hiszen nem látjuk őt mosni, főzni, takarítani, vagy egyedül a két gyerekkel egy nagybevásárlást lebonyolítani…), akkor könnyebben megszervezhetők a mindennapok.

De nekünk, átlagembereknek – és szándékosan nem írom, hogy átlaganyáknak, hiszen nemcsak a gyerekek tehetik komplikálttá az ember életét – meg kell küzdenünk azért, hogy minden beleférjen a napunkba. Ehhez bizony a kulcs valóban az akaraterőben és a szervezési készségeinkben rejlik. Továbbá nem árt, ha elfogadjuk: minden sosem fog beleférni, beleférhet azonban minden fontos! Vagyis tisztában kell lennünk azzal, hogy számunkra mi a fontossági sorrend, és azt kőkeményen be kell tartanunk. Azaz szerintem a képlet: Prioritások + Akaraterő + Szervezés.

akaratero-szervezes-2

S hogy ezzel a képlettel elérhető-e a videóban ábrázolt idill? Nem, dehogy! De ez nem is cél. Sokan kritizálták a filmet amiatt, hogy keserűséget okoz azoknak a családoknak, ahol nem így mennek a dolgok. Nos, van egy jó hírem: ez csak egy propagandafilm, nem az etalon! A saját életünket soha, semmilyen körülmények között ne mérjük egy reklámfilmhez, de a barátnőnk, szomszédunk, homokozóbéli bezzeganyu ismerősünk életéhez se. Vagy ha mindenképp hasonlítgatni akarunk, kérdezzük meg magunktól: mi az, ami annyira vonzónak tűnik a fent említett filmben, a barátnő, szomszéd, bezzeganyu életében?

Vegyük szemügyre az életünket, és keressük meg, mi az, ami hiányzik belőle! Tűzzünk ki reális célokat! Míg a budai villa vagy a stabil családi háttér akaraterővel és szervezéssel nem fog az ölünkbe pottyanni, addig a közös családi reggeli, az esti romantikázás vagy a sport rajtunk múlik. Hogy ez utóbbi kézenfekvő példánál maradjak: ha számunkra fontos a rendszeres sport (prioritás!), akkor megkeressük rá az alkalmat (szervezés!) akkor is, ha ehhez találékonyabbak kell lennünk. S hogy este, amikor a gyerekek lefeküdtek, rávesszük-e magunkat egy fél órás fitness videóra, bizony már csakis a saját hozzáállásunkon múlik (akaraterő!).

Nem akarom elbagatellizálni senki életét, problémáit. Tudom, hogy vannak, akikre jobban rámosolygott a szerencse, másoknak meg rosszabb lapokat osztott az élet. De a panaszkodás vagy a bűnbakkeresés nem fog segíteni. Nem a munkahely vagy az aktuális politikai helyzet az oka, ha egy rövid esti séta helyett a kanapén esszük a chipset, vagy különféle számítógépes játékokba temetkezünk ahelyett, hogy megölelnénk a párunkat vagy megcsikiznénk a gyerekeket. Ezek bizony rajtunk múlnak! Vegyük kézbe a saját életünket, és hozzuk ki belőle a legtöbbet! Mindannyiunk életében vannak rejtett tartalékok, ezeket kell megtalálnunk (esetleg előteremtenünk kevésbé fontos dolgok kiiktatásával!) és a magunk hasznára fordítanunk. A legfontosabb, hogy bármilyen elkeserítőnek is találjuk a jelenlegi helyzetünket (legyen az kicsi gyerekeknek, csonka családnak, anyagi problémáknak betudható), ne adjuk fel! Tartsuk életben a reményt, a lelkesedést a saját életünkkel kapcsolatban! Legyen bennünk egy állandó jobbítási szándék!

Számolnunk kell azzal is, hogy vannak, lesznek nehezebb időszakok. Munkahelyi gondok, kapcsolati problémák, fizikai vagy lelki mélyrepülések. Anyaként az első hetek; fejlődési ugrás, amikor csak enni akar; szeparációs szorongás, amikor kizárólag ránk tapadva nem ordít; végeláthatatlan altatások, fogzás, ovis beszoktatás, betegségek, nyári szünetek… Ilyenkor a legerősebb akaraterő és a legügyesebb szervezés sem fog segíteni, nem fogjuk tudni hozni azt a szintet, amelyet elvárunk magunktól (elvárnak tőlünk). Ilyenkor különösképpen el kell felejteni az idealizált képsorokat, az irreális elvárásokat. Ami segíthet: Elfogadás + Kitartás + Újratervezés.

akaratero-szervezes-3

Fogadjuk el, hogy az élet bizony nem egy reklámfilm, s fogadjuk el azt is, hogy ebben az időszakban még kevésbé lesz az. Már az nagy könnyebbség, ha elengedjük egy időre az elvárásainkat magunkkal vagy az életünkkel szemben! Azonban tudatosítsuk magunkban: ez csak egy időszak, aminek előbb-utóbb vége lesz, “csak” ki kell tartani! S míg jobbra nem fordulnak a dolgok, merjünk újratervezni! Gondoljuk át a fontossági sorrendet, húzzunk ki mindent, ami nem létfontosságú (számunkra! a fölösleges külső elvárásokat ilyenkor elsőként menesszük!), s szervezzük újra az életünket a túlélés érdekében! Támaszkodjunk az akaraterőnkre, több van belőle, mint gondolnánk!

Ami pedig a film propaganda jellegét illeti. Kedves leendő anyukák! Merjetek belevágni – de ne a fenti videó miatt! Rengeteg nehézségben, lelki és fizikai küzdelemben, lemondások tömkelegében lesz részetek, de össze sem lehet hasonlítani azzal a sok örömmel, öleléssel, mosollyal, szeretetettel és boldogsággal, amelyet “cserébe” kaptok! Bízzatok a megérzéseitekben, s akkor vállaljatok babát, ha eljött a ti időtök; utána pedig bízzatok magatokban, a leendő anyai ösztöneitekben, legyen akaraterőtök, szervezzetek ügyesen a saját prioritásaitok mentén, és minden rendben lesz!

Képek forrása: 1.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s