Minimalista ruhatár gyerekeknek 1. – Listakészítés, selejtezés, kombinálhatóság

Aki már régóta olvas, tudja, hogy elkötelezett híve vagyok a minimalista – divatos nevén kapszula – ruhatáraknak. Felnőttként nagyon élvezem a saját stílusomhoz, életformámhoz maximálisan passzoló gardróbomat, és jó szívvel ajánlom bárkinek, hogy akár egy-két szezon erejéig kipróbálja. Míg nálunk, felnőtteknél a “kapszulázás” opcionális, addig a gyerekek ruhatárát illetően nem igazán létezik más értelmes út. A gyerekek ugyanis – mint nagyon jól tudjuk – irtó gyorsan cseperednek, más szóval: egyfolytában méretet váltanak, méghozzá évszakváltásra való tekintet nélkül. Azaz egy év leforgása alatt azon kaphatjuk magunkat, hogy 2 gyerek összesen 6 méretnyi ruhát nőtt ki. Ha nem vagyunk résen – értsd: nem megfontoltan építjük fel a ruhatárukat -, akkor mind anyagi, mint fenntarthatósági szempontból komoly károkat okozunk. Nem beszélve arról, hogy hatalmas könnyebbség egy kisebb, de jól átgondolt ruhatárból öltöztetni a gyerekeket…

Hogy kinek mit jelent az optimalizálás, saját beállítottságtól, illetve családi és baráti környezetétől függ. Van, akinek az a dolga, hogy az eddig összevásárolt / megörökölt ruhákból kiássa a kemény magot, és megváljon a többitől; másnak pedig a nulláról kell okosan felépítenie a gyerekek ruhatárát. Mi az utóbbi csapatot erősítjük, ugyanis nem örökölünk senkitől. A családban nincsenek még közel ennyi idős gyerekek sem, a baráti körben pedig mindenkinek hasonló korú gyerekei vannak, így egymás között sem nagyon tudunk cserélgetni. Akár a nulláról, akár egy hatalmas ruhakupacból indulsz, a cél mindkét esetben az, hogy megtaláld azt a ruhamennyiséget, ami elég. Méghozzá nem szűkösen és nem éppen, hanem kényelmesen elég – hiszen gyerekekről beszélünk, akik nőnek, leesznek, összesaraznak, elszakítanak és minden más érdekes dolgot csinálnak.

Mire van szükség?

A köszöbön álló új szezon előtt (esetleg nagyobb növekedés után, szezonális akciók idején) átgondolom és leírom, hogy az előttünk álló időszakban – időjárást, életmódot, programokat figyelembe véve – mire lesz szükségük a gyerekeknek, trikótól a nagykabátig. Jól szokott jönni a felnőtt kapszulagardrób elméletből kölcsönzött “uniformis-elv”, azaz: találjuk meg azt a tipikus szettet, amelyet a gyerekünk az adott évszakban leggyakrabban hord, majd ezt a szettet sokszorosítsuk.

A mennyiség tekintetében nálunk az ökölszabály az, hogy legyen egy heti cuccuk. Bár egy héten többször mosok, ennyi mozgástérre szükségem van ahhoz, hogy ne a mosás diktálja az életünket, és ebbe a keretbe beleférnek a mindenféle “balesetek” is, azaz nem gond, ha három pólót leeszik/összefest/összesaraz a gyerekem. Ennél többre azonban nincs szükség, még elutazni se szoktunk egy hétnél hosszabb időre. A mennyiségek kiszámításánál tehát mindenképp érdemes figyelembe venned a mosási szokásaidat, illetve az olyan egyéni preferenciákat, hogy melyik ruhadarabot hányszor szereted ráadni a gyerekre (hányszor hajlandó felvenni) mosás nélkül. Vedd számításba a gyereked személyiségbeli és életkori sajátosságait is: más szám működik egy épp szobatisztává váló gyereknél, és más a játszótér ördögénél. Oviba járó gyereknél számolni kell a bekért ruhákkal, illetve némi veszteséggel is.

kapszula-gyerek-1-2

Selejtezés és leltár

Komolyabb selejtezésre nálunk általában nem szokott szükség lenni, mivel a mindennapokban kiszúrom, ha valamit kinőttek, esetleg rendbehozhatatlanul elhordtak – sosem teszek vissza a szekrénybe semmit, ami javíthatatlanul kopott / szakadt, kényelmetlen vagy egyszerűen csak utálja viselni a gyerkőc – minek kerülgessük őket. Azonban a ruhák átválogatását teljesen mégsem lehet megúszni. Ki- és bekerülnek ugyanis a szezonális ruhák, előkerülnek a “nőttükre” ruhák, kiderül, hogy nem egy, de két méretet is nőttek a nyáron, így mégsem lesz jó már a kabát… Gyerekgardróbonként az alábbi lépéseket szoktam elvégezni:

1) Kimennek a kinőtt cuccok

A kinőtt ruhák egy részét megtartjuk – ha a fiam nőtte ki, a lányomhoz kerül későbbi felhasználásra; ha a lányom nőtte ki, akkor a padlásra kerül egy nagy babaruhás dobozba. A különbség nagyrészt a mennyiségben van: míg a lányom az összes uniszex ruhát megörökli a fiamtól, addig a padlásra csak pár kedvenc darab kerül nemtől függetlenül (ha lesz még gyerekünk, vagy a húgomnak születne babája), a többi holmit – a jó állapotú leselejtezett cuccokkal együtt – rászorulóknak adom tovább. Nem látom értelmét annak, hogy nagyobb mennyiségű kinőtt ruhán “üljünk”. Az elraktározott cuccok jó alapot jelentenek egy leendő baba ruhatárához, viszont míg megérkezik az a baba, addig akár több rászoruló kisgyereken is segítenek a mi kinőtt cuccaink.

2) Bejönnek a nőttükre eltett cuccok

A nőttükre vásárolt vagy (a lányom esetében a fiamtól) örökölt holmikat sosem az aktuális ruhák között tárolom, hanem bedobozolva, felcímkézve állnak a szekrény aljában. Elpakoláskor sosem a beleírt méretből indulok ki, hanem összemérem egymással a cuccokat, és konkrét méret helyett “nőttére”, “nagyon nőttére” (esetleg: “még annál is jobban nőttére”) elv mentén válogatom szét a ruhákat. Az egyes boltok eltérően számoznak, használt ruha esetén pedig számolnunk kell azzal is, hogy a sok mosással összemehetett a beírt mérethez képest. Ráadásul így megspórolom az idegesítő címkebogarászást is. A nőttükre eltett cuccokról van egy listám Evernote-ban, így nem feltétlenül kell a júliusi 38 fokban előszednem az őszi pulcsikat ahhoz, hogy tudjam, kell-e majd bővítenem a készletet. Amikor eljön a tényleges szezonváltás ideje, előhúzom a soron következő dobozt, és kiveszem belőle azokat a cuccokat, amelyeket hasznosítani tudok a következő hónapokban.

3) A leendő ruhatár

A méretben és állapotban megfelelő holmik és a nőttükre eltett készletek feltérképezése után nagyjából látom, hogy miből tudok gazdálkodni. A ruhákat összevetem a korábban megírt listámmal. Amiből hiány van, felkerül a bevásárlólistámra, amiből pedig fölösleg van, selejtezek – velünk is előfordul ugyanis, hogy túl sok ruhát kaptak ajándékba, vagy mondjuk összecsúsztak a méretek (két méret között van a gyerek). Ilyenkor szelektálok. Hiába teljesen jó mind a 25 body, egyszerűen nincs rá szükség, csak zavarnak a mindennapi öltöztetésben. A gyerekeim teljes ruhatára elfér 2-2 polcon a szekrényben – több hely nincs is rá -, nem akarom, hogy kifolyjon a sok cucc a szekrényből. Azaz: kiválogatom (sőt még jobb, ha kiválogatjuk) a legszebbeket, legaranyosabbakat, a többit pedig elpakolom / elajándékozom / eladományozom – mikor mi.

S ha már szóba került a tárolás. A szekrény berendezésekor érdemes figyelembe venni az ergonómiai szempontokat is. A fiam már egyedül öltözik, ezért az ő ruhái az alsó két polcon állnak, hogy könnyedén elérhessen bármit, míg a lányom a felső polcokat kapta – őt egyelőre én öltöztetem, számomra ez a magasság a kényelmes. Praktikus – és az önállóságot nagyban elősegítő – újítás nálunk mostanában néhány nagy, lapos, átlátszó doboz. A Konmari-módszernek nem vagyok valami nagy híve, ám a fiam pólóit mégiscsak a módszer alapján rendeztem el: a kihúzható dobozokba pakoltam bele felgöngyölítve a pólóit, így anélkül tudja kiválasztani az aznapit, hogy magára borítaná az egymásra pakolt ruhákat.

kapszula-gyerek-1-3

A kombinálható ruhatár titka

A beszerző körút megkezdése előtt érdemes tisztázni: mitől fog működni az “elegendő” méretűre szabott ruhatár? A kis darabszámú gardróbok legfőbb titka a maximális kihasználhatóság, ami számomra az alábbiakat jelenti:

Minden passzol mindennel.

Nagy segítségünkre lehet egy jól kigondolt színpaletta (amelyet természetesen a célszeméllyel közösen alakítunk ki). Ha sikerül összeraknunk egy olyan palettát, amelyben minden szín passzol minden másik színnel, akkor nyert ügyünk van, minden összeállításban jól fog kinézni a gyerekünk – és a “minden” alatt azt értem, hogy ha önállóan öltözik fel, akkor sem fogja senki azt gondolni róla, hogy ízlésficamos az anyja. Tudom, ez nem mindenkinek számít – nekem fontos a színharmónia, így törekszem a gyerekek esetében is az összeillő színekre. Nálunk a fiam színpalettája a világoskék – sötétkék – piros vonalon mozog, a lányom pedig általában a rózsaszín – sötétkék – vaníliasárga valamilyen kombinációját viseli. Természetesen nemcsak három színből áll a ruhatáruk, de ezek a fő színeik. A mintákra is érdemes figyelmet fordítani. Megintcsak: akit nem zavar a minták keveredése, annak ezzel sem kell foglalkoznia – engem zavar, úgyhogy figyelek erre. Számomra az a megoldás vált be, hogy az “aljak”, azaz a nadrágok, szoknyák általában egyszínűek, a változatosságot a mintás felsők adják. Nagy előnye ennek a módszernek az, hogy “baleset” esetén nem kell a komplett outfitet újrakomponálni, elegendő csak a maszatos, elázott ruhadarabot kicserélni, s a szett úgy is megállja a helyét.

Multifunkcionális darabok előnyben.

Jól csökkenthető a darabszám, ha olyan ruhadarabokat (is) választunk, amelyek több célt is ellátnak. A téli atléták nyáron pizsamafelsők, az egy számmal nagyobb (tehát nem túl passzos) body tökéletesen működik napozóként és így tovább. Hasonló megfontolásból nem veszünk nekik olyan ruhákat, amelyeket egy-két alkalommal viselhetnek csak. Azaz: nem volt aprócska kisfiú öltönyünk, karácsonyi pulcsink, “1 éves vagyok” bodynk. Ha alkalomra kell felöltözniük, akkor az aktuális ruhatáruk legjobb, legcsinosabb darabjait adom rájuk – aki egy esküvőn megharagszik egy öltöny helyett rövidnadrágot, ing helyett tengerészcsíkos pólót viselő 2 évesre, az magára vessen. Mivel ízléssel vásárolom a cuccaikat, eddig nem kellett szégyenkezniük sehol sem – és feszengeniük sem, hiszen kényelmesen érezhették magukat a jól bejáratott cuccaikban.

A méret csak egy irányelv, nem szentírás.

Az első két évben egy “tisztességes” gyerek 8 méretet változik, legalábbis a gyerekruhagyártók szerint. Az én gyerekeim alapvetően nagy termetűek voltak babaként, és ugrásszerűen növekedtek, át-átugráltak méreteket, így az eredeti 50-56-62-68-74-80-86-92-ből 68-86-92 lett, azaz 3 rend ruhával megúsztuk a babakort 2 éves korig bezárólag. A fiamnál mint első gyereknél ezt még nem tudtam, így volt néhány darabunk a köztes méretekből is, elhasználgattuk, de szerencsére nem vásároltam nagyon előre, így tényleg elég minimalista módon sikerült megoldani az első éveket. A lányomnál már tudatosan ezekre a méretekre koncentráltam, s abszolút bevált a számításom.

Persze ehhez nem árt, ha elengedjük azt az elképzelést, hogy a ruháknak tökéletesen passzolniuk kell. Én általában egy mérettel nagyobb darabokat veszek szinte minden ruhatípusból. A póló először oversize, később pont jó. A farmert fel lehet hajtani, ha túl hosszú, s majd belenő. A szoknya, a rövidnadrág először térdig ér, aztán éppen belenőnek. Bodynál sem szokott zavaró lenni, ha egy számmal nagyobb – egyébként is összeérnek a méretek. Kinőtt ruhákat azonban nem hordanak – kényelmetlen, egészségtelen, igénytelen.

A bevásárlólistámmal felszerelkezve, az említett kombinálhatósági trükköket szem előtt tartva végül nekivágok az (általában online) beszerző körútnak. Hogy milyen szempontok mentén szoktam vásárolni? A folytatásból megtudhatod!

Képek forrása: 1, 2, 3.

Reklámok

Minimalista ruhatár gyerekeknek 1. – Listakészítés, selejtezés, kombinálhatóság” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Régóta olvaslak már én is, nagyon szeretem a cikkeid. Sok minden közel áll belőlük a szívemhez, de a megvalósítás még nem megy ilyen tudatosan…:-) Nagyon szeretem a női kapszulagardróbról szóló cikkeket is, de ez a gyerekes telitalálat! Nekem három 5 év alatti kisgyerekem van (2 fiú, 1 lány), és a fiúkra még 98-as méretig kaptam régebben ruhákat, ami több is volt, mint az elég, akkor folton szelektálnom kellett, de most már egyre többször kell magamnak építkeznem, és érzem, bizony ki kell alakítani valami rendszert, hogy normálisan is nézzenek ki a gyerekek, meg győzzük is anyagilag… A gyerekruhákkal (különösen a lányruhákkal…) vigyázni kell, mert hajlamosabb az ember jobban bevásárolni belőlük, mint a felnőttből…főleg, ha felnőttként már jobban megvan a stílusa, jobban ki tudja számítani a méretét az eltérő számozás ellenére is. Pedig bizony a gyerekek is más alkatúak, az egyik olyan vékony, hogy minden nadrágot be kell vennem/megkötőt kell belefűznöm, a másik alulra eggyel kisebb méretet hord, mint felülre…Szóval én is mindig azt látom, hogy folyton ki-be pakolom a szekrényüket. 🙂 Kíváncsian várom a folytatást!

    Kedvelés

    • Három 5 év alatti kisgyerek? Minden tiszteletem a tiéd, gratulálok hozzájuk 🙂 No igen, egyik ilyen formájú, másik olyan… Épp ma szembesültem azzal a ténnyel, hogy a lányom lábfeje sokkal szélesebb, mint a fiamé volt, így annak ellenére, hogy van egy nagyjából vadonatúj kiscipőnk a szekrényben, ami a fiamé volt, ma mehettem a lányomnak másik cipőt vásárolni. Igaz, így sötétkék helyett ezüst(!) cipőcskéje lesz az őszre, de őszintén… lett volna helye máshol is az árának. No de ilyen ez a gyerekbiznisz 🙂

      Kedvelés

  2. Kisfiam 2 merettel kisebbet hord nadragkent. Nadrag 86, felsok 98. Ugyhogy a szekrenye eleve ezzel a 3 merettel fullon is van, hogy hat akkor minden elol van mindharom meretbol. :/ (Annyi, hogy a 86os felsok mar reg nem jok, azok mar nincsenek benne)

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s