Kapszulagardrób használatban + 12 gyakran ismételt kifogás

Ha a gardróbsorozat első és második részével sikerült kedvet csinálnom a minimalista öltözködéshez, akkor valószínűleg már össze is állítottad a saját tavaszi kapszulagardróbodat, amit már “csak” viselned kell – az alábbiakban ehhez adok pár útmutatást. Ha azonban még mindig nem vagy meggyőződve, hogy neked való-e a kapszulázás, akkor ugorj a cikk második felére, ahol összegyűjtöttem pár választ a legjellemzőbb aggodalmakra, kérdésekre és kifogásokra a kapszulagardróbokkal kapcsolatban.

Érdemes továbbolvasni »

Minimalista vs. kapszula ruhatár

Hamarosan nyakunkon a tavasz – ezt elsősorban nem az időjárásból tudom (nálunk éppen havazik), hanem az üzletek kirakataiból: pár nap leforgása alatt mindent elöntött a pasztell, a virágminta, sőt, itt-ott már a tengerészcsíkos szettek is megjelentek, a közelgő nyár hírnökeként. Ilyenkor sokakban megmozdul a kisördög, és már nyílnak a pénztárcák, frissülnek a ruhatárak – de vajon tényleg szükség van erre? Egy pár részes cikksorozatot indítok most útjára, amely a minimalista ruhatárat, kapszulagardróbokat járja körül – elméletben és gyakorlatban egyaránt.

Érdemes továbbolvasni »

Fotók és más szép emlékek rendszerezése

Ki gondolná: az emlékek gyűjtögetésében, megőrzésében is minimalista elveket vallok. Egy maroknyi tárgyi emlék gazdájaként elmondhatom: kiütést kapok az emlékekkel dugig pakolt pincéktől és padlásoktól. Hogy miért? Az én elképzelésem szerint az emlékeket az ember nagy becsben tartja, gyakran szeretgeti őket, örömét leli bennük. Akárcsak a szellemi emlékeket. Ehhez azonban nem árt, ha ezek az emlékek hozzáférhetőek, élvezhetőek, s a lomtárral összemosódó, többéves porréteg alatt pihenő “emlék” nem ilyen. A kevesebb több az emlékek terén is! Íme néhány ötlet, hogy az emlékeink velünk éljenek, ahelyett, hogy a fejünkre nőnének.

Érdemes továbbolvasni »

Fékezzük meg a karácsonyi ajándéközönt! (de ne teljesen)

Nagyon ambivalens érzéseim vannak a karácsonyi ajándékozással kapcsolatban. Pedig nagyon szeretek ajándékot adni. Szeretem azt a pillanatot, amikor egyszercsak, a semmiből eszembe jut egy szuper ötlet, vagy a városban kószálva szembejön valami, aminek tudom, hogy valaki nagyon örülne. Szeretem várni a percet, amikor átadhatom a tökéletes(nek vélt) ajándékot, és szeretem látni a (remélhetőleg őszinte) mosolyt is. Ám ahogy közeledik az ünnep, egyre jobban nyomaszt a mindenhol eluralkodó ész nélküli vásárlás (pedig nem járok plázákba), agresszív reklámozás (pedig nem nézek tévét), mértéktelen költekezés (pedig én magam nem is költekezem különösebben ilyenkor sem). Nem akarok közhelyekkel jönni, hogy a fogyasztói társadalom kontra az ünnep valódi mondanivalója, egyszerűen minimalistaként fáraszt és bosszant a nagy év végi vásárlási dömping.

Érdemes továbbolvasni »

Minimalizmus kontra profizmus a konyhában

A mi konyhánk egy érdekes hibrid: egyszerre minimalista és maximalista, amatőr és professzionális. Először is vagyok én, a megrögzött minimalista, aki azonban mindennap főz, másodszor pedig van a férjem, aki – hobbiból ugyan, de – profi szakács. Megszállottan főz, keresi, kutatja az újdonságokat, állandóan kísérletezget. A konyhánk így kicsit a házasságunk megtestesülése is: mindenki beleadta a saját szenvedélyét, összeráztuk ezeket, és a végén kipotyogott egy olyan konyha, ami egyszerre tud megfelelni egy minimalista családanya és egy profi séf igényeinek, és mégis elfér a nem túl tágas konyhaszekrényeinkben.

Érdemes továbbolvasni »