Holtig tanulok – heti 5 órában

A tanulás számomra egy folyamatos, állandó izgalmat és flow-élményt biztosító tevékenység. Amióta az eszemet tudom, egyfolytában tanulok – és itt most elsősorban nem az intézményesített keretek közé szorított tanulásra gondolok, sőt. A legérdekesebb, a munkám, a személyiségem, a világnézetem szempontjából legfontosabb dolgokat nem az iskolában tanultam.

Mivel nagyon szerteágazó az érdeklődési köröm, így már az általános iskolában is zavarónak éreztem a tananyag korlátait, később, a gimnáziumban pedig szankciókat is kilátásba helyeztek, ha nem maradok az iskola által megszabott korlátokon belül (jól sejtitek: a gyerekeim egészen biztosan nem oda fognak járni). Majd jött a pályaválasztás: továbbra is minden érdekelt, döntésképtelen voltam – így azt a szakot választottam, ahol apróbetűben a lehető legtöbb szakosodási lehetőség volt, “valami majd csak megtetszik” alapon (nagyjából igazam is lett). Bárhová is jártam, bármit is tanítottak, én mindig sokkal érdekesebb dolgokat olvastam, tanultam – és ez így van a mai napig. Tanulok a reggeli kávé mellett, az orvosi váróban, és fogmosás közben. Csak ma már önfejlesztésnek hívom.

Az 5 órás szabály

Hogy nem vagyok teljesen elvetemült az örökös tanulási vágyammal, egy nemrégiben megjelent, és hamar népszerűvé vált elmélet is igazolja. Az 5 órás szabály kiötlője, Michael Simmons úgy véli: a sikeres emberek titka a rendszeres önfejlesztésben rejlik, azaz hetente 5 (hétköznaponta 1) órát kell rászánni a fejlődésre ahhoz, hogy sikerre vigyük az életünk. Oprah Winfrey, Bill Gates, Mark Zuckerberg, Benjamin Franklin – csak néhány név azok közül, akik ezt a szabályt tekintik karrierjük egyik alapvető támaszának.

Az önfejlesztéssel töltött órák száma és a siker közötti korreláció tekintetében sokaknak ismerős lehet a 10.000 órás szabály is. Malcolm Gladwell elmélete szerint 10.000 órányi gyakorlással bármiben profik lehetünk – ez 10 évvel számolva heti 20 órát, hétköznaponta 4 órát jelent! Számomra egyfelől szimpatikus ez az elképzelés, mert kimondja: a siker nem szerencse kérdése, hanem kőkemény munka eredménye. Másfelől azonban azt sugallja, hogy “elegendő” belefektetni 10.000 órát, azzal készen is vagyunk – azaz nem számol a folyamatos fejlődés szükségességével!

Az 5 órás szabály szerintem éppen ebben csodálatos: nincs eleje és vége, hanem folyamatos fejlődésre buzdít, függetlenül attól, hogy hol tartunk az életünkben, a karrierünkben. Azaz szerintem a két szabály simán létezhet egymás mellett: ha már a 10.000 órán túl vagy például érsebészetben, akkor is szükséged van a heti szintű önfejlesztésre ahhoz, hogy a szakmád csúcsán maradhass. Ha pedig még csak a karriered elején tartasz, akkor ez a heti 5 óra lesz a kulcs ahhoz, hogy a hasonló képességű, végzettségű kollégáid közül kiemelkedhess.

Fontos azonban tudni, hogy szándékos, a mindennapi tevékenységeinken túlmutató tanulásról van szó! Azaz: attól, hogy kezdő vagy az adott szakmában / pozícióban, attól még a napi munka nem számít tanulásnak! Bizony rá kell számolni a heti munkaidődre még 5 órát ahhoz, hogy versenyelőnyre tehess szert a karrieredben a tudásodnak köszönhetően. Ha professzionálisan nézzük, ez az ára annak, hogy kiemelkedj a tömegből.

holtig-tanulok-2

Fejlődés magánemberként is

És mi van akkor, ha történetesen épp nem törekedsz egy újabb szakmai lehetőségre vagy pozícióra? Ha a te életedben a karrier éppen (vagy egyáltalán) nem prioritás? Én ebben az esetben is azt mondom: tanulj! Keress valamit, ami igazán érdekel, és merülj bele!

Ahogy említettem, nekem az önfejlesztés mindig fontos volt: régen is hosszú listáim voltak arról, miket szeretnék elolvasni (túl a fikción), miket szeretnék tanulmányozni. De igazán fontossá akkor vált, amikor megszületett az első gyerekem. Teljesen beleolvadtam az anyaságba, imádtam minden percét, de azt is tudtam, hogy most egy ideig minden más tekintetben leáll az életem, miközben a világ továbbpörög körülöttem. Míg az addig megszokott mindennapokat szívesen cseréltem el a babás életre, addig az agyamat semmi esetre sem akartam leállítani, vagy kizárólag gyerekes pályára küldeni, így nekiláttam. Rengeteget olvasok a saját érdeklődési körömben (ennek egy részét itt is látjátok), az engem aktuálisan érintő dolgokban (gyereknevelés, házasság), de elég sok időt szánok olyan területekre is, amelyek közel állnak a szakmámhoz, tetszenek, de korábban mégsem foglalkoztam velük. Mire a második gyerekem megszületett, autodidakta módon nagyjából kitanultam még egy szakmát – s bár valószínűleg sosem fogom munkaként űzni, mégis rengeteget profitáltam belőle. Fejlődtem, s fejlődöm szinte minden területen: a magánéletemben, az érdeklődési körömben, a nyelvtudásomban és a karrieremben is. Elmondhatom, hogy intellektuálisan a legintenzívebb fejlődési szakaszon vagyok túl, miközben a külvilág számára “csak” babáztam.

Edzés a szellemi frissességért

Ma már mindenki tudatában van annak, hogy hetente 2.5 óra mozgás szükséges ahhoz, hogy fizikailag egészségesek maradjunk. Én bizony azt mondom: tegyük mellé ezt az 5 órás szabályt is! Hiszen a szellemi frissesség megőrzése ugyanolyan fontos, mint a fizikai erőnlét! Ugyan – gondolhatod, – szellemi frissesség megőrzése? Majd 60 fölött! Nos, szerintem akkor már késő lesz. Attól a pillanattól kezdve, amikor kikerülsz az intézményesített oktatás karmai közül, onnantól a saját felelősséged, hogy rendszeresen foglalkoztasd az agyad. És foglalkoztatni kell, mert bizony az értelmünk, a gondolkodásunk – akárcsak a testünk – elveszíti a rugalmasságát, ha lusták vagyunk, és nem használjuk! Szóval tekintsük ezt az 5 óra önfejlesztést ugyanúgy heti minimumnak, mint a 2.5 óra mozgást, és akkor tényleg elmondhatjuk: mindent megtettünk a fejlődésünk és a szellemi egészségünk szempontjából.

holtig-tanulok-3

A tudás forrásai, azaz: mit és miből?

Hogy mit tanulsz, az ugyebár kizárólag rajtad múlik. Mi az, ami igazán érdekel? Mi az, ami lelkesít annyira, hogy kiszakítsd a heti 5 órát a tanulásra? Míg a saját szórakozásért, a heti szellemi edzésért folytatott tanulás esetében egyértelmű, hogy csakis olyasmivel foglalkozunk, amiben örömünket leljük, addig a szakmai életünkben sokszor a praktikum irányába hajlunk. Bár ez a kérdéskör messzire vezet, s most nem ez a téma, mégis muszáj megjegyeznem: ha a szakmai önfejlesztésed témája nem lelkesít, nem ad örömet és flow-élményt, akkor felejtsd el! Ez esetben rossz irányba haladsz! S megkockáztatom: érdemes átgondolnod, hogy egyáltalán jó szakmát választottál-e…

Ma már könnyű dolgunk van önfejlesztés szempontjából. Jobbnál jobb források érhetőek el az interneten, méghozzá általában ingyen! Íme az én kedvenc forrásaim:

  • Olvasás. Mivel az önfejlesztés mellett az olvasás a másik nagy szenvedélyem, számomra kézenfekvő, hogy először a könyvekhez fordulok egy-egy új téma kapcsán. Szakmai könyvek tekintetében hasznos, ha az ember jól tud angolul, mivel a legkorszerűbb anyagok gyakran csak angolul érhetők el. Megjegyzem: éppen az angol nyelvű szakirodalomnak köszönhetem, hogy ugrásszerűen fejlődött a nyelvtudásom is… Könyvek mellett szakmai blogokat olvasok előszeretettel, illetve egy-egy témában célzottan is szoktam cikkeket keresni. Ami megtetszik, el szoktam magamnak menteni későbbi olvasásra, erre a célra a Pocket szolgáltatást használom, ami ingyenesen hozzáférhető. Témába vágó újságokat, folyóiratokat nem igazán olvasok – de más szakterületeken biztosan annak is lenne létjogosultsága.
  • Video- és hanganyagok. YouTube- és TED-videók, podcastek, hangoskönyvek… telis-tele az internet jobbnál jobb anyagokkal (sajnos ezen a téren is igaz, hogy nyelvtudás nélkül kisebb a kínálat). Sokaknak jobban megmarad a tudás, ha látják, hallják az “anyagot”, illetve vannak olyan területek, ahol kézenfekvő a videós formátum.
  • Tanfolyamok. Online vagy offline, ingyen vagy fizetős – a kínálat szintén elképesztő. Én a programozói tudásom fejlesztésekor egy ideig a Codecademy  kurzusaival foglalkoztam kizárólag – akár az alapozó ismeretek megszerzésére, akár meglévő tudás felfrissítésére jó szívvel ajánlom. Jó példaként álljon még itt anyósom története: amint nyugdíjba ment, belevetette magát a festészetbe – először csak bátortalanul próbálkozott, ma már lelkesen keresi a fejlődési lehetőségeket különféle festészeti workshopok formájában, és egyre sikeresebb.
  • Appok. Rengeteg oktató app is létezik, én jógagyakorlatokat tanultam a telefonom segítségével, de nyelvtanulóknak nagyon ajánlom a Duolingo nevű appot, amellyel játékosan, mégis hatékonyan lehet nyelveket tanulni.

A passzív tanulás mellett azonban legalább olyan fontos az is, hogy használjuk a tanultakat, mert így fognak leülepedni, megszilárdulni bennünk az új ismeretek. Ehhez az alábbi módszereket szoktam használni:

  • Gondolkodom. Én az a típus vagyok, aki állandóan pörgeti az agyát – s megmondom őszintén, sokszor jó lenne, ha le tudnék állni, de nem tudok. Ez egy olyan pont például, amiben szeretnék fejlődni… Mindenesetre ez a tulajdonság jól jön azokban az időszakokban, amikor épp beleásom magam egy új területbe. Tipikusan futás közben szoktak előjönni a nemrégiben tanultak, s míg rovom a kilométereket, újra és újra átgondolom, amiket olvastam. Érdemes megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyek segítenek a gondolkodásban – ez a tanulás mellett a mindennapi problémamegoldásban is jól jöhet. A legjobb ötleteim mindig fogmosás közben jönnek, így van egy noteszem a fürdőben, hogy el ne felejtsem őket (jó, tudom, ez valóban furcsa).
  • Kísérletezem. Ha valami új módszert olvasok, azonnal ki kell próbálnom. Ez nálam elsősorban különféle időmenedzsment módszerek esetében fordul elő. Hiába van egy jól bejáratott rendszerem, muszáj kipróbálnom az új tippeket. Ez egyfelől azért jó, mert állandóan megkérdőjelezem a saját elgondolásom, másfelől pedig azért, mert akár beválik az új módszer, akár nem, további gondolkodásra sarkall.
  • Gyakorlok. Természetesen ez nem vethető be minden tanulási területen, de aki például nyelvet tanul vagy programozik, annak bizony erősen ajánlott. Számomra az írás egy olyan terület, ami gyakorolható: jelenleg csak a blogon gyakorlom, ám ősszel tervezem, hogy belevágok a NaNoWriMo kihívásba: 30 nap alatt 50.000 szót kell írni (kedvcsinálónak ajánlom ezt a cikket).
  • Beszélgetek. Csodálatos érzés, ha az ember talál valakit, akivel megoszthatja, megvitathatja a tanultakat. A férjemmel mindketten fogékonyak vagyunk az újra, s gyakran küldünk át egymásnak érdekes cikkeket, amiket később megvitatunk. Gyakran mesélek neki csillogó szemekkel az éppen aktuális “kutatásaimról” – s nagyon rendes, mert mindig meghallgat, sőt, az érdeklődő kérdéseivel inspirál. Ha épp nincs senki a környezetedben, aki osztaná az érdeklődésed, akkor sincs gond: a közösségi oldalaknak köszönhetően könnyedén találhatsz olyan online csoportokat, ahol elbeszélgethetsz másokkal.
  • Írok. Egyrészt ugye blogot – de ezt tudjátok. Másrészt folyamatosan jegyzetelek. Ha valami inspirálót olvasok, tanulok, aláhúzom, elmentem, és amint úgy adódik, szétcincálom, feldolgozom, továbbalakítom. Elképesztő kreatív löket egy-egy ilyen jegyzet elkészítése, de a későbbi átlapozása is. Természetesen Evernote-ban tartom őket.

holtig-tanulok-4

Mégis mikor?

Az az igazság, hogy én sosem számoltam, hogy mennyi időm megy el hetente a tanulásra, önfejlesztésre. Mivel az olvasás számomra olyan, mint a lélegzetvétel, nem tudok nem olvasni, így az olvasott formában történő tanulás elönti a napjaimat, minden pillanatot megragadok rá, legyen az akár csak 2 perc. Amikor azonban programozni tanultam, akkor kénytelen voltam más megoldáshoz folyamodni: akkoriban szerda délutánonként átjöttek a nagyszülők, s míg eljátszottak a fiammal, addig én őrült tempóban dolgoztam. Azaz: időblokként kezeltem a tanulási időt!

Ehhez persze nem árt, ha az ember komolyan gondolja a dolgot. Ha például karrierfejlesztési céllal tanulnál, gondold végig: nem tudod átalakítani valamelyest a munkanapod? Lehet, hogy első ránézésre úgy tűnik, hogy a napi 1 órányi túlórával jobban haladsz a munkádban, szimpatikusabb leszel a főnöködnek – de ez csak rövidtávon fog működni. Hosszútávon sokkal jobb eredményt érsz el, ha azt az 1 órát inkább tanulásra fordítod. Tekintsd ezt az 1 órát befektetésnek!

Érdemes megkeresni a napodban, hetedben azokat a pontokat, ahol ki tudod – és ki akarod! – csípni magadnak az időt. Ehhez vedd figyelembe, mikor adottak a körülmények, mikor fog jobban az agyad, és mikor kevesebb a csábítás.

Hasznos lehet még, ha – legalábbis a kezdeti időkben – felvázolsz magadnak egy tervet. Merre szeretnél elindulni? Az első körben milyen anyagokat akarsz feldolgozni? Minden rendelkezésre áll, vagy van, amit be kell szerezned? A terv azért is fontos, mert a kezdeti lelkesedés után könnyen belassulhatsz, ám ha van egy jól kigondolt terved, akkor talán tovább megmarad a motiváció. Túltervezni azonban nem érdemes, hiszen minél többet tudsz az adott témában, annál jobban szélesedik a rálátásod, s annál jobban tudod majd alakítani a “tanösvényt”.

Ha úgy döntesz, számodra is fontos az önfejlesztés, azt javaslom tehát: tűzz ki egy célt, kezeld prioritásként, foglalj le neki időt a hetedből (igen, naptárba bevésve!), és hajrá!

Képek forrása: 1, 2, 3, 4.

Reklámok

Holtig tanulok – heti 5 órában” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Ez a legkedvencebb írásom az összes közül! Minden szavával egyetértek, főleg a gondolkodós résszel. Meg a csillogó szemekkel. 🙂 Teljesen elszállok, ha teljesen különböző dolgok között találok (szerintem) lényeges összefüggéseket, párhuzamokat, mondhatni ezek keresése a hobbim. Az edx.org-on szoktam ingyen kurzusokat keresgélni, elképesztően nagy a választék, és jó a minőség, így találtam meg azt, hogy mi érdekel a legjobban aközül a minden közül ami érdekel. 😀
    Én is használom a fejlődéshez a pocketot, bár más szempontból. Van az a halmaz ami érdekel, amit tudni akarok, és ami hasznos, nos ezek sokszor nem fedik egymást. Úgyhogy ha olyan cikk jön szembe, amit el szeretnék olvasni, de sejtem, hogy nem szolgál az épülésemre, akkor csak “pocketolom”, hogy ne húzzam feleslegesen az időm vele, és később, mikor az első kattintás varázsa már elmúlt, objektívan el tudom dönteni, hogy tényleg érdemes-e arra szánni akárcsak 10 percet is, hogy milyen limitált kiadású MAC rúzsok jelentek meg, ha úgyis tudom, hogy nem veszek belőlük. Szóval lényegében a céltalan netezést szorítom így vissza.
    Nagyon érdekes volt így számszerű adatokat olvasni, hogy heti 5 óra milyen sokat számít. Az pedig eddig még nem jutott eszembe, hogy karrierbeli fejlődésre is lehet használni, mármint tudatosan. A csoporttársaimtól többször hallottam, milyen szorgalmas vagyok, hogy egyetemen kívül még előadásokra járok meg egy kutatócsoportba önszántamból, de hát nekem ez a szórakozás kategória, ilyenkor úgy érzem, hogy igazán élek. Lehet ez fura… 🙂 Persze közben a jegyeimen meglátszik, hogy egyáltalán nem én vagyok a szorgalom királynője és ennek sokszor az az oka amit Te is említettél, az oktatás korlátai, nagyon sokszor azt érzem, hogy elavult tudást táplálnának belénk.
    Hú ez jó hosszú lett, de még ezt muszáj megkérdeznem. Ismered a Myers-Briggs féle személyiségtípusokat? Ha nem, ez egy kiváló oldal róla: http://lelektanitipusok.hu/index.html Többször eszembe jutott már ahogy olvastalak, hogy szerintem INTJ lehetsz (mint én), és nagyon érdekel, hogy igazam van-e. 🙂

    Kedvelés

    • Nagyon felcsigáztál ezzel a személyiségtípus elmélettel. Többel találkoztam eddig, ezzel konkrétan még nem. A megérzésed majdnem stimmelt: én INFJ vagyok 🙂 De ez most ismét egy olyan téma, amibe bele fogom ásni magam, köszönöm.

      A Pocket felhasználásodról meg az jutott eszembe, amikor régebben úgy próbáltam visszaszorítani a vásárlásaimat, hogy felírtam, mikor tetszett meg valami, és ha még egy hónap múlva is tetszett, akkor megvettem. Tulajdonképpen ugyanaz a történet: nem létfontosságú, nagyjából a “guilty pleasure” kategóriába passzoló dolgok fogyasztása / nemfogyasztása 🙂

      Végül pedig: szerintem szuper, hogy ennyi mindent csinálsz a törzsanyag bebiflázásán kívül! Igenis ezek számítanak a legtöbbet. Én az első állásomat pont a plusz vállalásaim egyikének köszönhettem annak idején, s az az állás indított el azon az úton, ami aztán később sikerekhez vezetett. Szóval hajrá, csak így tovább 🙂 Az pedig, hogy ilyenkor érzed úgy, hogy élsz, azt jelzi, hogy jó úton haladsz. (Mit tanulsz?)

      Kedvelés

      • Úú INFJ, király! Szerintem kiemelkedően jó ez a fajta besorolás, nem olyan erőltetett, mint más személyiségteszteknél. Harmonikusabb a családunk élete, mióta elolvastuk egymás típusleírását, sokkal jobban megértjük egymást. 🙂 Ha érdekel, pocketolhatod ezt az oldalt is: https://mbtifiction.com/, rengeteg könyv/sorozat/filmkarakter elemzését lehet elolvasni.

        Vegyész diplomám van, és most vegyészmérnöknek tanulok, mellette pedig egy űrtechnológiai laborban dolgozom. Sajnos a kettőnek nincs köze egymáshoz, így valószínűleg nem a szakmámban fogok elhelyezkedni, mert az űrkutatás és az űrutazás az én szívem csücske, imádom. Ha ez a plusz vállalás nálam is sikerekhez vezetne, nagy öröm lenne, de egyelőre minden apróság annyira lenyűgöz, hogy most az sem zavarna, ha nem. 😀

        Kedvelés

      • Hű,ez nagyon izgalmasan hangzik 🙂 Remélem, sikerül elérned, amire vágysz, de ha ennyire lelkesít, akkor nem lehet másképp! Köszönöm a weboldalt, nagy örömmel tölt el, hogy olyan vagyok, mint Gandalf 😀

        Kedvelés

      • Imádtam ezt a bejegyzést. Pár hete (hónapja?) olvasgattalak, aztán teljesen el is feledkeztem a blogról, de ez a poszt annyira jól sikerült, hogy gyorsan visszaolvastam egy csomó bejegyzésed.

        Bocsánat, hogy az MBTI-s dologba belekotyogok: Én is imádom a Myers-Briggs féle személyiség tesztet mint hobbi és szórakozás.
        Annak idején hónapokig ez volt a mániám, kb. mindent elolvastam róla és mindenkit kielemeztem…
        DE (és persze, hogy van egy de 🙂 )
        Az a szomorú helyzet, hogy – ahogy oldalakat tudnék írni az előnyeiről – ugyanúgy oldalakat tudnék írni arról is, hogy amúgy miért hasznavehetetlen. 🙂

        Tényleg tök jó arra, hogy az ember szórakozzon vele meg beleássa magát abba, hogy ki milyen, miért olyan… ez már önmagában tök jó önismereti program (szerintem rám is nagy hatással volt, hogy végül jobban elinduljak ezen az önismereti úton), de
        1. Megbízhatatlan – a kitöltők 50%-a másodszorra, harmadszorra más eredményre jut. Ilyet egy tényleg jól összerakott személyiségteszt nem csinál.
        2. Pontatlan – a 16-os felosztás egyszerűen alkalmatlan arra, hogy teljes és helyes személyiség leírást adjon.
        3. Maximálisan “kihasználja” a Forer effektust… szinte mindenki úgy érzi, hogy pontosan eltalált a személyiségét, még akkor is, ha pl. egy öt héttel korábban kitöltve teljesen más eredményt adott a teszt.

        … nna nem sorolom tovább.. 🙂

        Én lennék a legboldogabb, ha létezne olyan mindenki számára elérhető személyiségteszt, ami helyes jellemzést ad, de sajna nem véletlen, hogy a tényleg jó tesztek hétköznapi ember számára “csak úgy” teljesen elérhetetlenek…

        Nnnnnnnaaa és most jön az, hogy a fenti kötözködésem alapján kitaláljátok-e, hogy MBTI alapján én mi is vagyok. (nem túl nehéz 🙂 )

        Kedvelés

      • Természetesen helyén kell kezelni ezeket a személyiségteszteket, viszont szerintem egy nagyon jó önismereti játék, s tanulhatunk is belőle. Nekem évekkel ezelőtt az ilyen mindenki számára elérhető tesztek és személyiségleírások segítettek abban, hogy belássam: a látszat ellenére introvertált személyiség vagyok. Szóval azért haszna is van 🙂

        Kedvelés

      • Igen, én is így gondolom. 🙂 És ilyen “játék” szempontjából, tényleg az MBTI a legjobb.

        Amúgy én meg pont fordítva. Világ életemben egyértelműen introvertált személyiségnek gondoltam magam, mert eléggé visszahúzódó vagyok, míg végül az MBTI ráébresztett, hogy egyértelműen extrovertált vagyok… 🙂
        Szóval tényleg jó önismereti játék, mondom én imádom… csak van benne egy nagyon erős csapda, amibe én egy időre kicsit beleestem. Mert egy idő után az ember tényleg el kezd azonosulni ezekkel a címkékkel, hogy én extrovertált vagyok, meg én spontán vagyok és ilyenek… és ezért nem is rajonganak a pszichológusok az ilyen tesztekért, mert ilyen nincs… persze vannak intuitívabb meg kevésbé intuitív emberek, csak ez egyrészt változik, másrészt nem tudja leírni azt, hogy milyen is vagyok, miért vagyok olyan, ki vagyok én…

        Egyébként annak idején elsőre nekem INFJ jött ki… akik csak felületesen ismernek ezzel maximálisan egyet is értenének… aztán az N kivételével mindegyik betű folyton változott, attól függően melyik MBTI tesztet töltöttem ki
        mert visszahúzódó, csendes ember vagyok, de baráti körben lelőhetetlen dumagép… (nem I, hanem E)
        rettentő érzelmes, érzelgős vagyok, de ha döntési/érvelési helyzetről van szó, kőkemény racionalista (tehát mégsem F, hanem T)…
        és bár a munkám és a perfekcionizmusom megkívánja, hogy folyton összeszedettnek tűnjek, valójában ettől rettentő távol állok (nem J, hanem P)

        …. szóóóval valójában ENTP vagyok és már a hozzászólásaimat is tökéletesen leírja ez: “A Vitázók folyton a tudást keresik, és hogyan is lehetne ezt könnyebben elérni, mint azáltal, hogy egyszerre védenek és támadnak egy elképzelést, méghozzá minden elképzelhető oldalról és szempontból?” Ez a legidegesítőbb tulajdonságunk, mindenki azt hiszi kötözködünk állandóan, pedig nem, csak próbáljuk minden irányból megvizsgálni a dolgokat… :):) Életben ezt próbálom korrigálni, de ha kommentelek elszabadul velem a ló…. szóval emiatt bocsánat. 🙂

        Kedvelés

      • Én szeretem, ha valaki nemcsak egy szemszögből vizsgálja a dolgokat – szóval ha ez a legidegesítőbb tulajdonságod, akkor tuti, jóban lennénk 🙂

        Kedvelés

      • Ez nagyon érdekes, amit írtál Judit, örülök, hogy belekotyogtál! 🙂 Én sem voltam benne biztos eleinte, hogy elég jó a teszt, ezért legalább 10-et kitöltöttem magyarul és angolul is, különböző helyekről, és nekem mindig INTJ jött ki. (Egy ideig az eredeti teszt is elérhető volt magyarul, ami amúgy fizetős.) Nyilván típuson belül is elég különbözőek az emberek, de pl. azon az oldalon amit először linkeltem, az egyes funkcióknál azt is megadja, hogy hány %-ig jellemző.

        Tényleg bele lehet esni ebbe a “felcímkéztek és akkor ilyen vagyok” csapdába, de szerintem, vagyis hát remélem, ha az ember kitölt egy ilyet, azt olyan céllal is teszi, hogy megtudja, mely tulajdonságain lenne érdemes javítani. Nekem például segített abban, hogy már időben észreveszem, ha úgy kommunikálnék, mint Dr. House, és akkor visszafogom magam, hallgatok, amíg meg nem tudom kedvesebben/emberibben fogalmazni a mondanivalómat. 😀

        Kedvelés

  2. Nagyon jó gondolatok!

    Sokat agyalok ezen én is, az egyetlen dolog, amihez értek, a nyelvtudásom (nyelvi diplomáim vannak), de folyamatosan kopik sajnos. Nem találom az időt-lehetőséget, sokszor a lelkesedést sem. Be van állítva napi emlékeztető, hogy fél órát szánjak erre, de általában elmarad 😦
    Sokszor belekeztem már online tanfolyamba is (Coursera-t használom), de sosem csináltam végig. Gondolom, ez is fejben dől el, és csak az elhatározás hiányzik…

    (Vicces, én is INFJ vagyok, pedig ha jól látom, ez a legritkább verzió 🙂

    Kedvelés

    • Igen, én is meglepődtem, hogy milyen ritka típus… A nyelvgyakorlásban nekem tényleg a rengeteg olvasás segített. Nyelvészként te nyilván jobban tudod, hogy milyen eszközöket érdemes használnod, szóval nem okoskodni akarok persze. Lehet, hogy egyszerűen ez az időszak neked most nem a fejlesztésről, fejlődésről szól – és ezzel sincs semmi baj! Kicsit olyan ez szerintem, mint a gyerekek növekedése: vannak időszakok, amikor hetente nőnek egy méretet, máskor meg nyugi van, készül a szervezet a következő nagy lépésre. Talán nálad is hamarosan eljön a “nagy bumm” ideje, csak még rápihensz kicsit 🙂

      Kedvelés

  3. Én is hasonlóan látom a “life long learning”-et. Azt hiszem ennek köszönhetem, hogy még le sem telt a 3. gyerekkel a GYES, az elmúlt kb. 6,5 év “erőfeszítéseinek” köszönhetően (végig “itthon” voltam), megkaptam az álommunkámat. Köszi a jó ötleteket! (Nyelvtanulóknak ajánlom a Memrise-ot!)

    Kedvelés

      • Nagyon nehezen, nem tagadom…. Szoptatás, délutáni pihenő közben vagy este. Sokszor segített az anyukám, és volt olyan is, hogy egy rövid ideig volt egy fizetett segítségem (járt egy egyetemista lány hozzánk). Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy szabadúszóként igazán soha nem tudtam hosszabb ideig kilépni a munkából (átlagosan kb. 5 %-ban dolgoztam) , bár volt olyan is, hogy megelégeltem, és igazán elmentem “gyesre”, semmit nem vállaltam. Akkor azt éreztem, hogy semmi nem éri meg, hogy kikészüljek, és a család igya meg a levét. A tudatosságot — amit sokszor hangsúlyozol — nagyon fontosnak tartom (kellő rugalmassággal párosítva, mert én inkább merev vagyok..), még dolgozom rajta..

        Kedvelés

      • Nekem azért a leírtakból bizony az jön át, hogy nagyon is tudatosan éled az életed. Ahhoz is nem kevés előrelátás, önismeret, bátorság kell, hogy az ember felvállaljon például egy fizetett segítséget azért, hogy gyerekek mellett haladhasson a munkájával, karrierjével. Számomra nagyon inspiráló olyan történeteket olvasni – még ha “csak” kommentnyi terjedelemben is -, amikor anyukáknak sikerül megteremteni valamiféle egyensúlyt az anyai és a felnőtt énjük között, úgyhogy nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk!

        Kedvelés

  4. Igazan motivalo iras😊 imadtam ezt is😊. Amit az anyasagirol irtal, milyen igaz! Mindig is sokat olvaso voltam, de most! Hiaba, a szoptatas elonye ez is😊 es tudatosan keresem, h.itthon mivel is fejleszthetnem magam. Jelenleg egy celkituzeses online tanfolyamot vegzek, ill. A haztartasi kiadasok minel tudatosabb tervezeset tanulom online. Feltoltenek a babazas mellett. Az anyasagi alatt kielhetem a konyhaban a kreativitasom, a sport az eletem resze lett, es az egeszsegesebb eletmodot bevezettem a csaladomban.😊 Munka mellett en ilyenekkel nem igazan foglalkoztam. Nem voltam tudatos. De most mar igen😊 Egy gyonyoru kisfiu mellett ezt is koszonhetem ennek a csodas idoszaknak. Es nagyon halas vagyok mindezert.😊

    Kedvelés

    • Érdekes egyébként, hogy egy kisbaba mennyi változást hoz az ember életébe – az egyértelmű dolgokon túl. Ahogy te is írod, s magunkon is ezt látom: teljesen átalakítják a dolgokhoz való hozzáállásunkat. A feltöltődéssel kapcsolatos érzéseidet is osztom: bizony, rengeteget számít egy-egy végigbabázott nap után/közben akár 10 percnyi agypörgetés is. (Amúgy nálam is a szoptatás hozta el az ipari méretű Kindle-zést, végtelenül praktikus eszköz, nem csukódik be például…)

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s