A kulisszák mögött – blogszülinapi interjú

Mondhatnám, hogy akasztják a hóhért – ha valaha lett volna interjú a blogon. Ami késik, nem múlik, ám az első interjút nem én, hanem az egyik kedvenc blogom, a Habos Kakaó szerzője, Marcsi készítette, s az alany nem más, mint én – méghozzá abból az alkalomból, hogy egy éve indult útjára a blog. Mivel sokszor kapok kedves kérdéseket a blogon túli életemmel kapcsolatban is, úgy gondoltam, megragadom az alkalmat, s picit többet mutatok abból, ki is Pareto Lánya. Fogadjátok szeretettel, s mindenképp látogassatok el a Habos Kakaó blogra – végtelenül igényesen, körültekintően járja körül a tudatos szépségápolás témakörét, élvezet olvasni.

HK: Először is szeretnék gratulálni a blogod születésnapjához! Túlzás nélkül állíthatom, hogy bár korántsem a kezdetektől olvasom, éppen akkor találtam a Pareto Lányára, amikor szükségem volt rá. Nem hamarabb és nem később.

Személyes, munka, család

HK: Mit tanul az egyetemen az, aki hivatásának érzi a szervezési feladatok, az idő- és költséghatékony megoldások kiötlését? Kifejtenéd bővebben, mit jelent az, hogy az optimum megtalálása a gyerekkori játékaidban nyilvánult meg?

PL: Nos, egyszer például kifejlesztettem unalmamban egy döntéstámogató algoritmust, amellyel később az egyik egyetemi kurzuson találkoztam – mint kiderült, évtizedek óta létezett 🙂 Igen, jól sejtitek, meglehetősen introvertált gyerek voltam. Az első időmenedzsment könyvemet pedig az unokatestvéremtől “kölcsönöztem”, magyarán elcsórtam. Szerintem mai napig nem tudja, hogy nálam van, kincsként őrzöm, a szakkönyv gyűjteményem első darabja volt – még ha lopott áru is 🙂 A BME-n tanultam tovább – a 2000-es évek elején még “klasszikus” szakmákban gondolkodtunk, így fel sem merült bennem, hogy a szenvedélyemmel akár kezdhetnék is valamit. Villamosmérnökként, szakirányom szerint mérnök-informatikusként végeztem, később pedig az Óbudai Egyetemen elvégeztem egy mérnök-közgazdász képzést is. Ám ezek a képzések inkább csak egy szemléletet adtak, az egyetemen tanultakat a munka világában sokkal kevésbé tudtam hasznosítani, mint azt a tudást, amit önszorgalomból szedtem fel az évek során.

kulisszak-mogott-blogszulinap-3

HK: A nagyvállalat helyett most otthon dolgozol. A gyereknevelés és háztartás vezetése mellett több bejegyzésben is megemlíted összefoglalóan a saját projektjeidet, ezeknek egy része a Pareto Lánya blog írása. Elárulsz valamit a többiről?

PL: Az időm 80%-át továbbra is a gyereknevelés teszi ki, hiszen jelenleg még mindkét gyerekem itthon van. A nagyszülők hetente egy délutánra bevállalják a fiamat, de nagyjából itt ki is fújt az igénybe vehető rendszeres segítségek száma. A fennmaradó időmet szükség és aktuális feladatok függvényében osztom meg: írok, tanulok, fejlesztem a saját vállalkozásomat, és vannak bizonyos feladatköreim a családi vállalkozásunkban is.

HK: A férjednek mikor árultad el, hogy blogolsz? A kezdetektől tudott róla? Többször utaltál rá, hogy a gyerekek mellett nem könnyű megoldani, hogy kettesben is eltölthessetek némi minőségi időt. A házassági évfordulótok ünneplését elmesélő kommentedről jutott eszembe, hogy csempésszünk ebbe a beszélgetésbe is egy kis romantikát: hogyan ismerkedtetek meg? Van olyan történet ezzel kapcsolatban, amelyet szívesen megosztanál?

PL: A férjem a legnagyobb támogatóm minden tekintetben, úgyhogy természetesen a kezdetektől tudott a dologról – őszintén szólva képtelen lennék előtte titkot tartani. Nem csoda: szinte gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Évfolyamtársak voltunk az egyetemen, 23 éves korunkban jöttünk össze. A kezdetek nem voltak zökkenőmentesek, de kitartottunk egymás mellett; életünk egyik legnagyobb csodája és szerencséje, hogy ilyen korán megtaláltuk egymást. Hatalmas könnyebbség volt a kapcsolatunk szempontjából, hogy jóformán együtt lettünk felnőttek. S hogy van-e kedvenc történetem? Ezer és ezer lenne, de talán a legjobban az mutatja, hogy milyen ember is az én férjem, amikor egyik este az albérletemben arra eszméltem a fürdőkádban, hogy egy gigantikus pók állja el az utamat. Sikítva hívtam fel – és késői óra ide vagy oda – 10 percen belül ott volt, hogy eltávolítsa a pókot az utamból. Ilyen az igaz szerelem 🙂 A mai napig ilyen – szeret, óv, becsül. Csodálatos ember.

kulisszak-mogott-blogszulinap-4

HK: És még egy kis romantika, ha nem bánod: hogy néz ki egy tökéletes randi számodra?

Ó, ez könnyű: házon kívül zajlik 🙂 Két gyerekkel élni csodálatos, ám egyben rendkívül hangos, zaklatott, kaotikus is. Egy hétvégi napot hiába töltünk együtt mind a négyen, a férjem és én a legritkább esetben tudunk elmondani egy-egy mondatot zavartalanul. Úgyhogy mindenképp az a legjobb, ha el tudunk menni itthonról. Szerencsénkre a városkánkban pezseg az élet, van színház, étterem, úgyhogy helyben is ki tudunk kapcsolódni, de idén nyáron úgy néz ki, megkockáztatunk egy kettesben hétvégét – igaz, mindössze 40 percre itthonról, hogy akár éjszaka közepén is hazarohanhassunk, ha úgy adódik. Azért egy jó kis fesztiválozás már nagyon hiányzik…

HK: Nemrégiben írtad, hogy eredeti nyelven, angolul olvastad Laura Markham gyerekneveléssel kapcsolatos könyvét. Először is könyvjelzőztem ezt a cikket, mert sokat szeretnék még gondolkozni rajta, hogy ne akkor kapkodjak majd fűhöz-fához, amikor számomra is aktuálissá válik a gyerekvállalás, aztán érdekelni kezdett, milyen nyelveket beszélsz. Egyébként éltél valaha külföldön?

PL: Jó kérdés: én most élek külföldön. Eddig nem került szóba a blogon, de én Erdélyből származom, s ugyan már régesrég elkerültem otthonról, még mindig nagyon erősen – néha fájdalmasan – kötődöm a szülőföldemhez. (Hogy lássátok, milyen meseszép hely, a cikkbéli illusztrációk mind erdélyi tájképek.) Ami a nyelvtudást illeti, elvi szinten beszélek valamelyest románul és németül is, de magabiztosan csakis angolul szólalok meg. Sajnálom egyébként, sok elveszett tudás van mögöttem.

HK: A könyvselejtezős bejegyzésedben említetted, hogy hároméves voltál, amikor megtanultál olvasni. Egyrészt érdekel, van-e emléked a tanulási folyamatról, tanítottak-e vagy magadtól tanultál meg olvasni. Másrészt a regények újraolvasása foglalkoztat: írod, hogy legyünk a selejtezéskor szigorúak a regényekkel, mert nem biztos, hogy többször elolvassuk őket. Így muszáj megkérdeznem: van kedvenc regényed? Ha igen, hányszor olvastad?

PL: Nagyon szép emlék számomra az, ahogy megtanultam olvasni. Kiskoromban nagyon sokszor vigyázott rám a dédnagyapám. Ült a fotelben, én az ölében, és vagy az én mesekönyvemet olvastuk, vagy az ő napilapját – amiben volt mindig mese és egy kis karikatúra, a Szurkapiszka. S ahogy olvasta a meséket, szép lassan rájöttem az egyes betűkre. Mire három éves koromban elment, addigra minden betűt megismertem, s arra is rájöttem, hogy kell összeolvasni őket. Természetesen a folyékony, élvezetes olvasás még pár lépéssel arrébb volt, de valamilyen formában örökségként éltem meg, hogy megismerhettem a betűket, és azt hiszem, részben ezért is váltam ennyire könyvmoly emberré. Kedvenc regényem nincs, de sok regény van, amit többször újraolvastam; a rekordot egyébként az Anyegin tartja, egy időben minden januárban nekiálltam a hangulata miatt – körülbelül tizenkét alkalommal. Ennek ellenére mégsem gondolom, hogy az Anyegin a kedvenc könyvem. Még kedvenc írót sem tudnék mondani, azt hiszem.

kulisszak-mogott-blogszulinap-5

Blogolás

HK: Több bejegyzésed szól az időmenedzsmentről, heti rendszerességgel posztolsz, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy néhány hétre/hónapra előre megvannak a témáid, ötleteid. Mennyi időt vesz igénybe egy bejegyzés elkészítése?

PL: Nagyon változó. Volt olyan cikk, ami tokkal-vonóval belefért 40 percbe – az egyik legolvasottabb cikkemmé vált. De olyan is előfordult, hogy azért élesítettem végül egy cikket, mert tudtam, hogy ha nem teszem meg, újabb egy hetet beleteszek a már beletett kettő mellé. Általában egyébként egyszerre több cikken dolgozom, mikor mihez jön az ihlet, így nehéz precízen megmondani, melyikkel mennyit foglalkoztam. Gondolkodtam valamiféle mérésen – nem én lennék, ha nem tenném -, de egyelőre nem találtam rá jó módszert, és őszintén szólva olyan sok értelmét nem is látom. Ez egy hobbi – annyit foglalkozom vele, amennyire telik, és amennyi jólesik.

HK: Mindig lenyűgöz, milyen pontosan, takarékosan fogalmazol, számomra élvezet olvasni a bejegyzéseidet, akár témától függetlenül is. A saját gyakorlatod alapján milyen (szövegalkotási, szövegszerkesztési) tippeket adnál a kezdő bloggereknek?

PL: Olvassátok el még egyszer, mielőtt élesítitek. Annyi jó cikket olvasok, ami hemzseg a félreütésektől, helyesírási hibáktól, szóismétlésektől! Elég lenne párszor átolvasni, és szinteket ugrana a minőség. Kérdezted az imént, hogy mennyi idő egy cikk elkészítése: no, ha pontos időt nem is tudok mondani, azt azért sejtem, hogy a stilisztikai szerkesztés bőven kiteszi a munka negyedét, ha nem többet. Mint tudjuk: a stílus maga az ember – s ez az írott szövegre különösképpen igaz.

kulisszak-mogott-blogszulinap-6

Szépség

(Megjegyzés: furcsa lehet a témafelvetés, ám Marcsival éppen az hozott bennünket össze, hogy ő a tudatos szépségápolásról ír, engem pedig nagyon érdekel ez a téma. A Habos Kakaó jelenleg az egyik legjobb magyar blog a témában, mindenképp ajánlom.)

HK: Ismerem a nagyfokú tudatosságra épülő szépségápolási alapelveidet, de most a bőrápolási rutinodról szeretnélek kérdezni: mennyi időt tudsz erre szánni a gyerekek mellett? Ha ez kevesebb, mint mielőtt édesanya lettél: megviselt a váltás?

PL: Nem éltem meg nagy változásként, amikor anya lettem, ugyanis a szépségápolással kapcsolatos tudatosságom éppen a babázás kapcsán alakult ki, amikor igyekeztem a babámra nézve legjobb termékeket megtalálni. Sajnos a kisfiam ekcémás, így kénytelen voltam beleásni magam a különféle összetevőkbe, a többi már jött magától. A szépségápolásra minimális időt tudok fordítani, ugyanis reggel és este is asszisztálnak benne a gyerekek, azaz körülöttem hemzsegnek, dolgokat kiborítanak, vécébe beleesnek, ilyesmi. Emiatt aztán igyekszem megtalálni az egyszerű, de nagyszerű megoldásokat – ami az én értelmezésemben a jól formulázott, magas hatóanyag-tartalmú termékeket jelenti. Nem halmozom a különféle termékeket, szérumokat, hanem egyet választok (nyilván nagy körültekintéssel), s míg el nem fogy, azt használom.

HK: Hogy állsz a sminkeléssel? Tudom, hogy egy minimalista számára sem feltétlenül a számok a lényegesek, de kíváncsi vagyok: mennyi sminkterméked van? Melyik a kedvenc márkád? Van olyan termék, amelyről – úgy érzed – sosem tudnál lemondani?

PL: Ez biztosan meglepő lesz, de nagyjából mindennap sminkelek, számomra a szolid nappali smink része a mindennapi ápoltságnak – egyszerűen jobban érzem magam a bőrömben, ha rendben van az arcom. Színezett hidratálókrém, púder, pirosító, spirál, színezett ajakápoló – nagyjából ennyi a napi rutin, illetve ha kedvem (és időm…) van, akkor egy kis szemhéjpúder. Termékek tekintetében azonban minimalista vagyok: minden terméktípusból egyetlenegy van itthon (bevált, szeretett darabok), kivétel a szemhéjpúder, amiből van néhány színem, a bézs és a taupe különböző árnyalataiban. Eléggé minimál, tudom, de nekem elég ennyi. Kedvenc sminkmárkám nincs, de kedvenc termékem mindenképp: a Paula’s Choice színezett fényvédőjét számtalan alkalommal újravettem, számomra ez a Szent Grál. Igazi multifunkcionális termék: megbízható fényvédő, van némi bőrszépítő tulajdonsága, nyáron szépen mattan tartja a bőrt, és tele van szuper hatóanyagokkal. Ha csak egyetlen kozmetikumot vásárolhatnék mostantól, biztosan ez lenne az.

HK: Biztos vagyok benne, hogy minden olvasódban él már legalább egy fekete-fehér körvonalú blogger-kép rólad. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy színezhettem ezen a képen. Köszönöm, hogy elkészíthettem veled ezt az interjút, a folyamat összes részletét nagyon élveztem. Minden olvasód nevében mondom: szívből remélem, hogy még sok születésnapi bejegyzést olvashatunk a Pareto Lányán, ahol számomra a minimalizmus nem üres szólam, nem zászlóként lobogtatott, egyedül üdvözítő elv, hanem olyan inspirációs forrás, amely mögött élettapasztalat, tudás és bölcsesség áll.

S így a végére ismét magamhoz ragadván az irányítást, szeretném megköszönni nektek ezt az elmúlt egy évet. Köszönöm, hogy ilyen sokan követitek figyelemmel a blogot, érdeklődtök, kérdeztek, hozzászóltok. Elképesztően sok kedvességet, szeretetet, támogatást kaptam tőletek, ami folyamatosan arra inspirált, hogy újabb és újabb témákban írjak nektek, s igyekezzek fejlődni mind tudásban, mind stílusban. Remélem, ezzel a kis interjúval sikerült kicsit közelebb kerülnöm hozzátok emberileg is, de aggódnotok nem kell: jövő héttől természetesen visszatérünk a régi kerékvágásba.

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s