Békés szülő, boldog gyermek – Laura Markhamtól tanultam

Amióta gyerekeim vannak, előszeretettel olvasgatok gyereknevelési könyveket. Nem is elsősorban tanulási célzattal – szerintem könyvből gyereket nevelni meglehetősen vicces elképzelés -, sokkal inkább önigazolásképpen. Szülőként a legtöbben küzdünk azzal a gondolattal, hogy elég jól csináljuk-e, s egy-egy jól megválasztott könyv segítség lehet abban, hogy megerősödjön az önbizalmunk. Nekem ilyen megerősítő, támogató segítség volt Laura Markham Békés szülő, boldog gyermek című munkája, ami a legjobb könyv, amit ebben a témában valaha olvastam.

Persze nem állítom, hogy semmi újat nem mondott a könyv számomra. A szerző sok praktikus tippet sorakoztat fel, amelyeket lelkesen könyvjelzőztem meg – különösen nagyra értékelem az érzelmi intelligencia fejlesztésére vonatkozó nagy játékgyűjteményt. Ám számomra a legnagyobb értéke a könynek az, hogy helyettem megfogalmazta és rendszerbe foglalta azokat a gondolatokat, amelyeket ösztönösen, a szívemből én is érzek, s egyúttal “validálta” is számomra azt az utat, amelyen mint anya, magam is haladni szeretnék. Lássuk tehát, mit is tanultam Laura Markhamtól!

(Megjegyzés: A könyvet angolul olvastam, így az egyes gondolatok a saját fordításaimat tükrözik, de mivel Markham gondolatait nem szó szerint szerettem volna megjeleníteni, hanem a saját értelmezésemben, így remélhetőleg annak sem lesz zavaró, aki magyarul olvasta a könyvet.)

bekes-szulo-boldog-gyermek-2

Nem vagy rossz szülő.

Őszintén bevallom, én rengeteget rágódom azon, hogy jó édesanyja vagyok-e a gyerekeimnek. Két napos volt a fiam, amikor első alkalommal tört rám az aggódás ilyen értelemben – ekkor sikerült ugyanis először popsikrémet kennem a homlokára nagy ügyetlenkedésemben. A szülés utáni hormonesésnek köszönhetően persze borzasztó zokogásban törtem ki, így talált rám Viki, a világ legcsodálatosabb szülésznője, aki megnyugtatott, hogy nem vagyok rossz anya, csak kezdő. S bár azóta eltelt négy és fél év, ugyanúgy kezdő vagyok, hiszen a folyamatos változásban lévő gyerekeim mellett minden nap új kihívásokat tartogat, s én bizony van, hogy elbukom. Markham megnyugtat: az “elég jó” tényleg elég jó! Emberből vagyok, aki időnként fáradt, beteg, rosszkedvű, aggódik, vagy egyszerűen csak más dolga van. Esélytelen, hogy mindig ott tudjak lenni a gyerekeimnek. De Markham szerint ez nem is baj, ugyanis az is egy hasznos tapasztalás a gyerekeknek, ha a szülő először nem érti meg őt, nem úgy reagál, ahogy azt a gyerek remélte, de később mégiscsak sikerül megérteniük egymást. Úgy véli, ezek a félreértések tanulási lehetőségek gyerek és szülő számára egyaránt. Ha a pozitív tapasztalatok vannak többségben, és emellett a gyerekek megkapják a nekik járó szeretetet, figyelmet, dédelgetést, akkor nem lesz semmi gond.

Sosem késő.

Szintén anyaságom kezdetével egyidős az a gondolat is, hogy holnaptól sokkal jobb anya leszek. Amikor először tört rám terhesen a kívánósság, és feltétlenül mekis sajtburgert kellett ennem… Ezt még megeszem, de holnaptól kizárólag egészséges, kifogástalan ételeket eszem a gyerekem érdekében. Na persze. S ugyanígy fogadkozom minden alkalommal, amikor épp nem tudok velük foglalkozni, nem értem meg őket elsőre, vagy egyszerűen csak elszáll a türelmem. Néha már kínomban nevetek magamon, mennyire kitartóan győzködöm magam, hogy holnaptól másképp lesz – de Markham szerint jól teszem! Hiszen sosincs késő a boldog gyerekkorhoz. Minden nap egy új esély arra, hogy jobb irányba tereld a gyerekeiddel való kapcsolatodat. Sőt, szerinte a korábbi szülői hibák miatt sem szabad aggódni, ugyanis minden egyes alkalom, amikor helyesen – szeretettel, türelemmel, empátiával – kezeled le a gyerekeddel való konfliktusaidat, régi sebeket gyógyít be.

Törődj magaddal!

Markham szerint ahhoz, hogy szülőként helyt tudjunk állni a mindennapokban, elengedhetetlen, hogy a képzeletbeli lelki bögrénket ne hagyjuk kiürülni. Ha gyakran vagy bosszús, kimerült, fáradt; ha gyakran vagy türelmetlen a gyerekeddel, akkor külön törődésre van szükséged. Állj meg, és kérdezd meg magadtól: mi segítene? Bármi ér, ami segít! Számomra az alvás és a mozgás a két kritikus pont. Ha ezekre nem jut idő, borul az egyensúly, ami bizony senkinek sem jó. Ezenkívül rengeteget segít a mindennapi helyzetek kezelésében az, hogy rendszeres flowélményhez jutok más tevékenységeimben, s az így szerzett többletenergiát vissza tudom forgatni a gyerekeimbe. Az alvás, a mozgás és a flow – mindhárom időigényes dolog, s ha úgy vesszük, a családomtól veszem el az időt, amikor korán fekszem, futni megyek vagy például írok. Csakhogy a szülőség nem az önfeláldozásról, a mártírkodásról szól! A gyerekeinkkel szemben (is) kötelességünk, hogy rendben legyünk fizikailag és lelkileg, így tudjuk nekik a legtöbbet adni minden szempontból.

Te vagy a felnőtt, viselkedj is úgy! Avagy: türelem!

Ahogy az előbb említettem, a türelem ugyanis – finoman szólva – nem az erősségem. De mentségemre mondom, rengeteget küzdök, hogy javuljak ezen a téren is. Ha jönne egy jótündér, biztos, hogy birkatürelmet kérnék tőle… S bár nem jön, Markham mégis bátorít: az önfegyelem tanulható, a türelmetlenség kezelhető! Szerinte a nevelés nem arról szól, hogy mit tesz a gyereked, hanem arról, hogy te hogyan reagálsz. A hosszútávú cél az, hogy megtanítsd a gyereked az önfegyelemre – s mivel tőled tanul viselkedni, tőled tanulja meg a konfliktuskezelést, a problémamegoldást, és azt is, hogyan kontrollálja az érzéseit, különösen fontos, hogy te magad is megtanulj úrrá lenni az érzéseiden. Ha nem tudsz viselkedni, miért várod el a gyerekedtől, hogy ő tudjon? Markham nemcsak a levegőbe beszél, hanem néhány ötletet is felsorakoztat, íme a kedvenceim:

  • Fogadd meg, hogy tiszteletteljesen fogsz viselkedni a gyerekeddel.
  • Ha kezded elveszíteni a türelmed, azonnal állj meg, nyugodj meg, és csak utána csinálj bármit. A dühöngés csak olaj a tűzre, míg a nyugalom ragadós. Ha nyugodt hangon beszélsz, ő is hamarabb megnyugszik.
  • Megnyugodni, de hogyan? Vegyél mély levegőt. Tudatosítsd magadban, hogy nincs valós vészhelyzet. És mantrázz. Emlékeztesd magad, hogy azért viselkedik gyerekesen, mert gyerek; azért dühöng, azért hisztizik, mert valami bántja. És sose feledd: kettőtök közül te vagy a felnőtt!
  • Ha mégis rosszul kezdtél bele a konfliktus lekezelésébe, kezdd újra!
  • Engedd el az ügyet. Ér ennyit? Vedd elő a humorérzéked, a lazább éned.
  • Sose vond meg a szereteted! Egyetlen pillanatra sem!

Természetesen nem kell magadban tartanod az érzéseidet: ha sikerült lehiggadnod, nyugodt hangnemben, konstruktív módon elmondhatod, hogy dühös voltál, és miért voltál dühös. Fontos, hogy beismerd neki, ha a saját kimerültséged miatt érezted a viselkedését irritálónak, így nem fogja magát rossz embernek érezni.

bekes-szulo-boldog-gyermek-3

Öleld meg, ha hisztizik.

Amikor a kisfiam még icipici volt, akkor minden sírására, később hisztijére ösztönösen öleléssel reagáltam. Később aztán bonyolódtak a dolgok. A fiam egy igazi “mini-me”: mindketten akaratosak és makacsok vagyunk, hirtelen haragszunk és még annál is hirtelenebbül békülünk. Azaz nálunk a hisztik általában 3 percig tartanak az alapkonfliktustól a békülő ölelésig, de a köztes 3 percre általában nem szoktam büszke lenni. Milyen jó lenne megspórolni az értelmetlen huzavonákat, könnyeket, mérgeskedéseket – ahogy a fiam mondja -, és a törvényszerű lelkiismeretfurdalásokat… A könyvet olvasva megértettem: csak vissza kell térnem az eredeti utamra. Ha cirkusz indul, hiszti gomolyog, nincs más dolgom, mint megölelni. Markham nem győzi sulykolni: a hiszti valójában a természet megoldása arra, hogy a kisgyerekek is le tudják vezetni a félelmeiket és frusztrációikat. A hiszti és a “rossz viselkedés” mind jelzések (segélykiáltások!), hogy a gyereked nem érzi jól magát lelkileg. S ilyenkor bizony a megoldáshoz vezető első lépés nem más, mint egy szerető ölelés.

A legjobb problémamegoldó módszer: empátia.

Ha az öleléssel sikerült valamelyest megnyugtatnod a gyereket, beszéljétek meg a történteket. Hiszen a könyv központi gondolata szerint a gyerek a “rossz” viselkedésével segítségért kiált! A te dolgod, hogy empátiával, szeretettel fordulj felé, meghallgasd az érzéseit, és megpróbálj változtatni az aktuális helyzeten. Markham az alábbi tanácsokat adja az empatikus odafigyeléssel, szerető odafordulással kapcsolatban:

  • Engedd meg, hogy kifejezze az érzéseit. Ezek az ő teljesen jogos érzései. Ha úgy látod, nem képes kifejezni az érzéseit, beszéld el helyette, hogy min ment keresztül, mit érez. Nevezd nevükön az érzéseket (“Nagyon csalódott vagy.” “Nagyon féltél az orvostól, de végül bátran viselkedtél.”), ebből is tanul. Ha kizár a problémáiból (“Nem akarok beszélni róla”, “Hagyjál”), akkor ne erőltesd. Próbáld meg másképp oldani a feszültséget, megnevettetni. Utána talán majd sikerül beszédre bírni.
  • Fogadd el az érzéseit – és soha, semmilyen körülmények között ne kérdőjelezd meg azokat! Ezek az ő érzései – neked nem kell egyetértened, csak elfogadnod; így kialakul a bizalom, és azt is megtanulja, hogy nincs semmi baj az érzéseivel.
  • Tükrözz vissza és reagálj. (“Úgy látom, aggódsz a buli miatt.”) Ismételd el, amit mond, így tudni fogja, hogy meghallod (akkor is, ha nem akarod/tudod teljesíteni). Néha a tudat is elegendő, hogy valaki meghallgatja a kívánságát. Kérdezz!
  • Magyarázkodás, alkudozás, bűntudatkeltés, visszavágás, tanács, analizálás, nyugtatgatás, faggatás, szörnyülködés, felvidítás – ez mind nem segít, sőt, elvágja az érzések áramlását. Elég a szerető, megnyugtató jelenléted. (Biztonságban vagy. Itt vagyok. Hallom, amit mondasz.)
  • Válaszolj a viselkedése mögött megbújó igényekre és érzésekre. A legjobb nevelési tanácsadó a gyereked, aki mindig rámutat arra, min kell változtatnod. Gondold végig azt is, mi a te szereped az aktuális problémában – tekintsd a helyzetet tanulási lehetőségnek. Hallgass a szívedre, akarj változtatni! Ha nem tudod teljesíteni a vágyát, legalább gondolatban tedd meg. (“Bárcsak sokáig kuckózhatnánk, de most óvodába kell menned.”)

Ne büntess!

Markham szigorúan büntetésellenes – s ezzel abszolút mértékben azonosulni tudok: mélységesen elítélem a fizikai fegyelmezést, s nem hiszek a büntetés nevelő hatásában. Ahogy írja: a büntetés lényege, hogy fizikai vagy lelki fájdalmat okozz, hogy megtanulja a leckét. Biztos, hogy fájdalmat akarsz neki okozni? Tényleg úgy gondolod, hogy majd ettől jobban fog viselkedni? Az írónő azonban pálcát tör az olyan manapság divatos büntetés-elkerülő módszerek fölött is, mint a következmények vagy a gondolkodási idő (time-out). Szerinte a következmény csak akkor nem büntetés, ha természetesen adódik, azaz nem a szülő állítja elő (pl. otthon felejtettem az ebédem, ezért éhes maradok) – minden más esetben csak egy másik szó a büntetésre. Külön felhívja a figyelmet arra is, hogy nemcsak a megvalósult büntetés számít büntetésnek, hanem bizony már a fenyegetőzés is! A gondolkodási idő pedig szerinte semmiben sem különbözik a régi sarokba állítástól. A gyereknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon, így a “menj a szobádba, és nyugodj meg” módszerrel magára hagyod az összegubancolódott érzéseivel, ráadásul szimbolikusan elutasítod őt, ezzel a legfőbb félelmére tapintasz. Korábban sokat olvastam erről a két módszerről mint bevett büntetés-elkerülő technikákról, de csak nem akartak összeállni a fejemben – most már megnyugodtam, hogy nem velem van a baj.

bekes-szulo-boldog-gyermek-4

A legértékesebb, amit adhatsz: az idő.

A gyerekek lelki egyensúlyának szempontjából kulcsfontosságú az idő, amit rájuk szánunk. S nemcsak az idő, hanem a valódi jelenlét is! A gyerekeknek látniuk kell, hogy örömmel töltesz velük időt, ebből tudják, hogy szeretetreméltóak – véli az írónő. Vagy egy másik frappáns gondolat: a gyereked a legjobbat érdemli belőled, nem azt, ami a nap végére megmaradt. Abszolút osztom Markham nézeteit ebben a tekintetben. Többször írtam már, hogy számomra a gyerekeimmel töltött idő abszolút prioritást élvez minden mással szemben – köréjük építem az életem, a napom, a tevékenységeim. S ha velük vagyok, akkor csak velük vagyok: élvezem a társaságukat, a játékukat, a mosolyaikat. Úgy érzem, ezek az órák jelentik a jutalmat a sok munkáért, amit miattuk vállaltam fel. S bár tudom, hogy sok családban elképesztően nehéz megvalósítani azt, hogy a gyerekek megkapják a nekik járó időt, mégis azt gondolom, megéri az erőfeszítést. Ezért – biztatásképpen – kigyűjtöttem pár ötletet a könyvből:

  • Napi saját idő külön-külön mindegyik gyereknek! Hétköznap 10-20 perc, hétvégén több. Mindennap.
  • A bevásárlás, oviba menés, fürdés is együtt töltött időnek számít, ha jókedvvel, melegséggel, nem pedig kötelességszerűen csináljuk!
  • Egy kisgyereknek minden idő, amit nem rá figyelve töltesz, távollétnek számít. Ezért cirkuszolnak, ha főzöl vagy telefonálsz. Elválás előtt szeretgesd meg alaposan, legyen kis közös rituálétok! Miután ismét összejöttök, kerüljön azonnal a figyelmed középpontjába!
  • A frusztráló érzések levezetésének legjobb módja a fizikai játék, ami ráadásul boldoggá teszi a résztvevőket, és erősíti a kötődést azzal, hogy boldogsághormonokat szabadít fel. Már 2 perc csikizés, birkózás is felszabadító!
  • Tegyétek családi szokássá a heti, havi rendszerességű közös programokat, illetve lehetőség szerint a mindennapi zavartalan(!) családi vacsorákat.

Óriási a felelősséged.

Markham nagyon szemléletes módon fogalmazza meg a szülői felelősség lényegét, s ezzel újabb értelmezést adott számomra abban a tekintetben, hogy mi is a szerepem a gyerekeim életében. Markham szerint minden, amit ma teszel, segíti vagy hátráltatja a gyereked leendő személyiségét. S ez a tetteiden túl a mondataidra is igaz. Te vagy a gyereked legmegbízhatóbb információforrása a világról és saját magáról. Ahogy beszélsz vele, a belső hangjává; ahogy látod őt, önbeteljesítő jóslattá válhat. Azaz minden tetteddel, minden szavaddal, minden gondolatoddal építed a gyerekedet.

További olvasnivaló

Ha érdekesnek, szíved szerint valónak találtad a fenti nevelési elgondolásokat, akkor először is feltétlenül ajánlom, hogy olvasd el Markham könyvét, hogy a saját szemeddel is olvasd, amiről itt írtam. Szintén nagyon jó könyv a témában – különösen, ami az empatikus hallgatást és problémamegoldást illeti – a Faber-Mazlish szerzőpáros Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. munkája. Végül pedig egy rendkívül jó cikksorozatot ajánlok a figyelmedbe, amelyet Paizs Dóra coach, az Anyacsavar blog szerzője írt: a négy cikk (1, 2, 3, 4) nagyon átfogó képet ad az említett könyvek által képviselt irányzatokról, és számomra különösen értékes erőssége a cikkeknek, hogy humorosan, sallangmentesen, józanul fogalmazza meg a bennünk dolgozó kételyeket, a mindennapi szülői nehézségeket – s rájuk a megoldásokat.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.

Reklámok

Békés szülő, boldog gyermek – Laura Markhamtól tanultam” bejegyzéshez ozzászólás

  1. (Bárcsak sokáig kuckózhatnánk, de most óvodába kell menned.”) – van olyan, gyerek, akinel ez bejon? Az enyem ramnez es tovabb mantrazza vagy orditja:
    – Nemakarok,nemakarok!
    – Miert nem akarsz?
    – Mertnem.

    10bol 9szer ugyanez a kisiskolas valasza is.

    Kedvelés

    • Nálunk sokszor bejön. Pont azért, mert látja, hogy megértem a fájdalmát. A hiszti amplitúdójából leveszi azt a részt, ami a figyelemfelkeltés miatt van, és marad a “szimpla” szomorúság, amit könnyebben tudok már kezelni. Ráadásul lett köztünk a bárcsak…-nak köszönhetően egy cinkosság. Nem 100% módszer, de érdemes próbálgatni – persze mint mindeny gyereknevelési módszer esetében, itt is gyereke válogatja 🙂

      Kedvelés

  2. egyszerűen imádom az irásaidat! 🙂 és ez is szuper lett, nagyon sokat adott, felkeltette az érdeklődésem a könyv iránt. A Beszélj úgy… c. nekem is megvan, olvasom, valóban hasznos, sokat adó, segitő. És ami még a kezembe került az Egyszerűbb gyermekkor c. könyv is, és nagyon szeretem annak is a gondolatait. Irj még sokat nekünk! 🙂

    Kedvelés

    • Andrea, nem is sejted, milyen sokat jelent a kommented, köszönöm 🙂 Igyekszem továbbra is tartani a szintet! Ha szeretted az Egyszerűbb gyermekkort, akkor a Békés szülőt is szeretni fogod 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s